Szlovákiai magyar, meg egy kis csavar

Vasárnap

A népszámlálás kapcsán gyakori beszédtéma lett a nemzeti identitás, az anyanyelv, a vegyes házasságok kérdésköre. Sokakat foglalkoztatott, ki mit és miért ír be a második nemzetiség rubrikába.

A szlovák–magyar nyelvi és identitásbeli keveredés nem ismeretlen számunkra, mi van azonban az esetben, ha a magyar és a szlovák mellé valaki kap még egy harmadik nyelvet, kultúrát, identitást is? Két olyan fiatallal beszélgettünk, akiknek a szlovákiai magyarságában van egy kis csavar, mindkettőjük esetében édesapjuk révén. Bárczi Laura anyanyelvi szinten beszél spanyolul, Piekarski Marcell pedig bevallása szerint nem tökéletesen, de különösebb gond nélkül használja a lengyelt. Hogyan élik meg ezt a keveredést identitásbelileg, hogyan jön elő ez a hétköznapjaikban?
 

Nekem Granada és Gömör az otthonom”

Laura negyedikes az érsekújvári Pázmány Péter Gimnáziumban. Izgő-mozgó, mondhatni igazi spanyol mentalitással megáldott leányzó. Saját bevallása szerint a külsőjére is szokott ilyen jellegű megjegyzéseket kapni.

Mikor sajátítottad el a nyelvet, és mennyire volt nehéz?

Születésemtől kezdve párhuzamosan beszéltek velem magyarul és spanyolul. Nem tudtam megkülönböztetni a két nyelvet, nekem természetes volt, hogy otthon megértenek bármit mondok, bármelyik nyelven. Így is beszéltem: amelyik szó, amelyik nyelven hamarabb az eszembe jutott. A mondatnak volt értelme, csak előfordult, hogy spanyol szavakkal tarkítottam egy magyart és fordítva. Mikor ovis lettem, ebből lettek is gondjaim, mert hát az óvó nénik nem értettek. Elsős koromban nagy odafigyeléssel tanultam meg a két nyelvet szétválasztani. Egyébként ez ilyen aranyos helyzet nálunk otthon, hogy anyum magyarul mondja apumnak, apum pedig spanyolul vissza, de megértik egymást. Amikor hárman együtt beszélgetünk, én törekszem a spanyolra, hogy apum is tökéletesen megértse, de persze gyakori az is, hogy magyarul mondok dolgokat. Anyuval kettesben csak akkor beszélünk spanyolul, ha nem szeretnénk, hogy a körülöttünk lévők értsék.

A nemzeti identitásodra ez hogyan hatott?

Mivel nem éltünk soha hosszabb távon Spanyolországban, és magyar oviba, iskolába jártam, a magyarságtudatom sokkal intenzívebben fejlődött. Viccesen szoktam is mondani, hogy apum a legjobb magyar, mivel mindig kiállt a szlovákiai magyarok mellett. A magyar nemzeti tudatom elég erős, és eleinte nehéz volt ehhez hozzárendelni a spanyolt. A szüleim törekedtek rá, hogy egyformán kapjam a két kultúrát, de a körülmények, a környezetem miatt fejlődött erősebben a magyarságom. Mondhatni, még egy kis lelkiismeret-furdalás is van bennem, hogy nem érzem annyira a spanyol identitásom, viszont ezen egy ideje tudatosan dolgozom. Nagyon sokat segített, hogy négy hónapig Spanyolországban tanultam.

Mesélj erről! Hogyan kerültél ki? Milyen volt az ottlét?

Az Erasmus+-csereprogram középiskolásoknak is elérhető. Iskolám igazgatónője, Peternai Zsuzsanna jött az ötlettel, hogy nem szeretnék-e kint tanulni. Én lelkesen bólogattam, hogy persze hogy szeretnék! Még a járvány előtt el tudtam menni. Van egy hatalmas csavar ebben, ugyanabba a középiskolába jártam ugyanis, ahová anno édesapám és a testvérei. Az ő szülővárosában, Granadában töltöttem a csereprogramot, a saját családomnál, a nagyszüleimnél laktam. Részt vettem az ottani ünnepeken, jobban megtapasztaltam a szokásokat is.

Csodálatos időszak volt, és igencsak megerősítette bennem a spanyol vonalat.

Milyen gyakran látogatjátok az ottani rokonságot?

Jártunk ki rendszeresen kicsi koromtól, de inkább csak évente, volt, hogy kétévente, és általában 1-2 hetet töltöttünk kint, ami egy szorosabb kapcsolat kiépítésére nem elég, ezért is vagyok nagyon hálás azért, hogy a négy hónap alatt közelebb kerülhettem a nagyszüleimhez.


Azzal, ha az ember beszél egy plusz nyelvet, rengeteg lehetőséget kap olyan szempontból is, hogy abba az adott kultúrába jobban beleássa magát. Te mennyire használod ezt ki? Mennyire nyitsz a spanyol kultúra felé?

Igen, abszolút kihasználom. Rengetegszer volt például olyan, hogy egy könyv, ami érdekelt, még nem jött ki magyarul, de spanyolul már igen, szóval elolvashattam. Vagy ugye sok művet eredetiben is el tudok olvasni. A Száz év magányt spanyolul és magyarul is elolvastam, de más könyvekre vagy filmekre is igaz ez. Ha egy spanyol filmhez nincs magyar felirat, nekem az nem gond.

Mennyire volt más élmény Márquezt eredetiben és fordításban olvasni?

Szerintem nagyon jó a magyar fordítás, de hát persze nem ugyanaz. A mesterien megformált spanyol mondatok, hangsúlyok, a szavak csengése egyszerűen nem adható vissza más nyelven, éppen ezért nyilván hangulati különbség is van az eredeti és a fordítás közt.

A hétköznapokon miben nyilvánul meg a spanyolságod?

Elég sok dologban. Eleve az otthoni kommunikációban apukámmal. Ami pedig nagyon jellemző, a főzés. Jobban hajlunk a spanyol, mediterrán konyha, ízek felé, mint az itteni klasszikus ételekhez, de ezeket is kombináljuk. Bevásárláskor a spanyol termékeket keresem az üzletben, ha sonka, akkor a jamón serrano az, amit elsőként leveszek a polcról. Egyértelmű az is, hogy olívaolajjal főzök.

És mi a helyzet a spanyol hagyományokkal, ünnepekkel?

Ezeket is ötvözzük. Gyerekként például szerencsés voltam, mert kétszer kaptam ajándékot, egyszer karácsonyra, aztán háromkirályok napján is. A karácsony az anyukám családjának a szokásai szerint, tradicionálisan zajlik nálunk, de utána a háromkirályokat meg abszolút a spanyol hagyományok szerint ünnepeljük (persze felvonulást nem tudunk szervezni). A háromkirályok cipőbe rakják az ajándékot, és szokás nekik kirakni három stampedlit. Menyhértnek valamilyen fehér alkohol jár, Gáspárnak vörös, Boldizsárnak pedig sötét. De volt szerencsém felvonulásostul, mindenestül is megélnem ezt az ünnepet Granadában.

El tudod képzelni, hogy huzamosabb ideig élj Spanyolországban?

Abszolút. Nagyon szeretek Spanyolországban lenni.

Granadában másképp dobog a szívem, ott más a levegő illata, a fények, a színek.

Teljesen otthon érzem magam. Beleszerettem abba a városba. Érsekújváron születtem, de ha kérdezik, azt szoktam mondani, Granada és Gömör az otthonom – édesanyám Gömörből származik (Bárczi Zsófia író, a Nyitrai Konstantin Filozófus Egyetem Közép-európai Tanulmányok Karának dékánja – a szerk. megj.). Egyébként érdekes: nincs olyan tipikus spanyol kinézetem, mégis meg szokták jegyezni itthon, hogy van bennem valami más, valami latinos. Spanyolországban meg azt szokták kiszúrni, hogy a külsőm nem teljesen spanyolos.


 

Volt, hogy esetleg ezt a vegyes nyelvi, kulturális helyzetet negatívumként élted meg, olyan sehová sem tartozom érzésként?

Nagyon hálás vagyok a szüleimnek azért, mert kétnyelvűnek neveltek, eddig csak pluszom származott belőle. Hatalmas lehetőségként élem meg. Szlovákiai magyarként eleve ott a magyar és a szlovák, és nekem jött hozzá a spanyol, plusz az angol, azt hiszem, ez elég jó repertoár, ki is használom. Persze, voltak kevésbé kellemes oldalai is… mikor kisebb voltam piszkáltak, hogy „jaj, nem tudsz te rendesen magyarul beszélni”. A magyar helyesírást is nehezen tanultam meg. Egyébként az unokatestvéreim ugyanilyen helyzetben vannak, csak ők Írországban élnek. Néha megbeszéljük, hogy ugyanazokba a problémákba ütközünk. De ez a többnyelvű helyzet elképesztő mértékben növeli a megértési képességet, fogékonyabbá tesz, könnyeben tanulok nyelveket.

Ez az adottság sokkal nyitottabbá és megértőbbé tesz más kultúrákkal szemben is.

---------------------------------------------------------------------

Az a tapasztalatom, hogy a lengyelek befogadók, barátságosak, nyitottak.”

Piekarski Marcell politológusként végzett a budapesti Corvinus Egyetemen, és hű is maradt a végzettségéhez, a szlovákiai magyar érdekképviseleten dolgozik. Lengyel származása miatt a V4-es találkozókon mindenkivel szót tud váltani a saját nyelvén, és ezt ki is használja.

Mikor sajátítottad el a nyelvet, és mennyire volt nehéz?

Apukám lengyel, és fiatal felnőttként Szlovákiában kezdett el dolgozni. Itt ismerkedett meg anyukámmal. Én hatéves lehettem, amikor elváltak. Utána csak ritkábban láttam aput, mert külföldön dolgozott. Kevés időt töltöttünk együtt ahhoz, hogy tökéletesen megtanuljam a lengyelt, de tudok olvasni, meg jól meg is értetem magam. Szerintem olyan B1-es szinten beszélhetek. Egyébként apukám számára nem volt annyira fontos, hogy elsajátítsam az anyanyelvét. Szlovákul gyorsan és könnyen megtanult, és ha azt akarta, hogy jobban megértsem, amit mond, akkor a mondataiba szlovák szavakat is bevont. A családban ki is alakult apu és a többiek közt egy ilyen saját, hibrid nyelv a szlovák–lengyel keveréke.

Gyerekként mennyire tudtad ezeket a nyelveket szétválasztani?

A magyart teljesen, abba nem kevertem se lengyelt, se szlovákot. A szlovák és a lengyel viszont keveredett. Van is egy ilyen emlékem, hogy napköziben vagyok, csináljuk a szlovák házi feladatot, ahová színeket kell beírni. A nevelő néni mutatott a kék égre, nekem pedig ezt szlovákul kellett volna mondanom. Gondolkoztam, gondolkoztam, aztán végül azt mondtam, hogy niebieski, ami ugye lengyelül van. Mosolyogtak, aztán kijavítottak. Biztos többször is előfordult ilyesmi, de ez valahogy élénken megmaradt bennem.

Milyen a kapcsolatod a lengyel rokonsággal? Milyen gyakran találkoztok?

Kiskoromban rendszeresen találkoztunk. Volt, hogy ők jöttek el hozzánk, akár egyszerre két autóval is, volt, hogy mi mentünk. Általában évi egyszer egy hetet töltöttünk együtt. Messze élünk egymástól. Varsó környékén laknak, keresztapumék pedig Gdańskba költöztek. Náluk többször nyaraltam, és még tervezek is. De nem csak rokonokhoz, lengyel ismerősökhöz is járok, most például síelni voltunk. Velük lengyelül beszélek, maximum néhány dolgot mondok szlovákul.

Van egy elvárásom magam felé, hogy gyakoroljam a lengyelt, amikor és amennyit csak lehet.

Célom, hogy fejlesszem a nyelvtudásom, meg nem csak azt, a lengyel történelemről való ismereteimet is, mert csak annyit tudok, amit itt tanítanak. Be is szereztem egy jó vastag könyvet Lengyelország történelméről.

Egyébként mennyire fontos neked a lengyel identitás?

Érdekes, hogy a sport, a szurkolás nem tudott megszólítani. De apu hatására a Forma–1-es pilótáért, Robert Kubicáért elkezdtem rajongani. Vagy együtt néztük a futamot, vagy ha nem volt itthon, akkor is részletesen megbeszéltük. Ez közös pont, és a nemzeti identitással is összefügg. Egyébként hivatalosan volt egy kis csalafintaság ezzel, az alapsulis bizonyítványban szépen elosztottuk:

az állampolgárságom szlovák, az anyanyelvem magyar, nemzetiségnek pedig a lengyel lett beírva, hogy az se maradjon ki.

A hétköznapjaidban miben nyilvánul még meg a lengyel származás?

Hát, emiatt adtam még egy esélyt a céklának, és megkóstoltam a barszczot, meg más céklás ételeket. Főzni egyébként nem szoktam lengyel ételeket, de szeretem őket, és most is azt vártam a legjobban a lengyelországi kirándulásban, hogy ehessem a finom kajáikat. Hétköznap nem igazán, de karácsonykor vannak nálunk is lengyel fogások. Sosem marad ki a káposztás-gombás pirog. Ez családi hagyomány, és akkor is elkészítjük, ha apukám épp nincs itthon. Ezt én is szeretném majd folytatni, ha lesz saját családom. A lengyelek fánkját is nagyon szeretem, a tojáslikőrrel töltött valami isteni. Ami a szokásokat illeti: húsvétkor apum locsolkodáskor mindig azt mondja, hogy śmigus-dyngus (a húsvéthétfő lengyelül – a szerk. megj.), ezt én is átvettem tőle. Amit nem vettem át, hogy a lengyelek három puszit adnak találkozáskor, ez nekem soknak tűnik.

Mennyire követed a lengyel híreket?

Nem olyan mértékben, mint a szlovákiai vagy a magyarországi történéseket, de odafigyelek, hogy mi zajlik a lengyeleknél, főleg, ha valamilyen nagyobb volumenű dolog történik, ezeknek szeretek alaposan utánajárni. Bekövettem egy lengyel eseményekre reflektáló mémoldalt is, de ott nem annyira jöttek át a poénok.

Ha már mémek, a lengyel kultúra?

A lengyel filmeket nagyon-nagyon szeretem. Nem egyen moziban is voltam. Az új lengyel filmek szerintem szuperek, a legújabb kedvencem a Hidegháború (Zimna wojna), megéri megnézni! A Netflixen is sok lengyel film van fent szerencsére. Ezeket felirat nélkül is simán megértem. Lengyel szinkronnal azonban nem szabad filmet nézni, az valami szörnyű. Egy férfi narrálja az egészet monoton hangon.

Azt, hogy huzamosabb ideig élj Lengyelországban el tudnád képzelni?

Egy-két hétnél tovább sose voltam ott. Bánom, hogy nem mentem cserediákprogrammal. Az a tapasztalatom, hogy a lengyelek befogadók, barátságosak, nyitottak. El tudnám képzelni, sőt, nem is volna rossz.

Mivel beszélsz magyarul, lengyelül, szlovákul is, így a V4-es országokkal gond nélkül szót tudsz érteni.

Egyetemistaként gondoltam is rá, hogy bedolgozhatnék a budapesti lengyel intézetbe, de aztán nem lett belőle semmi. Különböző V4-es projektekben, képzéseken azonban már vettem részt. Ezek mindig angol nyelvűek, mert a közös nyelv az angol, de jópofa, hogy szinte mindenkivel tudok pár szót váltani a saját anyanyelvén.

Sokszor magyaráznom is kell, hogy miért a szlovák zászló van a nevem mellett a kis táblámon, de közben a magyarokkal meg a lengyelekkel beszélgetek.

Ez szokott vicces szituációkat szülni.

Érdekes

Plusz érdekesség:

A cikk írója csak az autorizációkor tudta meg, hogy Laura és Marcell ismerik egymást és jó barátságot ápolnak, Barátságuk egyik alapja pont a hasonló helyzetük.

A teljes írás a nyomtatott Vasárnap 2022/11. számában jelent meg!

Aki vásárlás helyett előfizetné a Vasárnapot, az most egyszerűen megteheti: https://pluska.sk/predplatne/vasarnap/#objednat-tlacene

Hozzászólások

Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.

Kedves olvasó!

Valószínűleg reklámblokkolót használ a böngészőjében. Weboldalunkon a tartalmat ön ingyenesen olvassa, pénzt nem kérünk érte. Ám mivel minden munka pénzbe kerül, a weboldalon futó reklámok némi bevételt biztosítanak számunkra. Ezért arra kérjük, hogy ha tovább szeretné olvasni a híreket az oldalunkon, kapcsolja ki a reklámblokkolót.

Ennek módját az “ENGEDÉLYEZEM A REKLÁMOKAT” linkre kattintva olvashatja el.

Engedélyezem a reklámokat

Azzal, hogy nem blokkolja a reklámokat az oldalunkon, az újságírók munkáját támogatja! Köszönjük!

18+ kép

Figyelem! Felnőtt tartalom!

Kérjük, nyilatkozzon arról, hogy elmúlt-e már 18 éves.

Támogassa a Vasárnap.com-ot

A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!

Ezt olvasta már?