Január 2-án az introvertáltság világnapját ünnepeljük, egy olyan, természetes állapotét, melyet még napjainkban is gyakran félreértelmeznek.
Az ünnepek alatti folytonos bulizás és rokonlátogatás jó eséllyel minden introvertált ismerősünket a tűréshatáráig feszítette. Január 2-a azonban az ő napjuk, az introvertáltság világnapja, és nem csupán nekik biztosít remek lehetőséget a kikapcsolódásra és feltöltődésre, de mindenki másnak is arra, hogy egy kicsit megértse ezt a jelenséget. Az introvertáltságot ugyanis még napjainkban is számtalan tévhit övezi, és gyakran keverik össze az antiszocialitással vagy szégyenlősséggel.
Valójában az introvertált emberek többnyire nem vetik meg a társaságot, csupán annyi a különbség, hogy míg az extrovertált emberek rendszerint nagyobb társaságokban, intenzívebb szociális szituációkban tudnak megpihenni és feltöltődni, addig az introvertáltak számára az ilyen események fárasztóak. Ettől még jól érezhetik magukat, csak a valódi pihenést az egyedüllétből vagy a kisebb, intimebb kapcsolataik megéléséből nyerik ki. Az introvertáltság világnapját a népszerű német pszichológus, Felicitas Heyne alkotta meg Happily Introverted Ever After című, ingyenes e-könyvében. Egy későbbi blogbejegyzésben megmagyarázta, hogy azért tartja szükségesnek ezt az eseményt, mert az introvertált emberek még mindig számtalan módon szembesülnek diszkriminációval pihenési és szociális preferenciáik miatt, január 2-a pedig egy olyan dátum, amikor valószínűleg sok introvertált embernek fel kell majd lélegeznie.
Töltsük tehát a mai napot mi is azzal, hogy odafigyelünk introvertált ismerőseinkre, és megpróbáljuk megérteni, mire van szükségük ahhoz, hogy igazán feltöltődhessenek!
(nationaltoday)
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.