Gútán beszorult a hajó

A két folyó találkozásánál fekszik Gúta. Bírója annakidején híres ember volt. Pihent agyú, ahogy Gútán mondták. Ő irányítgatta a nagyközség dolgait, csinált rendet, ha kellett. Gyakran kellett, mert a Vág nagyon vad folyó volt. Ha sok hó esett a Tátrában, akkor a tavaszi olvadáskor a folyó melletti területeket elöntötte az ár.

Gúta is szenvedett ilyenkor. Egy megoldás lett volna, az alacsony partot kövekkel magasítani, erősíteni. A kő hiányzott, mert Gúta a Csallóköz csücskében fekszik, jó termőföldekkel, de kő ott egy sem volt. Követ csak úgy szerzünk, ha hozatunk, kerül, amibe kerül – mondta Zsiga bácsi, a bíró. Komáromban találtak is egy vállalkozót, egy uszályhajó tulajdonosát, aki minden fuvart vállalt, követ is. A megbeszélt időben a hajó már távolról jelezte érkezését kürtjével. Elérte a hidat s feljebb a kirakodóhelyet. Ott egész Gúta segített kirakni az értékes köveket. Estére készen is voltak. Megvolt az elszámolás, a hajó a sötétség beálltával kikötött éjjelre. Másnap reggel aztán visszafordult Komárom felé. Azzal senki nem számolt, hogy az üres hajó egy métert emelkedett. A vízállás is magas volt. A hajó egyszerűen nem fért el a híd alatt. A kapitány átkozta a sorsát, a folyót, a hidat, de ez nem segített. A bíró pihent agyában mocorogni kezdett valami, de még nem szólt. Várta, hogy puhuljon a hajós.

Dél felé eljöttnek látta az időt.

– Megígéri, kapitány úr, hogy fizet egy hordó pálinkát Gútának, ha elintézem, hogy átmegy a hajó a híd alatt? – kérdezte.

A hajóst új megrendelések várták, nem volt ideje a hidat nézni, és várni, hogy a folyó esetleg leapadjon. Odalesz a kereset fele a pálinka miatt, gondolta, de nem volt más választása.

– Megígérem! – mondta.

Ezt várta a bíró, aki azonnal körbedobolt a községben, és kirendelte délutánra az egész lakosságot a hídhoz. Ki is jött minden épkézláb ember. A bíró felküldte őket a hajóra, álljanak jó szorosan, amennyi belefért. A hajó szépen lesüllyedt, és átsiklott a híd alatt. A nép kiszállt, a hajós betartotta ígéretét, de biztos elhatározta magában, hogy ezentúl kétszer is meggondolja, mielőtt áthajózik egy híd alatt.

Ez volt a pihent agyú gútai bíró története.

Szöveg Borka László