Emília Vášáryová olyan, mint a mesterhegedű

A Selmecbányán felnőtt, apai ágon magyar, anyai részről német felmenőkkel büszkélkedő szlovák színésznő gyakran kap meghívást Prágába. Játszott volna egy most készülő szlovák–cseh koprodukcióban, A szolgálólányban is, amelynek forgatókönyvét húga, Magda Vášáryová lánya, Hana Lasicová írta.

A történet alapjául eredetileg a Vášáry nővérek életében, a selmecbányai szülői házban egykor fontos szerepet játszó tyeta Anka története szolgált, ám ez a vonal később annyi változáson ment keresztül a forgatókönyvben, hogy a Stradivari hangját nem fogjuk hallani a filmben. Emília Vášáryová lemondott a szerepről. A születőben levő film főhőse ugyanis nem azonos azzal a személlyel, akiről a történet eredetileg szólt volna.

Hogy került a házukba, hogyan vált családjuk mindenki által szeretett tagjává Anka néni?

Budapestről jött Selmecbányára Balázs grófnővel, aki mindenét elveszítette. Férjét, fiát, rokonságát. Volt viszont egy szellemi fogyatékos lánya, aki egy három-négy éves gyermek értelmi szintjén állt. Vele együtt érkeztek meg hárman, valamikor az ötvenes években, és a Rózsa utcában telepedtek le. Anka néni tizenkét éves korától szolgálta a grófnőt Budapesten. Vihnyén, a Garamszentkereszti járásban született házasságon kívül, ezért az anyja szolgálni adta. A grófnő megszerette őt, ragaszkodott hozzá. Mindenhova vitte magával. Már idős hölgy volt, tyeta Anka pedig hatvan felé járt, amikor – ezt a szocializmus éveiben úgy mondták, hogy – háztartási kisegítőként hozzánk került. Korán reggel végzett a templomi teendőivel, fél héttől este fél hétig már nálunk volt. Magda húgom akkor született, én hat és fél éves voltam. Anka néni addig maradt a családunk tagja, míg a szüleim el nem hagyták Selmecbányát. Én azért lettem színésznő, mert a komcsik, azok a lókötők, nem engedték meg, hogy érettségizzek. Amikor megtudták, hogy elvégeztem a színművészetit, azt üzenték apámnak, hogy majd jó lesz a lánya ringlispílesnek.

Hány évet töltött a családjukban Anka néni?

Csaknem húszat. Magda már tizennyolc éves volt, amikor elment tőlünk. Hatvanötben döntöttek úgy a szüleim, hogy elköltöznek Pozsonyba. Nekem akkor már szövetkezeti lakásom volt, Selmecbánya pedig a város alatt húzódó bányák miatt elkezdett süllyedni. Húszméteres fatörzsekkel volt alátámasztva. Remegett a város. De a szüleim elsősorban az ottani kommunisták ténykedései miatt jöttek el. Magda már itt érettségizett Pozsonyban.

Tyeta Anka pedig maradt Selmecbányán.

Csodás asszony volt. Egyik nagyanyámat, aki ott élt Selmecbányán, nem ismertem. Kétéves voltam, amikor meghalt. Az anyám oldaláról többen, a nővére is a lányával Németországba emigráltak, és ment velük a másik nagymama is, akivel tíz évet töltöttem. Így lett Anka néni a mi fogadott nagymamánk. Sok magyar dalt megtanított velünk. A nagyapám magyar volt. Ceglédről jött, fiatal feleségét valósággal imádta. De csak azt ette meg, amit Anka néni főzött, aki remekül vitte a magyar konyhát. Magda és én azon nőttünk fel. Anka néni remek szakácsnő volt. A rétesei, a süteményei is elképesztően finomak voltak. Az ötvenes években, amikor komoly járvány sújtotta a várost, apám sárgaságban szenvedett a kórházban. Az orvosok sem tudtak mit kezdeni vele. Minden beteg meghalt körülötte, mert a feleségeik nehéz, szalonnával ízesített juhtúrós galuskával tömték őket. Anka néni viszont apámnak diétásan főzött. Amikor megszületett Magda, apám, aki elhivatott tanáremberként a rendszer ellensége volt, megkereste Anka nénit, mert ismerte őt, tudta, hogy a grófnőről és annak Erzsébet nevű lányáról gondoskodik. Szép háza volt a grófnőnek, sok antik tárggyal. Magdával mi is többször jártunk nála. Ha álarcosbálra készültem, Erzsike ruháiból kaptam kölcsön, és még a csipkeernyőjét is odaadta a grófnő.

Anka nénit is ő öltöztette?

Neki csak egy hétköznapi ruhája volt, semmi több. Nem is volt szüksége semmi másra. Az ő életében nem jelent meg a szerelem. Szlovák lány volt, csak az Isten tudja, ki volt az apja. Családja sem volt, csak egy távoli unokahúga. Apám nagyon szerette őt. Amikor a szüleim elhatározták, hogy eljönnek Selmecbányáról, vettek neki egy kis lakást, olyan szoba-konyhásat. Mi temettük el őt, amikor meghalt. Tizenkét éves koromban Anka néni elkezdett magázni, és kisasszonynak hívott. Magda tőle tanult meg főzni. Mindent vele csinált. Varrt, hímzett, horgolt. Én sokszor voltam dühös a húgomra, mert kislánykorában, ha valami nem tetszett neki, mindig a lábamat harapdálta. Mint a kutya, olyanokat harapott belém. Én lökdöstem-ráncigáltam őt, Anka néni pedig könyörgött, hogy ne haragudjak rá.

Anka néni és a Ceglédről jött nagypapa bizonyára jól megértették egymást.

Ó, hogyne! A nagyapámnak kimondottan imponált, hogy Anka néni, aki szlovákul erős tájszólással beszélt, minket magyarul tanított. Jómódú hentes volt a nagyapám, három mészárszéket működtetett Selmecbányán. Állandóan a csehekkel üzletelt. Csupa különlegességet, magyar szalámit és prágai sonkát gyártott. A selmeciek még ma is emlegetik azokat az ízeket. Húsz alkalmazottja volt, köztük tíz tovaris. A nagy gazdasági válság idején teljesen tönkrement, onnantól fogva a cseheket emlegetni sem volt már szabad a házunkban.

Miért?

Nem segítették ki őt a bajból. Neheztelt rájuk. Cseh tanárok is voltak a városban, értük sem lelkesedett. Kemény ember volt a nagyapám.

Tyeta Anka hogyan ment el?

Már rég itt éltek a szüleim Pozsonyban, amikor valaki felhívta Magdát, hogy meghalt Anka néni. Állítólag megölték. Sok antik érték volt a házában. Mások is tudtak róla, mivel időskorában abból élt, hogy valamit mindig eladott belőlük. Kirabolták őt, és végeztek vele. Kilencvenhárom éves lehetett, amikor ez történt. Selmecbánya akkoriban már egy elhagyott lyuk volt, még rendőrség sem működött a városban. Besztercebányáról jöttek át nyomozni az ügyben. Sokáig elhúzódott a vizsgálat, de nem tudták megállapítani, mi történt Anka nénivel. Azt mondták, talán megcsúszott a lépcsőn. Ha Selmecbányán vagyok, mindig viszek virágot a sírjára. Ha a szüleink elmentek otthonról, mindig Anka nénire bíztak bennünket. Nagyon szerettük őt. Esténként magyarul imádkoztunk vele. A karácsonyi dalokat is tudtuk magyarul.

Emlékezik még valamelyikre?

Hogyne emlékeznék!? Mennyből az angyal, lejött hozzátok, pásztorok, pásztorok… végig el tudom énekelni magyarul. Akkor még sokan beszéltek magyarul a városban. Mondogatjuk is gyakran Magdával, hogy milyen butácskák voltunk, hogy nem tanultuk meg jól a nyelvet. Emlékszem, ötvenhatban osztálykiránduláson voltunk Budapesten. Selmecbányai iskolánk testvéri kapcsolatot ápolt egy pestivel. Apám adott egy címet, hogy majd hívjam fel a rokonunkat, dr. Vásáry Terézt. Vásáry Tamás, a híres karmester is rokonunk. Tőle tudom, hogy Teréz gyógyította az egész családot. Apám egyébként többször is volt Cegléden, a nagybácsimmal. Én is szeretnék elmenni egyszer, hogy lássam, honnan jött a nagyapám.

A nagybátyja emigrált annak idején Amerikába?

Igen, az apám fivére. Jogot tanult. A Sorbonne jeles hallgatója volt. Hatéves koromban ment ki Amerikába, és ott is telepedett le. Látni akart, még mielőtt meghalt volna. Kilencvenkettőben, amikor kiutaztam hozzá, nyolcvanegy éves volt. Érezte, hogy közeledik a vég, bár még bejárt a Los Angeles-i egyetemre, a doktoranduszaihoz. Idős fejjel is nagyon tevékeny volt. Jön majd a három lányom, mondta szlovákul, mind a hárman kövér disznók, kábé százötven kilósak, és jóízűen kacagott. Gyönyörű háza volt. Feltette Strausstól a Kék Duna keringőt, és azt mondta, lányok, most figyeljetek! Azzal felkért egy keringőre. Látjátok, ez Európa! – szólt büszkén, miközben elegánsan forgott velem. Kaliforniában élt, hat kilométerre Los Angelestől, Arcadiában. Egyetemi tanártársai között sok volt az orosz, a zsidó. Mentünk végig az utcán, és minden antikváriumba betértünk, mert mindenütt elrakatta a magyar költők köteteit. Elszomorodott, amikor bevallottam neki, hogy már nagyon keveset tudok magyarul. Megvette Ady Endre verseit, és minden reggel lefordított belőle egyet, hogy értsem. Japán kertésze minden reggel friss rózsákkal állt az ajtóm előtt, természetesen a nagybácsim kérésére, aki könyörögve kért, hogy maradjak kint, nála. Soha nem volt nős. Nem tudta megbocsátani az apjának, hogy fiatal felesége volt. Apám próbálta kibékíteni őket, de nem igazán sikerült neki.

Hana, a húga lánya nyilván rengeteget hallott ezekből a történetekből, volt elég anyaga A szolgálólány forgatókönyvének megírásához.

De mondom, az a történet már idegen tőlem.

Két fiatal kolléganője vállalt szerepet a filmben. Aňa Geislerovával a Szépség bajban című Jan Hřebejk-filmben játszott, Kerekes Vicát felvételiztette a színművészetire.

Aňának nem én voltam a fontos Hřebejk filmjében, hanem az anyját alakító Jana Brejchová. Nem is lettünk barátnők. Jana elmesélte nekem, hogy ő és a férjem… régen… de én ezt tudtam. Janával több fesztiválon voltunk együtt. Már nem vagyunk kapcsolatban, hiszen nagyon beteg. Vica? Vicuska? Szeretem őt. Nagyon kedves lány. Küzdöttem érte, hogy bejusson a főiskolára. Jött Fülekről, mint egy bájos őzike, napszínű fürtjeivel, aranyszeplőivel. Nem láttam a fogait, csak az ínyét, és nem volt nádszálkisasszony. És tessék! Mi lett belőle?! Vonzó, elragadó, mindenkit megbabonázó, remek színésznő. Szívesen játszanék vele.

A teljes írás a nyomtatott Vasárnap 2021/11.  számában jelent meg!

Aki vásárlás helyett előfizetné a Vasárnapot, az most egyszerűen megteheti: https://pluska.sk/predplatne/vasarnap/#objednat-tlacene