A nógrádi egykék rákfenéje

Vasárnap

Az egykés család a múltban sem ment tájainkon ritkaságszámba, és a felvilágosult elmék már akkor is aggódtak a nemzet fennmaradásáért.

Ján Aláč, a rimaszombati székhelyű Gömör-Kishonti Múzeum munkatársa a Titkos gyilkosok című kötetbe írt tanulmányt a Gömör, Kishont és Nógrád területén a 19. század közepétől eluralkodó egygyermekes családmodellről.

Ez a tehetős evangélikus és kálvinista családokat jellemezte, ahol a szorgalmas munka és a vagyon gyarapítása volt az élet értelme. Ebbe a képbe nem fért bele, hogy a földeket több örökös között aprózzák el, a sok gyermek a szegénység és oktalanság szinonimája, megvetés tárgya volt. Ján Aláčot régóta foglalkoztatta, miért olyan elnéptelenedett az országnak e része, miért annyi itt az elhagyatott porta. „A választ a temetőkben és a régióban szolgáló lelkészek feljegyzéseiben találtam meg. Nógrádban és a honti régióban is nagyon sok, a múlt század húszas-harmincas éveiben emelt sírkő árulkodik arról, hogy az elhunyt nő alig töltötte be a húszat. A legtöbbön fénykép is van népviseletbe öltöztetett szomorú tekintetű asszonyokról, akik jóval idősebbnek látszanak a koruknál. Ezek a nők többnyire a borzasztó körülmények között, tanulatlan bábák és kuruzslók által végzett terhességmegszakításokba haltak bele.


 

Föld a földdel házasodik

Akiknél nem volt végzetes a drasztikus beavatkozás, azoknál gyakran meddőséget okozott, és az esetben sem tudtak már szülni, ha az egyetlen gyermekük meghalt, ami nem ment ritkaságszámba. Így haltak ki egész nemzetségek anélkül, hogy valaki okult volna a tragédiájukból, mert mindenki természetesnek vette, hogy a jómódú evangélikus és kálvinista családokban vagy egy gyermek van, vagy egy sincs. Az „egykék pestise”, ahogy a lelkészek nevezték, sokak szerint Magyarországról, a kálvinisták lakta Baranya és Tolna megyéből terjedt át a Gömör-Nógrádi térségbe.

Aláč szerint ez nem volt teljesen igaz, de a magyarázat beleillett a szlovák–magyar ellentét képébe. „Az evangélikusok hozzáállását találóan fogalmazta meg Júlis Adamiš pozsonyi lelkész. Amíg ez a rákfene más nemzeteknél mutatkozott, kárörvendve mutogattunk rá, de ma, amikor már nálunk is elharapódzott, nem szívesen beszélünk és keveset írunk róla.” Az egygyermekes család a múlt század elején már a szlovák evangélikusok között is természetes, sőt elvárt volt, mert a vagyonos famíliák azt tartották szem előtt, hogy ha két tehetős egyke összeházasodik, a vagyon megduplázódik. Parcellák, barázdák, üszők és ezresek házasodtak (Elo Šándor), a lelkészek nem fiatal párok házassági kötelékét szentelték meg, hanem a nagyapák dűlőinek egyesülését… (Ján Ctibor Handzo). Csak a földnek volt akkor értéke, olyannyira, hogy amikor az öregek átíratták a gyermekeikre a vagyonukat, többé semmibe sem vették őket. Még a templomba sem mehettek be, a bejárat előtt ültek egy padon.”


 

Meny és anyós egy ágyban

Nemsokára a rengeteg összeházasított földet nem volt kinek megművelnie, ezért a fiatalok csak a harmincas éveikben kötöttek házasságot, addig látástól vakulásig a szüleik gazdaságában dolgoztak. Ennek a késleltetett házasodásnak volt az egyik következménye, hogy már a házasságkötés előtt elkezdtek szexuális életet élni, s az így fogant gyermekeket megint csak elvetették. Mindenki mindent tudott, de semmiről nem beszélt. Hallgatólagos megegyezés volt a közösségekben, hogy az egykéknek mindent szabad, a lényeg, hogy a házasságban betartsák az íratlan szabályokat – legalább látszatra. A legfontosabb szabály pedig az volt, hogy csak egy gyermekük születhetett, és ezért minden varázslatra, tortúrára, megalázó praktikára készek voltak.

A Nagykürtös melletti Fehérkút (Príbelce) községben született Ján Čaplovič számos olyan, a fogantatást gátló szokást jegyzett fel A szlovákok Magyarországon (Slováci v Uhorsku) című művében, amelyek ma már nevetségesek, de akkor mindenki komolyan vette őket. A menyasszonynak esküvő előtt egy gerezd fokhagymát adtak, a templom kilincsét egy ujjal kellett megfognia, esküvő előtt kilenc kaszára rálépnie, esküvő után mozsárra ülnie, – mindezt azért, hogy csak egy gyermeke legyen. Az se rögtön, a templomból hazajövet annyi létrafokot kellett megmásznia, ahány évig nem kívánt teherbe esni.” A fogamzásgátlás különböző módszerekkel a házasságban is folytatódott. Volt, ahol a párok csak akkor háltak együtt, amikor az asszony menstruált, máshol a nők minden együttlét után forró vizes sós fürdőbe ültek. Bevett szokás volt az is, hogy a fiatalasszony az anyósával aludt, nehogy meglátogassa a férje. Ennek az lett a következménye, hogy máshoz látogatott, és az ilyen alkalmi kapcsolatokból született gyermekeket anyakönyvezték úgy a lelkészek, hogy tisztátalan ágyból, vagy tisztességtelen szülésből származnak.


 

Magzatelhajtó mágiák

Ha a bűbájok és óvintézkedések ellenére mégis megfogant a nem kívánatos magzat, egyértelmű volt, hogy meg kell szabadulni tőle. Erre is különféle módszerek léteztek. Létráról kellett leugrani, forró vizes fürdőben ülni, pálinkába liliomszirmot áztatni és ezt az oldatot meginni. Ha mindez nem segített, már csak az angyalcsinálók maradtak, akik akár egy hat hónapos magzatot is átszúrtak egy orsóval, aztán kiszakították, kikaparták, kihúzták az asszonyokból. Ők pedig vagy túlélték, vagy nem. Hivatalosan tilos volt az abortusz, a valóságban mindenki tolerálta. Ha néha szót emelt ellene egy lelkész, rögtön figyelmeztették, hogy a családi ügyekbe nincs beleszólása, és mivel anyagilag a gyülekezettől függött, inkább elhallgatott.

Mire a kihalófélben lévő családok észbe kaptak, már késő volt. Az egyetlen gyermeküket sokszor azért nem taníttatták, mert otthon kellett maradnia, dolgozni a földeken, és tehetős párt sem volt már honnan választani. Amikor elfogytak a vagyonos egykék, sokan beérték a szegényebb házastárssal, később az Árvából munkára odatelepült katolikusokkal is. Az ilyen házastársnak hallgass volt a neve, csak munkára volt jó – a korabeli szlovák irodalomban sok ilyen, az asszony árnyékában sorvadó, lebecsült, alkoholba menekülő férfival találkozhatunk. Hogy a szerény választékból a lehető legjobb jusson nekik, a lányok már 13-14 évesen is férjez mentek, a fiúk 17-18 évesen házasodtak. Ján Bienik A Nógrádi szeniorátus története című munkájában le is írja, hogy ennek véget kellelne vetni... mert a 20-25 éves nő már legalább 40-nek néz ki. A bűnös egygyermekesség évente szedi az áldozatait. És a nagy és korai elhalálozás is a megcsonkított életek következménye.”


 

Gyermekházasságok

A hatalmas evangélikus birtokokon nemsokára nem volt kinek dolgozni. Nagylibercse (Ľuboreč) község krónikájában olvasható, hogy …az egygyermekességnek az a rossz következménye, hogy a kis létszámú család munkaerő híján a kimerülésig robotol a földeken, és a tápláló élelem ellenére is mind soványak és erőtlenek. A negyvenes években már számos tanya és porta árválkodott a régióban üresen, parlagon maradtak a földek, üresen az iskolák, lelkész nélkül a plébániák. Az egykor virágzó és gazdag nógrádi és honti falvakban alig pár család élt, azok többsége is a Polyána (Poľana) alatti régióból települt oda. Ezek a katolikusok nem vették át az evangélikusok egykepolitikáját, egyrészt mert akkor még sokkal erősebb volt a vallások közti ellentét, másrészt, mert a magzat elvetetésének halálos bűnét személyesen kellett meggyónniuk a papnak. Leszármazottaik máig is ott élnek, de ők már nem emlékeztek a régi evangélikus Nógrádra – a régió elveszítette a múltját. „Megszakadt a generációk folytonossága, ma már nehéz ezekben a falvakban olyan evangélikust találni, aki emlékezne arra, hogyan élt itt a nagyanyja, dédanyja. Az említett Nagylibercsén például a húszas években még 47 vezetéknév volt, mára 11 maradt, a többi család kihalt. Felsőtisztásnak (Horný Tisovník) 1500 lakosa volt, ma 170. Ők is betelepültek, vagy csak hétvégére járnak az itteni házukba” – mondja Ján Aláč. Ahogy omladoznak az egykori gazdag egykék takaros házai, úgy porlad az önpusztítás bűnébe esett nógrádi evangélikusok emlékezete is.

 

A teljes írás a nyomtatott Vasárnap 2021/23. számában jelent meg!

Aki vásárlás helyett előfizetné a Vasárnapot, az most egyszerűen megteheti: https://pluska.sk/predplatne/vasarnap/#objednat-tlacene


 

Érdekes

Vagyonnal, de jövő nélkül

Az egyik házban egyetlen fiú a másikban egyetlen lány. Tehetős gazdák mindketten. A két fiatalt összeházasítják és már csak egy ház marad és egy kihalásra ítélt család. Ez a szokványos kép. (Ľudovít Bazovský 1929)

Hej, minden évben több a sír Csontosházán és Jablonován, mint a dundi rózsaszín gyermek a bölcsőben. Csontosházán ezek a gyermekek fekete hajú, fekete szemű magyarok, Jablonován kék szemű és lenszőke hajú szlovákok volnának. Ha megszületnének, ha meg lehetne születniük, ha nem ölnék meg őket a zsoldosok Heródes király őfelsége parancsára... (Ján Ctibor Handzo: Üresek a bölcsők 1938)

Hozzászólások

Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.

Kedves olvasó!

Valószínűleg reklámblokkolót használ a böngészőjében. Weboldalunkon a tartalmat ön ingyenesen olvassa, pénzt nem kérünk érte. Ám mivel minden munka pénzbe kerül, a weboldalon futó reklámok némi bevételt biztosítanak számunkra. Ezért arra kérjük, hogy ha tovább szeretné olvasni a híreket az oldalunkon, kapcsolja ki a reklámblokkolót.

Ennek módját az “ENGEDÉLYEZEM A REKLÁMOKAT” linkre kattintva olvashatja el.

Engedélyezem a reklámokat

Azzal, hogy nem blokkolja a reklámokat az oldalunkon, az újságírók munkáját támogatja! Köszönjük!

18+ kép

Figyelem! Felnőtt tartalom!

Kérjük, nyilatkozzon arról, hogy elmúlt-e már 18 éves.

Támogassa a Vasárnap.com-ot

A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!

Ezt olvasta már?