Benőke és Hanga, a kétnyelvű testvérek

mese

3. rész, Egy év Mekeleországban

1. fejezet, melyben Anya elkezdi törni a fejét

Cili, a legkisebb kétnyelvű testvér egyéves múlt, Hanga harmadikos, Benőke pedig ötödikes lett, amikor Anya elkezdte törni a fejét. Megfigyelte ugyanis, hogy Benőke és Hanga egyre többet használja a baricska nyelvet, és egyre kevesebbet a mekelét. Az iskolában mindenki baricskául beszélt, minden tantárgyat baricskául tanultak. A barátaik is mind baricskák voltak. Benőke és Hanga, akik pici korukban egymással még mindkét nyelven szívesen társalogtak, most már kizárólag baricskául beszéltek egymás között. Egyedül Anyával és Cilivel értekeztek mekeléül. Egyre gyakrabban fordult elő, hogy nem jutott eszükbe egy-egy szó, vagy valamit rosszul mondtak. Amikor néha-néha írni próbáltak mekeléül, baricska betűket kevertek a mekele szövegbe.

Anya látta, hogy ez így nem lesz jó. Ha azt szeretné, hogy a gyerekei ne felejtsék el az anyanyelvüket, valamit ki kell találnia. Anya összedugta a fejét Apával, és végül kisütöttek valamit. Benőke és Hanga egy évig mekele iskolába fog járni! Igen ám, de hogyan, ha több mint száz kilométeres körzetben nincs egyetlen mekele iskola sem? Hát úgy, hogy egy évre elköltöznek Mekelországba, méghozzá a fővárosba, ahol Anya fölnőtt! Anya és Apa úgy döntött, erre most kínálkozik a legjobb alkalom, mivel a kis Cili miatt Anya úgysem jár dolgozni, ezért nincs egy helyhez kötve. Apa viszont sajnos dolgozni járt, ezért neki Baricskaországban kellett maradnia.

Anya tudta, hogy nagyon merész dolgot vállalt ezzel az egy évvel. Tudta, hogy Apa csak hétvégenként lehet majd velük, és az idő nagy részében egyedül kell helytállnia. Azt is tudta, hogy Cilikével nem lesz könnyű ez az egy év. Cilike kifejezetten nehezen kezelhető kisbaba volt. Éjszaka nem akart aludni, sokat sírt, nem akart öltözködni, nem lehetett vele sehova társaságba menni, mert annyira magának követelte Anya figyelmét, hogy Anya senki mással nem tudott beszélgetni mellette. Szerencsére Mekeleországban ott lesz Nagyi, aki, bár maga is nagyon elfoglalt, tud majd valamennyit segíteni Anyának.

2. fejezet, melyben Benőke és Hanga megtudja, mi vár rájuk

Miután Apa és Anya jól átgondolták a dolgot, Anya megpróbálta elmondani Benőkének és Hangának, hogy a jövő tanévet Mekeleországban töltik. Benőke és Hanga egyáltalán nem volt lelkes. Sőt. Kifejezetten mérgesek voltak, főleg Benőke, akinek esze ágában sem volt otthagyni a haverjait egy évre holmi bugyuta mekele iskola kedvéért.

Anya türelmesen magyarázgatta a gyerekeknek, hogy a változás mindig nehéz, de higgyék el, ez az egy év biztosan a javukra fog válni. Benőke ennek ellenére még sokáig pöfögött magában. Hanga hamarabb megbékélt a helyzettel.

Anyának szerencsére gyorsan sikerült olyan iskolát találnia, ahol egy évre befogadták a gyerekeket. Úgy történt a dolog, hogy Anya néhány zenész barátja egy zenetagozatos iskolában tanított. Ők ajánlották Anyának, hogy hozzájuk járjanak a gyerekek. Az iskola igazgatója, egy szimpatikus fiatal bácsi nagyon készségesnek bizonyult. Megengedte azt is, hogy a két gyerek előre kipróbálja az iskolát: egy napot a leendő osztályukban töltsenek.

Benőke nagyon morcos lett az iskolában töltött nap után. Nem tetszett neki a leendő osztálya, sem a tanárok. Hanga viszont elégedettnek látszott. Neki rokonszenvesek voltak a tanító nénik, és az osztálybeli lányok is barátságosnak tűntek. Egyedül a matektól rettent meg, úgy tűnt neki, hogy a mekele iskolában sokkal előrébb tartanak, mint náluk Baricskaországban.

Mindez még februárban történt. Anya nagy erőkkel kezdett hozzá az ügyintézéshez. Ahhoz ugyanis, hogy egy évre átköltözzenek egy másik országba, rengeteg unalmas hivatali dolgot kellett elintéznie. Szerencsére a választott iskolában volt egy kedves iskolatitkár néni, aki mindenben készségesen segített Anyának.

Közben Benőke felvételizett egy nyolcosztályos gimnáziumba Lozsnán, ahol iskolába járt. Fel is vették, Apa és Anya nagy örömére. Apa megbeszélte a gimnázium igazgatójával, hogy Benőke a következő tanévet egy másik országban tölti, de év végén majd vizsgázik a baricska tantárgyakból, hogy ne kelljen évet ismételnie. Ugyanígy Hanga iskolájában is bejelentették, hogy Hanga egy évig külföldön fog tanulni. Minden akadály elhárult tehát, irány Mekeleország!

3. fejezet, melyben a család megérkezik Mekeleországba

Eljött a nyári szünet, és vele a készülődés, csomagolás ideje. Anyának igencsak főtt a feje, hogy mindent időre elintézzen. Augusztusban aztán a család felkerekedett, és átköltözött Mekeleország fővárosába, egy kis másfél szobás lakásba. A családi ház után a pici lakás bizony elég szűkösnek bizonyult. Ráadásul kiderült, hogy a falak minden hangot áteresztenek, aminek a szomszédok egyáltalán nem örültek. A társasházban eddig csupa felnőtt lakott. Többségük csöppet sem volt lelkes, hogy ezentúl három gyerek zsivaját kell hallgatniuk. Tudta ezt Anya is, ezért szüntelenül próbálta csendre inteni a három lurkót. Teljesen sikertelenül. A két nagy folyton egymást nyúzta. Cili sem zavartatta magát, hiába pisszegett Anya. Nyugodtan visítozott, kiabált, ordított, toporzékolt, ha éppen kedve tartotta. Leginkább éjszaka, amikor körös-körül mindenhol halálos csönd honolt. Anya ilyenkor szörnyen röstellte magát, és szívdobogva várta, mikor jön át a szomszéd néni panaszkodni. Eleinte gyakran átjött, de később valószínűleg beletörődött a dologba. Az első emeleten lakó bácsi, amikor találkoztak vele a lépcsőházban, megkérdezte Cilikétől, hogy ő szokott-e ilyen rémesen visítozni. Anya majd elsüllyedt szégyenében. Amikor csak lehetett, igyekezett elkerülni a szomszédokkal való találkozást. Csak a harmadik emeleti Hilda néni volt mindig mosolygós és kedves. Előfordult, hogy kis játékokat ajándékozott Cilinek, vagy egy tányér palacsintát adott a családnak.

Anya igyekezett fölkészülni az évkezdetre. Beosztotta, melyik szekrény kié lesz, ki hol fog leckét írni. A vakáció utolsó napján elvitte a gyerekeket az állatkertbe. Cili még nem tudott nagyobb távokat a saját lábán megtenni, ezért babakocsiban utazott. Anya megállapította, hogy a nagyvárosban babakocsival közlekedni külön tudomány. Hazafelé jövet a kiszállásnál valahogy ügyetlenül irányította a kocsit, és szabályosan kiesett a busz ajtaján kocsistul, Cilistül. Cili épp bóbiskolt, és nagyon megrémült az eséstől. Szerencsére pár karcoláson kívül más baja nem lett. Anya még Cilinél is jobban megijedt. Megfogadta, hogy minél kevesebbet fog babakocsival buszozni.

4. fejezet, melyben megkezdődik az iskola

Elérkezett az évnyitó napja. Benőke és Hanga fekete-fehérbe öltözött. Ez elég szokatlan volt nekik, mert Baricskaországban nem szokás első nap ünneplőben menni az iskolába. Anya Cilikét Nagyira bízta, és elindult Benőkével és Hangával az iskolába. Sokat kellett utazniuk, mert az iskola a város másik felén volt. A busz után metróra szálltak. Metró! Baricskaországban egyáltalán nem volt metró, még a fővárosban sem, hát még a kis faluban, ahol Benőkéék laktak. Ezért aztán a gyerekeknek nagy élményt jelentett, hogy ezúttal mindennap metróval fognak iskolába járni. Főleg Benőke díjazta, hogy a metró automatikusan, vezető nélkül közlekedik. Ha az ember elég gyors volt, az első kocsiban odaszaladhatott a szerelvény legelejébe, ahol egy kis ablakon keresztül látszott az alagút. Élvezetes volt itt állni, és szemmel követni a metró pályáját.

Az iskola udvarán már rengeteg gyerek és felnőtt zsúfolódott, amikor Anyáék megérkeztek. Anya megkereste a gyerekek osztályfőnökeit, és rájuk bízta Benőkét és Hangát. Ebben a tanévben Benőke már hatodikos, Hanga pedig negyedikes lett. Elkezdődött az évnyitó, fölhangzott a mekele himnusz. Ez is olyan szokatlan volt. Baricskaországban nem szoktak himnuszt énekelni az iskolai ünnepségeken.

Anya a himnusztól egészen nosztalgikus hangulatba került. Visszaemlékezett a saját iskolás éveire, amikor ugyanebben a városban, ugyanígy fekete-fehérben állt egy másik iskola udvarán. Jó érzés volt neki, hogy most a gyerekei is mekele iskolába fognak járni. Kicsit szorongva, de bizakodóan gondolt arra, vajon milyen lesz számukra ez az egy év. Vajon megszeretik Mekeleországot? Anya mindig is azt mondogatta a gyerekeinek, hogy Mekeleország Anya révén ugyanúgy hazájuk, mint Baricskaország, ahol születtek. Most azt remélte, ez alatt az egy év alatt Benőkének és Hangának sikerül itt barátokat szereznie, és ki tudja – hátha később, amikor már nagyobbak lesznek, majd visszajönnek ide tanulni...

(folyt. köv.)

A teljes írás a nyomtatott Vasárnap 2020/24. számában jelent meg!

Aki vásárlás helyett előfizetné a Vasárnapot, az most egyszerűen megteheti: https://pluska.sk/predplatne/vasarnap/#objednat-tlacene

Hozzászólások

Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.

Kedves olvasó!

Valószínűleg reklámblokkolót használ a böngészőjében. Weboldalunkon a tartalmat ön ingyenesen olvassa, pénzt nem kérünk érte. Ám mivel minden munka pénzbe kerül, a weboldalon futó reklámok némi bevételt biztosítanak számunkra. Ezért arra kérjük, hogy ha tovább szeretné olvasni a híreket az oldalunkon, kapcsolja ki a reklámblokkolót.

Ennek módját az “ENGEDÉLYEZEM A REKLÁMOKAT” linkre kattintva olvashatja el.

Engedélyezem a reklámokat

Azzal, hogy nem blokkolja a reklámokat az oldalunkon, az újságírók munkáját támogatja! Köszönjük!

18+ kép

Figyelem! Felnőtt tartalom!

Kérjük, nyilatkozzon arról, hogy elmúlt-e már 18 éves.

Támogassa a Vasárnap.com-ot

A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!

Ezt olvasta már?