Egy 65+ éves vásárló versenyfutása az idővel

Mindjárt az elején le kell szögeznem, hogy nem vagyok mániákus vásárló. A vírusmizéria előtt is csak hetente egyszer jártam bevásárolni, és ez most sem változott – egyelőre. Azért írom, hogy egyelőre, mert ma egy nagyon elgondolkodtató megállapításra jutottam. Én a célirányos vásárlók közé tartozom, aki pontosan tudja, mit kell venni és hol kell keresni, ennek ellenére bizony lótottam-futottam, hogy beleférjek a kiszabott időbe. De még mielőtt valakiben felmerülne a kérdés, hogy mit tudott ez az ember két órát eltölteni egy boltban, akkor mindjárt le kell szögeznem: négyben.

Először a gazdaboltot kerestem fel, mert szükségem volt virágcserépre. Hát itt bizony már sorakozni kellett. Úgy hárman állhattunk kint a bolt előtt, amikor az egyik „kedves” elárusítónő elüvöltötte magát, hogy van-e köztünk 65 év feletti. Nem értettem... Most van a kiszabott időnk. Szerencsére gyorsan megvettem, amiért mentem, és irány az élelmiszerbolt, annál is inkább, mert már fél tíz volt. Az élelmiszerboltban rengeteg ember tolongott. A hangosbemondó állandóan nyomta a szöveget, hogy tartsuk be a kétméteres távolságot (nagy meglepetésemre, már csak államnyelven, holott három héttel ezelőtt még magyarul is elmondták a hivatalos szöveget!). Már említettem, hogy célirányos vásárló vagyok, ezért azt hittem, hamar végzek, és rohanhatok tovább. De nem így történt.

A kétméteres távolság betartása szinte lehetetlen. Azokról a szegény idősebbekről, akik bot nélkül mozdulni sem tudnak, nem érik el a polcok felső részét, időbe telik nekik, amíg elolvassák, mit is vásárolnak, már nem is beszélek. Próbáltam segíteni, de volt, aki tolakodásnak vette, így illedelmesen elnézést kértem, és rohantam tovább, ekkor már fél tizenegy volt. A drogéria szerencsére üres volt, itt hamar végeztem. Már háromnegyed tizenegy volt, és még egy feladat várt rám: az optika. Itt – mivel kongott az ürességtől – a maradék idő elég volt ahhoz, hogy pontban 11-kor kilépjek az üzletből.

Hát nem tudom, ki hogy van vele, de én a mai nap tapasztalata után arra a megállapításra jutottam, hogy kevés a két óra – még nekem is. Vagy osszuk be minden napra a teendőinket? De akkor hogyan vigyázzunk magunkra és egymásra?

Szabó Jolán (Vasárnap online Koperta)

Időközben érkezett egy hír az ügyben:

https://ujszo.com/kozelet/a-kijelolt-intervallumon-kivul-is-vasarolhatnak-az-idosek

Önök mit tapasztaltak?

Írjanak a Vasárnap online Kopertába is, szóljanak hozzá az ott felmerülő témákhoz, és vessenek fel újakat. Kérjék felvételüket a Vasárnap online Koperta Facebook-csoportba (https://www.facebook.com/groups/251262575999128).