Vallomások az utolsó polgárról

Csak, hogy fiatal költő. És vártam minden évben a Madách friss köteteit, gyűjtöttem szorgosan a Főnix Füzeteket, lestem, kiből mikor lesz öreg költő. Aztán egyetemista lettem, az első évfolyam után férjhez mentem, és már nem minden zsebpénzemet költöttem könyvre, vettem koncert- és mozijegyet is, meg igen, cigarettát és kólát. Amellett lehetett csak világmegváltó vitákat folytatni füstös kávéházak sarokasztalánál. Ellenzékinek éreztem magam, értelmes értelmiséginek nagyon értelmes értelmiségiek között. Úgy gondoltam, nem vagyok megalkuvó és nem vagyok gyáva. Aztán jóval később, ʼ89 telén a forradalom forgatagában ismertem meg személyesen, tudtam meg azt is, hogy az én valaha olvasott Somos Péterem nem más, mint Hunčík. És hogy nem is olyannyira költő, mint amennyire orvos és forradalmár.

Rendszeresen bejártam a VPN koordinációs központjába, ott volt a két-három nappal hamarabb megalakult FMK állomáshelye is, ott kezdték szerkeszteni a háború utáni első független szlovákiai magyar lapot, a Napot. Azt hiszem, ő volt az első főszerkesztője, de erre nem vennék mérget. Mindenesetre alighanem ott láttam őt először élőben, és még nagyon sokáig csodálkoztam azon, amilyen természetességgel, közvetlenséggel fogadott, mint egy régi ismerőst, mi több, bajtársat, legeslegelőször is úgy fordult hozzám, mintha legalábbis együtt katonáskodtunk volna Znojmóban. Megköszönte, amit hoztam, elmondta, melyik számban jelenik meg, és felsorolta, miről írhatnék még a következőkben. Mindez annyira természetes volt, hogy magam is ugyanilyen természetességgel viszonyultam hozzá, az viszont nem rajtam múlott, hogy innentől kezdve kisebb-nagyobb szünetekkel mindig megkeresett, felhívott, meglátogatott, voltam volt akárhol, akármilyen munkahelyen, pozícióban, pozíció nélkül. Számontartott, s számontart, azok közé a szerencsések közé tartozom, akiket figyelemmel követ. Sokan vagyunk ám, mert ő szinte mindenkiben talál valami figyelemre méltót. Ha beszélgetünk, látom, olykor az elmegyógyász szemével figyel, de soha semmi aggasztót nem mond, épp ellenkezőleg, dicsér és biztat, a finom kritikát pedig valami vicces történetbe csomagolja, hogy az ember már csak otthon döbben rá, miután jól kikacagta magát vele, hogy ez bizony, neki szólt, de neki ám!

Filantróp. Ezt gondoltam róla mindig, amióta ismerem, holott nem tudtam volna pontosan meghatározni a szó jelentését. Aztán amikor utánanéztem, és kiderült, hogy nem más, mint emberbarát, jó érzésű személy, gondolkodásmód, amely a közösséget segítő tettekben, jótékonykodásban, a közösség érdekében működő csoportok, mozgalmak, alapítványok támogatásában nyilvánul meg, tudtam, a lehető legpontosabban értelmeztem magamtól is ezt a fogalmat. A filantróp szinonimája a Hunčík Péter. Aki az első szlovákiai magyar, a Márai Sándor Alapítvány társalapítója, ugyancsak a Selye János Egyetem Alapítványáé, az Ipolyság Város Pecsétje alapítványé, jelentős adománnyal járult a Fórum Intézet kiépítéséhez, az ipolysági zsinagóga felújításához, és felsorolhatatlanul sok érték megőrzéséhez. Ő az, aki nem megy el koldus mellett anélkül, hogy diszkréten a kezébe ne nyomna valamennyit, és eszébe sem jut, vajon mire fogja majd ez költeni. Utal a gyerekotthonoknak, az időseknek, a bántalmazott nőknek, utal a hátrányos helyzetben élőknek, a kutyamenhelyeknek, kezdeményez jótékonysági rendezvényeket, ad és ad, mégpedig úgy, hogy semmit sem is vár el cserében. Nem kéri, hogy rá szavazzanak, nem vár hivatalt, birtokot, kastélyt, szállodákat, még egy rongyos trafikot sem a jósága fejében. Az sem véletlen, hogy éppen neki jutott eszébe tavaly, hogy egy ilyen lapot, mint a Vasárnap, nehéz helyzetben támogatniuk kéne az igényes olvasóknak. Ha tehetik. Mert neki a támogatás a lételeme. Büszkék vagyunk rá, hogy Határeset című regényét, mely 2009-ben elnyerte a Bródy Sándor-díjat, éppen a Vasárnap hozta le először folytatásokban. Író is tehát. Hogy tisztelettel köszönthetjük, nagy megtiszteltetés.

Csakis nekünk.

A teljes írás a nyomtatott Vasárnap 2021/21. számában jelent meg!

Aki vásárlás helyett előfizetné a Vasárnapot, az most egyszerűen megteheti: https://pluska.sk/predplatne/vasarnap/#objednat-tlacene

Egyszer egy ilyen VASÁRNAP délután, végighallgatva Sigmund szavait, melyek elkeveredtek a szívem dobogásával, éreztem, ahogy egyre lassabban lélegzem, ahogy lecsukódik a szemem…

Goce Smilevski: Freud húga