Fotó: Pixabay
Világsláger lett. Már kora reggel, ha bekapcsolom a rádiót, a hírek fő témája a Covid–l9-ben megbetegedettek, a lélegeztetőgépeken tartottak száma, meg az elhalálozásoké. A televízió csatornáin élőben követhetjük az eseményeket.
Fellapozom az újságokat, kiemelten tudósítanak a fertőzés fejleményeiről. Az emberek félve lépkednek, nehogy két méternél közelebb kerüljenek egymáshoz. Kéznél a maszkok és kesztyűk, hogy kellőképpen megóvhassuk magunkat és embertársainkat. Tesztelés idején igyekszünk beállni a kígyózó sorokba, hogy megbizonyosodjunk, nem fertőzött-e meg bennünket is a korona. Súlyos és nehéz időket élünk. Hogy magamról is szóljak, hiába írt rám az idő ceruzája két hetest, az életösztön engem is sarkall.
Megjöttek az oltóanyagok, én is sorba álltam a vakcinára, mert azért is hosszú sorok kígyóztak. Nem számít, fő, hogy életben maradjunk. Amíg kint dideregtem a többi oltásra váró között, elgondolkodtam, hogy milyen jó, ha békében élhetünk. Mégis mindig békétlenkedünk. Nem vagyunk megelégedve azzal, amink van, mindig többet és többet akarunk. Legnagyobb kincs, hogy élünk, egészségesek vagyunk és béke van a világban. Ez a legnagyobb érték az emberiség életében. Gondolkodjunk el! Ha legyőztük a vírust, és újra kezdjük, amit félbehagytunk, ne sóvárogjunk fölösleges luxus után, hanem becsüljük meg azt, amink van. Legyünk elégedettek! Ne hagyjuk a bajban embertársainkat, nyújtsunk segítő kezet. Akár háborúban, akár békeidőben, mindig az emberek összefogása volt az élet egyik fő alappillére.
Tóth Éva, Kassa
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.