Szinte szédülve nézem a metróba igyekvő tömeget. Reggeli csúcs. Cili puha kezét fogom, sodródunk mi is a mozgólépcső felé.
A gyerek azzal szórakozik, hogy a lépcsőfok szélére áll, így amikor a fokok elválnak egymástól, kis híján leesik. Ezt nagyon viccesnek találja. Én kevésbé. Találunk két ülőhelyet, leülünk, Cili a vállamra hajtja a fejét. Milyen jó, hogy itt ül mellettem, hogy érzem a teste melegét! – Éljen mindig a jelenben! – mondogatta nekem a doktornő a bazini kórházban. Igyekszem megfogadni a tanácsát. Nézem az arcokat, hallgatom a metró zaját, és úgy érzem, egészen valószínűtlen, hogy újra a lüktető nagyváros az otthonom. Visszatértem a hazámba. Csak éppen egészen más vagyok, mint az a fiatal lány, aki ezelőtt 18 évvel elindult Észak-Szlovákia hegyei közé.
Pár hónappal ezelőtt, amikor a legmélyebb sötétségben voltam, úgy éreztem, képtelen vagyok örülni a gyerekeimnek. Ez nagyon megriasztott, mivel korábban ilyet sohasem észleltem magamon. Most már tudom, hogy anyaként is ki lehet égni. Akkor bizonyosodtam meg róla, hogy a gyógyulás útjára léptem, amikor újra elkezdtem örülni nekik.
Azt, hogy a lányokkal Budapestre költözöm, akkor döntöttük el, amikor Ajnát fölvették az egyik itteni konzervatóriumba. Nem akartam egyedül elengedni. Így hát Cilikét az a szerencse érte, hogy magyarul kezdhette meg az iskolát. Napról napra csodálkozom, milyen választékosan beszél. A két idősebbnél annak idején épp akkor vált dominánssá a szlovák nyelv, amikor Zsolnán iskolások lettek. Akkor kezdtek el egymás között is csak szlovákul kommunikálni, előtte tetszés szerint váltogatták a magyart és a szlovákot.
Szerettem a szlovák falu nyugalmát, a hegyek, a természet közelségét. Most mégis jó, hogy újra „pesti csaj” lettem. Szükségem volt a környezetváltozásra ahhoz, hogy ki tudjak kapaszkodni a gödörből. Tudatosan figyelem magam, és jó jelnek könyvelem el, hogy újra tudok lelkesedni, hogy képes vagyok észrevenni a szépet. Hogy újra van erőm emberek közé menni, sőt, a társaság kifejezetten jót tesz nekem.
Még a nyáron elvállaltam egy októberi somorjai szereplést. Kedves ismerősöm, Petőcz Kálmán kért fel, legyek az általa szervezett interkulturális est házigazdája. Akkor kissé félve mondtam igent, nem tudtam, milyen állapotban leszek. De éreztem, hogy ezt nem lehet visszautasítani, hiszen a szlovák–magyar párbeszéd éppúgy szívügyem, mint Kálmánnak. És milyen jó, hogy nem mondtam nemet!
Az Hommage à Bartók címet viselő est ugyan maratoni hosszúságúra sikeredett, s ez elriasztotta a közönség kevésbé kitartó részét, de akik maradtak, biztosan nem bánták meg. Kálmán igazán parádés programmal készült. Panelbeszélgetések Bartók üzenetéről, a kultúra közvetítő szerepéről, az interkulturalitás és az identitás kérdéseiről, jócskán megtűzdelve magával ragadó zenével és költészettel. Tanúi lehettünk a magyar Duna Folk Band és a szlovák Muzička zenei „versengésének” – a szlovákok hihetetlen intenzitású, áradó éneke-zenéje és a magyar banda kicsit finomabb, de ugyanúgy szuggesztív hangzása (Méry Rebeka csodálatos énekhangjával) hátborzongatóan gyönyörű egységbe olvadt össze, hát még amikor egymásra mintegy licitálva közös, szlovák és magyar szöveggel is ismert dalokat kezdtek játszani. A zenei élményt tovább fokozta a ruszin és gorál dalokat játszó Michal Smetanka és a roma Barbora Botošová fergeteges fellépése. Az est különböző pontjain magyar és szlovák színésznövendékek szavaltak magyar és szlovák verseket, mindegyiket eredetiben és fordításban is. József Attila, Ivan Krasko, Milan Rúfus, Nagy László, Zs. Nagy Lajos...
A panelbeszélgetésekben olyan színes egyéniségek jutottak szóhoz, mint Alžbeta Rajterová, Kiss Szemán Zsófia, G. Kovács László, Barbora Botošová, Miroslav Pollák és Michal Smetanka. A két moderátor Petőcz Kálmán és Michal Vašečka volt. Jómagam arról meséltem a közönségnek: amikor zsolnai lakos lettem, nekem is a zene segített. A pesti kórusomból magammal hozott kottáknak köszönhettem, hogy lett egy kórusom, és aránylag hamar befogadtak a zsolnai zenei körök.
S még egy személyes öröm a végére: Somorján találkozhattam néhány lelkes Vasárnap-olvasóval is, akiket eddig csak virtuálisan ismertem. Köszönöm nekik, hogy eljöttek!
A teljes írás a nyomtatott Vasárnap 2021/43. számában jelent meg!
Aki vásárlás helyett előfizetné a Vasárnapot, az most egyszerűen megteheti: https://pluska.sk/predplatne/vasarnap/#objednat-tlacene
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.