Most szó szerint a világról szólok, és az abban való helyváltoztatásról. Manapság ez szinte már minden szinten része az életünknek, legyen szó utazásról egy távoli országba, vagy éppen a gyerek, az unoka külföldi tartózkodása, életvitele miatt.
Lassan, de biztosan, akarva akaratlanul mindannyian világpolgárokká válunk. Megtanultunk okoseszközökön „találkozni, beszélgetni, együtt lenni”.
Akkor, amikor a világ egyik vagy másik pontjára keveredünk éppen, nagyon sok minden megváltozik körülöttünk. Helyzetek, emberek, nyelvek, lehetőségek, korlátok, szokások. Ugyanakkor mi a helyzet azzal, hogy mi van bennünk? Mi alakul, mi változik, hogyan lesz a tovább? Nem a körülményekben, hanem lélekben. A lélek vajon mennyire alkalmazkodik? A válaszom az, hogy ő lél, vagyis lel: azaz mindenhol otthonra lel. Arról nem is beszélve, hogy valószínűleg nem véletlen, hogy azt az utat járja, amit. Ugyanakkor nagyon fontos tudatosítani, attól még hogy helyet változtatsz, nem változik gyökeresen a világod. A saját belvilágod. A problémák, a helyzetek elől nem futhatsz el ugyanis. A feladat az feladat marad, akkor is, ha éppen a világ másik végén vagy is. Akkor pusztán annyi a változás, hogy nem itt, hanem ott kell megoldani a dolgokat. A lélek dolgait. Otthon ugyanis tudsz változtatni, de a feladataidat nem tudod lecserélni. Így légy bárhol is a világon, a körülmények mindig megoldódnak, lesz okostelefon, kapcsolat a családdal, de a valódi kapcsolat, a kapcsolódás benned kell, hogy megszülessen. A saját lelkeddel, a saját világoddal.
Szöveg Ambrózai Zsuzsanna, Ember_kép
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.