Virtuális bűnözés – 10 éves az egyik legnépszerűbb videójáték

Olyan szülőként, aki még a számítógépes játékok megjelenése előtt szocializálódott, bizonyára nagy kihívást és aggodalmat jelent megérteni, mi vonzza a gyereket annyira abban a digitális tömegmészárlásban, amiről a GTA elsősorban ismert. Mindenkit megnyugtatok azonban, hogy ez fordítva is igaz: nem könnyű 10 évesen, az interaktivitás bűvkörében megértetni az ember videójátékszűz anyjával, hogy márpedig lenyűgöző technológiai és művészeti vívmány egy digitális világ, ahol ha akarok, teherautóval hajthatok át a strandolókon. Felnőttként persze látom, hogy a GTA ennél azért többről szól – meg azt is, hogy túl fiatal voltam hozzá.

Ott kellett lenni

A GTA 5 2013 őszén jelent meg. Egyike azon kulturális robbanásoknak, melyeknél ott kellett lenni, hogy elhidd, mekkora volt. A popkulturális fórumok már egy héttel a megjelenés előtt másról sem szóltak, utána pedig még hosszú ideig visszhangoztak az éterben a 10 pontos értékelések, időnként meg-megszakítva egy újabb Guinness-rekord által. „Leggyorsabban fogyó akciójáték”, „leggyorsabban fogyó videójáték”, „leggyorsabban fogyó szórakoztatóipari termék”. Kissé abszurd volt látni, ahogy a GTA mutatói elsuhannak minden idők legsikeresebb médiatermékei mellett, miközben odakint még mindig arról folyt a diskurzus, hogy réteghobbi-e a videójátszás.

Mi volt a siker titka? A Rockstar Games fejlesztőstúdió erre igazából már 2001-ben, a GTA 3 megjelenésekor rájött. Adni kell a játékosoknak egy szabadon bejárható, élő-lélegző várost, amely a velejéig romlott, és cinikus szimbóluma mindennek, amit utálunk ebben a világban – melegítős gengszterek, tenyérbemászó csalók, öltönyös rabszolgahajcsárok –, majd a kezükbe nyomni vagy tucatnyi fegyvert, hogy felszámolhassák őket. Leginkább ez utóbbi miatt vált hírhedtté a széria az aggodalmaskodó szülők között. Pedig a recept az évek során azért nem keveset fejlődött. A virtuális városok (az ötödik epizód esetében Los Angeles) egyre komplexebbek és élethűbbek lettek, esélyt adtak a legkülönfélébb szabadidős tevékenységekre, mint amilyen például a járműtuningolás, az extrém sportok vagy a vadászat. Mindemellett pedig a virtuális városlakók lehengerlő mesterséges intelligenciával válaszoltak mindenre, amit a játékos lépett – védekeztek, kötekedtek, menekültek vagy éppen koordinált hajtóvadászatot indítottak. A GTA részben szimuláció, annak pedig rendkívül fejlett.

(Más) Okkal korhatáros

Bár nem érzem úgy, hogy lappangó sorozatgyilkossá korcsosított volna a sok éjszaka, amit titkon virtuális öregasszonyok kergetésével töltöttem, mára mégis úgy gondolom, hogy okkal virít a széria minden epizódján a 18-as karika. Főként a történetek miatt. Nekem ugyan megadatott az a luxus, hogy az alacsony minőségű animációkból anno angoltudás hiányában pont ne szűrjem le, hogy mi is történik, de a GTA 5 részletgazdag színészi alakításai és filmszerűi átvezetővideói ezt már kevésbé hagyják. Ezekben a játékokban megtalálható a klasszikus gengszterfilm minden kegyetlensége: a kábítószerektől kezdve prostitúción át egészen a gyilkosságig semmi sem tabu, a főszereplők pedig többnyire romlott, bűnös emberek.

Emlékszem, kimondottan nagy port kavart a GTA 5 egyik jelenete, melyben a játékosnak meg kell kínoznia egy (feltehetően ártatlan) embert, hogy információt nyerjen ki belőle. Ezzel a fejlesztők egyértelműen görbe tükröt akartak tartani a Guantanamo Bay-i eseményeknek, melyek során az amerikai hírszerzés a legkegyetlenebb módokon kínzott meg terrorizmussal gyanúsított ártatlan embereket, hogy jogerős (hamis) tanúvallomásokat csikarhassanak ki belőlük. Egy gyerek persze nem tud mihez kezdeni ilyen történeti elemekkel – sokszor még egy felnőttnek sem könnyű megemészteni. Az efféle gátlástalan, naturalista elbeszélés azonban egyértelműen a GTA 5 egyik legnagyobb erőssége: a mozifilmeket megszégyenítő akciójelenetek, a pörgős párbeszédek és fordulatos cselekmény még az HBO vagy az AMC legnagyobb sorozatainak is feladják a leckét. Leginkább ezért szeretjük a GTA-t. Tetszik, ahogy sajátos formába önti bensőséges vágyainkat egy világról, ahol elégtételt vehetünk – a hatalomittas maffiózón éppen úgy, mint a kizsákmányoló milliárdoson vagy a tömeghergelő divatnácin. (Az pedig, hogy ezt lángszóróval, traktorral vagy az ökleimmel is megtehetem, elképesztő programozási bravúr, anyu, hidd el.)

A madarak már csiripelnek róla, hogy hamarosan a széria 6. epizódjáról is lerántják a leplet. Úgy hírlik, ez lesz minden idők legnagyobb játéka. Valószínűleg megint ott kell majd lenni, hogy elhiggyük.