Nagy erővel – Interjú Russell Crowe hollywoodi színésszel

Az Új-Zélandon született, Ausztráliában élő, de már hollywoodi produkciók élén álló színész Zeuszt, az ég és a villámok urát játszotta nemrég, de lesz ő Göring is, a Harmadik Birodalom második embere. Karlovy Varyba elsősorban azért érkezett olyan kirobbanó örömmel, mert együttese, az Indoor Garden Party frontembereként léphetett közönség elé. Hogy életművét Kristályglóbusszal jutalmazta a mustra, azt úgy fogadta, mintha csak egy zsák frissen fosztott tollat kapott volna.

Kamaszként Marlon Brando akart lenni

A koncert, a fesztiválpalota mellett felállított pódiumon lenyomott majdnem másfél óra… az igen! Azt élvezte nagyon. Mint később elmesélte: hatéves kora óta énekel. Gitározni is felettébb szeret. Kamaszkorában utcazenész is volt.

„Bármilyen furcsán hangzik, a zene sokkal fontosabb számomra, és összehasonlíthatatlanul nagyobb élvezet, mint a filmezés, a színészet. Kölyökként álltam először kamera előtt, árva fiúcska voltam egy sorozatban. Tizennégy évesen már rockot énekeltem. Két esztendővel később megjelent az első kislemezem. Pop, rock, soul, folk, azóta jöhet bármi, viszem.”

Éjfél felé, a szemerkélő esőben klassz kis egyveleggel szórakoztatta lelkes közönségét. Kedvenc dalait szólaltatta meg teljes átéléssel. Johnny Cash, Simon and Garfunkel, Leonard Cohen és a Dire Straits szerzeményeit. Aktuális párja, a harmincegy éves Britney Theriot egykori amerikai színésznő, ma ingatlanügynök énekesnőként ott vokálozott a háta mögött. A meglepetésvendég húszéves fia, Charles Spencer volt. Remekül szerepelt a család.

Másnap, már egyedül, a Pupp Szálló kényelmes foteljében terpeszkedve, még mielőtt kérdezném, az éjszakai koncertet dicsérő szavaimba vágva azt mondja:

„Egy dal megírásához ugyanannyi energia kell, mint egy szerep megformálásához. Ha nincs meg benne a kellő erő, tűz, szenvedély, nevezze, aminek akarja, akkor az egész nem más, mint kib****tt exhibicionizmus. Nekem egy koncert, ahol velem együtt lélegzik a közönség, a legnagyobb élvezetek egyike. Hónapok óta úton vagyok. Ausztráliában, Máltán, Angliában, Olaszországban voltak most fellépéseim. Zenélni a legigazibb kreatív tevékenység. Ezért nem szeretném abbahagyni soha. Még akkor sem, ha az ellenségeim bizonyára ezt kívánják.”

Jövőre lesz hatvanéves, de már most elmondhatja: mindent elért az életben, amit szeretett volna. Oscar-díjas színész lett, játék- és dokumentumfilmeket, videóklipeket rendez, énekel, együttese van, már csak az időt kellene legyőznie.

Ezt hogy érti?

Megállítani.

Mert meglódultak velem az évek? Úgy gondolja? Egyébként én is. Reggelente, amikor ott állok a tükör előtt, néha elcsodálkozom azon, amit látok. Ez én vagyok? De tényleg? Fuck you Russel Crowe! Te sem maradtál fiatal! Ilyeneket mondok. De az agyam, a szívem jól működik, ez a fontos.

Akkor lesz nagy buli jövőre?

Szülinapi? Nem érdekel. Másokét szívesebben megünneplem, mint a magamét.

Ez a harminckét színhelyt magába foglaló koncertsorozat, amely itt ért véget Karlovy Varyban, mennyire volt megerőltető?

Áprilistól úton vagyunk. Képzelheti! Panaszkodni nem fogok. Én akartam, én vállaltam. Pedig az éneklésért sokkal kevesebbet kapok, mint egy filmszerepért. Ez sem izgat. Egyszerűen szükségem van a zenére. Máltán koncerteztünk nemrég. Na, az volt érdekes helyzet! Megérkeztünk, és már állt a Gladiátor 2 díszlete. Ridley Scott folytatja a történetet, amelyet velem kezdett el. Újra felépítették a Colosseumot, amely 1999-ben engem szolgált. Őszinte leszek. Megláttam, és összeszorult a gyomrom. Hirtelen el is szédültem egy kicsit. Hol vagyok, hányas évben? Le kellett csillapodnom. Azóta pedig, hogy felröppent a forgatás híre, bárhol járok is a világban, mindenütt erről faggatnak. Huszonnégy év után ismét a Gladiátor lett a téma velem kapcsolatban. Pedig nem is játszom benne.

Hogyan is játszana, mikor az első részben meghalt?

Ilyen értelemben ott leszek a folytatásban is. A föld alatt. Ridley Scott-tal nagyon szoros kapcsolatban vagyok.

Öt filmet forgattak együtt.

Nagy művész és okos ember. Az ő irányítása alatt mindig biztonságban érzem magamat. Sokszor érzem azt, hogy a festőinasa vagyok. Áll előttem, mint Tiziano, a reneszánsz nagymestere, én meg tartom neki a palettát. Keverj ki egy új sárgát, egy nagyon haragos zöldet, egy egészen mély bordót, mondja, és én teljesítem a kérését. Bevallom, irigylem azokat a kollégáimat, akik most vele dolgoznak. Többször eszembe jut mostanában mindaz, amit a Gladiátor forgatásán megéltem, a fiatalságom, és ami összefügg vele, de az is, mekkora változást hozott az életembe ez a film. Hogy mi minden köt Ridley Scotthoz. Amikor legutóbb dolgoztunk együtt, ültünk egy völgyben, felettünk, a dombon állt egy vár, amelyet a film kedvéért építettek oda. Mindketten úgy éreztük, még egy ilyen költséges produkciót nemsokára már Hollywood sem engedhet meg magának. Ezért voltam olyan boldog Máltán, amikor láttam, hogy újra áll a Colosseum. Hogy Ridley ismét ott forgathat. Megérdemli. Mindkettőnket ugyanaz az energia hajtja. Ha elkezdünk dolgozni, csak a filmre összpontosítunk, az a legfontosabb számunkra.

Megvan még az az este, amikor a Gladiátorért átvette az Oscar-díjat? Vagy elengedte már?

Azt nem lehet elengedni. Az olyan emlék, amely nem halványul. Leírhatatlan érzés, mi járja át az embert, amikor meghallja a nevét, és eljut a tudatáig, hogy győzött. Mintha megnyílna alatta a föld. Sokan össze is omlanak abban a pillanatban. Sírva fakadnak. Elfelejtik a párjuk nevét. Én úgy mentem fel a pódiumra, hogy nem fogok elkövetni semmiféle hibát. Nem kerülhetek kínos helyzetbe. És mégis… képtelen voltam uralkodni az idegállapotomon! Két névből egyet csináltam. Nem hiszem, hogy rájöttek a nézők, kiről beszélek. Azt viszont el tudtam mondani, hogy ne adjuk fel a gyerekkori álmunkat, mert ami nekem sikerült, az másoknak is sikerülhet. Fiatal pályatársaim meg is köszönték a biztatást.

Mennyi időnek kellett eltelnie ahhoz, hogy felfogja, mekkorát lépett előre a pályán?

Erre nincs pontos válaszom. De még aznap éjjel, amikor a díjjal a kezemben beléptem a szállodai szobámba, Jodie Foster hívott telefonon. Azt mondta: „Most még el sem jut az agyadig, micsoda tökéletes pillanata volt ez az életednek. Éveknek kell eltelnie ahhoz, hogy megértsed.” Igaza volt. Napokkal, hetekkel az Oscar-gála után szimplán csak örömet éreztem. Arra, amit kérdezett, jóval később jöttem rá.

S arra emlékszik, milyen instrukciókkal indította el Ridley Scott Maximus, a nagy tekintélyű római hadvezér, vagyis a gladiátor szerepében?

„Érezd át a felelősséged súlyát!” Ennyit mondott. Meg azt, hogy: „Itt mindenki érted, miattad van”. Nyolcszáz katona, száz ló, tíz hajítógép állt előttem. Hátborzongató látvány volt. El kell hogy mondjam azonban azt is, hogy az eredeti forgatókönyv lóf***t sem ért. Borzalmas volt. Százöt oldalból huszonegyre mondtuk, hogy azzal lehet kezdeni valamit. Rengeteg mindenen változtattunk a forgatás során. Ridley-nek határozott elképzelése volt a filmről, és végig ahhoz igazodtunk. Én tudtam, hogy jól fogunk kijönni az egészből. Szerencsés választás volt Commodus, a császár hataloméhes fia szerepére Joaquin Phoenix. Ma már tudjuk, micsoda remek színész, de abban az évben még nem tudott róla a világ. Aranytól villogó jelmezében tanácstalanul járkált fel-alá, és azt kérdezte: „Én, a floridai srác mit kezdjek magammal ilyen szerelésben?”. Ridley mindent kipréselt belőle, Joaquin pedig kiváló teljesítményt nyújtott. Azóta ő is hídépítő.

Milyen értelemben?

Átvitt értelemben A jó színésznek ez a feladata. A játékával partokat kell összekötnie. Pilléreket lerakni, és hidat húzni rájuk, hogy új utak jöjjenek létre. Hogy csak a földijeimet említsem: Heath Ledger, Hugh Jackman és Cate Blanchett nevéhez is felépített hidak, biztos pillérek kötődnek.

Első amerikai filmje, a Gyorsabb a halálnál is olyan partnerekkel hozta össze, mint Sharon Stone, Gene Hackman és Leonardo DiCaprio. Azóta Hollywood első ligás játékosa, és a lehető legkülönbözőbb szerepeket kapja. Volt már megnyerő modorú úriember, kíméletlen rablógyilkos, a vadnyugat törvényen kívülije, a Vatikán hivatalos ördögűzője, becsületes zsaru, akit köt a saját erkölcsi kódexe, de megformált már híres biokémikust, matematikust, ökölvívót, absztrakt festőt, katonai drón pilótáját, sőt egy jó nevű tévécsatorna megalapítóját is. Hogyan osztja be az életét Ausztrália és Kalifornia között?

Mindig ott tartózkodom hosszabb ideig, ahová a munkám köt. A pandémia idején három évig be sem tettem a lábam Amerikába. Akkor sikerült úgy alakítani az életemet, hogy Ausztráliában, Thaiföldön, Angliában, Olaszországban és Máltán forgattam. Nemrég Melbourne-ben laktam hónapokig. Egy alzheimeres nyomozót játszottam a filmben. Van egy nagy tervem már a következő évre is. Ausztráliában, Új-Dél-Wales tartományban, ahol élek, van egy Pacific Bay nevű üdülőhely, amely egy nagy filmstúdiónak ad majd otthont. Jövőre indulnak be az építkezési munkálatok. Lesz ott öt színpad, múzeum, galéria, szálloda és filmiskola is. Minden egy helyen. Sok közöm lesz hozzá.

A legnehezebb feladat elé ki állította eddigi pályáján?

Peter Weir egy amerikai kalandfilmben, a Kapitány és a katonában. Aubrey-t, a címbeli kapitány szerepét bízta rám, és meg kellett hozzá tanulnom hegedülni. Kiváló tanárom volt, kamarazenekara van Ausztráliában. Vagy száz órát vettem tőle, míg eljutottam odáig, hogy azt játszottam, amit kellett. Két-három évvel a forgatás után eljött hozzám látogatóba. Kérte, hogy játsszunk együtt. Büszkén vettem elő a hegedűt, mert azt hittem, ez is olyan, mint a biciklizés. Ha egyszer megtanulod, nem felejted el. Tévedtem. Egyetlen tiszta hangot sem tudtam előcsalni a hangszerből. Nagyon szégyelltem magam.

És olyan szerep megtalálta már, amelyet azért nem vállalt, mert úgy érezte, kevés hozzá?

Johnny Casht kellett volna megformálnom. Érdekelt a film, a dalait is imádom, de nem akartam, hogy csaljunk, mert nincs olyan hangom, mint neki. Ki kapta meg végül a szerepet? Joaquin Phoenix.

A dokumentumfilmjei mikor jönnek ki? Eddig ugye hármat rendezett

Igen. Három konkrét téma. Mindegyikben az igazat kapja majd a néző. Csak jogilag még nem vagyok egyenesben velük. Meg kell várnom, míg meghalnak, akiknek közük van a filmekhez. Nem idegeskedem. Türelmes ember vagyok.