Az énekesnő és a futballista tragikus szerelme

Kovács Erzsi énekesnő és Szűcs Sándor válogatott futballista 1951 tavaszán külföldre akart szökni Magyarországról. Az embercsempész azonban – akit azért béreltek fel, hogy a zöldhatáron át juttassa őket Ausztriába – az állambiztonság beépített embere volt. A kommunista hatalom példát akart statuálni, hogy elrettentse az ország élsportolóit és művészeit a disszidálástól – Kovács Erzsit ezért négy év börtönbüntetésre ítélték, Szűcs Sándort, az Újpest kiváló focistáját pedig kivégezték.

A férfit Szűcs Sándornak hívták. Az Újpest kőkemény, rettenthetetlen középhátvédje volt. Háromszor lett bajnok a lila-fehérekkel (1945, 1946, 1947), s a magyar válogatottban is alapember lett – összesen 19-szer szerepelt címeres mezben. A pályán nem ismert kegyelmet, a magánéletben azonban csendes, halk szavú embernek ismerték, aki a Képes Sport 1944-es családi riportja szerint „harmonikus, békés házaséletet élt”, s a lap újságíróját könyvvel a kezében fogadta.

A nő – Kovács Erzsi énekesnő – akkoriban Boros László zongorista felesége volt. Hévízen tartózkodtak éppen, amikor oda érkezett edzőtáborba az Újpest futballcsapata. Kovács Erzsi ekkor ismerkedett meg Szűcs Sándorral. „Amikor először találkozott a szemünk, az az a pillanat volt, amire azt mondják: meglátni és megszeretni” – emlékezett vissza megismerkedésükre az énekesnő a Rejtély című memoárjában.

Sándor nős volt, két gyermek apja, ezért sokáig csak titokban találkozgattak. Az Újpesti Dózsa vezérkara azonban tudomást szerzett a szerelmi szálról, és figyelmeztették játékosukat, hogy az „erkölcstelen kapcsolat” rossz fényt vet a klubra. Megfenyegették őket, ha a viszony tovább folytatódik, Erzsit internálják, Sándort pedig „olyan táborba viszik, ahonnan a lábát sem teheti ki”.

Az ilyen fenyegetéseket illett komolyan venni, hiszen amikor egy évvel korábban – 1949 tavaszán – a válogatott hátvédjét, Lóránt Gyulát disszidálási kísérlet során elkapta az Államvédelmi Hatóság, a futballistát a kistarcsai internálótáborba zárták, s csak a válogatott szövetségi kapitányának, Sebes Gusztávnak a közbenjárására engedték szabadon.

Erzsi hiába költözött albérletbe, gyakran előfordult, hogy nyomozók vártak rá az ajtó előtt, igazoltatták, s arról kérdezősködtek, miből él, hol volt, kivel találkozott. A szerelmespár végül 1951 tavaszán döntött úgy, hogy elhagyja az országot.

Tőrbe csalva

Ezt az ötletüket elmondták egy neves zenésznek, s az felajánlotta, hogy bemutatja őket valakinek, aki majd átviszi őket a magyar-osztrák határon, hogy eljuthassanak Olaszországba (Sándornak ugyanis ajánlata volt „egy nagynevű milánói klubtól”, egyes források szerint az AC Milantól).

Az embercsempész azt állította magáról, hogy Horthy testőre volt, vagyis a kommunista rendszer esküdt ellensége. Fél kiló aranyat kért és ötezer dollárt. Az ő rábeszélésére Sándor magával vitte az útra a szolgálati fegyverét is – az Újpest ugyanis a belügyminisztérium csapata volt, s minden Dózsa-játékos egyben rendőrtiszt is volt.

1951. március 18-án indultak útnak. Voltak gyanús előjelek, de Sándor megnyugtatta Erzsit: „Akármi történik, nem lehet belőle semmi. Csak nem képzeled, hogy mint válogatott futballistát, lecsuknának?” Sötét este volt már, amikor Nagytilaj környékén gépfegyveres katonák vették körbe a kocsijukat. A szökevények lebuktak. Mint kiderült, az „embercsempész” a politikai rendőrség embere volt.

Sándort és Erzsit Budapestre vitte az Államvédelmi Hatóság. „Meztelenre vetkőztettek, kívül-belül megmotoztak, kivették a bugyimból a gumit, levágták a szoknyámról a gombokat, elvették a cipőfűzőm, szoknyámból a cipzárat, majd hosszú folyosókon végig elvezettek egy zárkába. Két fapriccs volt a berendezés meg egy kübli. A kübli vasdézsaszerű edény volt, és WC gyanánt szolgált. Beadtak egy pokrócot, és rám csapták az ajtót.” Egyszer pedig vallatás közben úgy szájon vágták Erzsit, hogy székkel együtt hanyatt esett.

Sándorral csak a tárgyaláson találkozott. Amikor egymás mellé kerültek, a futballista nyugtatni próbálta szerelmét. „Ne törődj semmivel. Nagyon szeretlek.” Arra gondolt, megússza annyival, hogy internálótáborba zárják, ahonnan majd néhány hónap múlva kiengedik. Tévedett.

Kivégzés

A koncepciós per gyorsított eljárásban zajlott. A budapesti katonai törvényszék Kovács Erzsi énekesnőt négyévi börtönbüntetésre, Szűcs Sándort, az újpest válogatott futballistáját pedig „hazaárulás, tiltott határátlépés, fegyvercsempészés és csoportos szökés” vádjával kötél általi halálra és vagyonának elkobzására ítélte.

Az ügyész Erzsi büntetését enyhének tartotta, súlyosbításért fellebbezett, és halálbüntetést kért a fiatal nőre is, ezt azonban a bíróság elutasította.

A kommunisták úgy döntöttek, Szűccsel statuálnak példát, elrettentve Puskást és a többi futballistát a disszidálástól. Sándor ekkor fogta fel, hogy ezt megtehetik vele. A legendárium szerint a siralomházból kijuttatott egy cédulát újpesti csapattársának, Szusza Ferencnek. Ez állt rajta: „Halálra vagyok ítélve, mentsetek meg!” Szusza Puskáshoz rohant, hogy Öcsi vesse latba minden meggyőzőerejét, és keresse fel befolyásos ismerőseit (Puskás bejáratos volt Farkas Mihály honvédelmi miniszterhez). Csakhogy mire a válogatottbeli csapattársak intézkedtek, már késő volt.

Tegyük hozzá: Kovács Erzsi cáfolta azt, hogy bármiféle mentőakció zajlott volna. Szerinte Sándor kálváriájáról idejében tudniuk kellett a többieknek, mert a Szabad Európa Rádió beszámolt róla, s az Újpesti Dózsa vezetősége is tisztában volt a dolgok állásával. „A kivégzés csak két hónap múlva volt. Szóval ennyi idő kevés volt nekik, hogy kegyelmet kérjenek vagy eszközöljenek ki a számára.”

Szűcs Sándort, a magyar futball történetének egyik legjobb középhátvédjét, aki tehetsége alapján az Aranycsapat – vagy külföldön az AC Milan – tagja lehetett volna, 1951. június 4-én felakasztották. Huszonkilenc éves volt. Az utolsó szó jogán nem kért kegyelmet magának.

Halálhírét egészen 1989-ig nem hozták nyilvánosságra, megpróbálták törölni őt a kollektív emlékezetből. Sírjának pontos helye is államtitok volt. Az 1968-as kiadású, Alberttől Zsákig című futballtörténeti könyvben ezt írták róla: „Az ötvenes évek elején súlyosan vétett törvényeink ellen...”

Börtönben
Szerelme, Kovács Erzsi énekesnő a katonai börtön alagsorában raboskodott, aljas, rosszindulatú smasszernők felügyelete alatt. Úgy döntött, nem érdemes tovább élnie, s egy kis üvegdarabbal megpróbálta felvágni az ereit. A vér azonban a cellaajtó alatti résen kifolyt a folyosóra. Megmentették az életét.

Amikor kiderült, hogy Erzsi miért van börtönben, anyját kidobták a munkahelyéről. „Akárhová ment dolgozni, mindenhonnan kirúgták abban a percben, mihelyt megtudták, hogy a lánya el van ítélve, és katonai börtönben ül disszidálásért és hazaárulásért.” Végül az anyja utcaseprőnek jelentkezett, s filléreket keresett.

Erzsi másfél év után mehetett „külmunkára” a börtönből. Akkor épült a Csepel Autógyár, az énekesnő pedig ott talicskázott földet. Idegei azonban felmondták a szolgálatot, másodszor is öngyilkosságot kísérelt meg: gyógyszereket lopott, s az összegyűjtött tablettákat egyszerre lenyelte. Rátaláltak, a börtönkórházba vitték, gyomormosásra. Ezúttal is életben maradt.

Végül a büntetése egynegyedét elengedték, három év után szabadult. „Akkor mondta Szusza Feri, hogy tudomása szerint Sanyi meghalt. De még sokáig reménykedtem, bízva abban, hogy téves ez az információ, és ő valamelyik büntetőtáborban ugyan, de még él.”

Epilógus

Szabadulása után Erzsi egy margitszigeti zenés-táncos szórakozóhelyen kapott szerződést, majd fokozatosan visszatért a könnyűzenei életbe, s az ötvenes évek végén már az egyik legnépszerűbb magyar táncdalénekesnek számított (ő énekelte a Régi óra halkan jár, a Tűzpiros virág és a Rejtély című slágereket).

Amikor a hatvanas években a kultúrpolitika Koncz Zsuzsát, Kovács Katit és Zalatnay Saroltát kezdte preferálni, Kovács Erzsi az NSZK-ba költözött, s másfél évtizeden keresztül külföldön énekelt, bárokban, nyugat-berlini lokálokban, svéd tengerjáró hajókon.

A rendszerváltozás után azt nyilatkozta Szilágyi Jánosnak, amíg a sírba nem teszik, addig nem fogja elfelejteni élete nagy szerelmét, a futballista Szűcs Sándort. „Ebbe nem lehet belenyugodni, ezt soha nem fogom kiheverni. Ha hiszi, ha nem, nekem azóta nem volt és ma sincs egy olyan napom, hogy ez eszembe ne jusson.”

Kovács Erzsi 2014 áprilisában hunyt el, 85 évesen. Hatvanhárom évvel azután, hogy szerelmét, Szűcs Sándor válogatott futballistát a kommunista állambiztonság pribékjei felakasztották.