Az elmúlt évek legbotrányosabb Oscar-kampányáról

Jacques Audiard musicalje egy transznemű mexikói drogbáróról a tavalyi cannes-i filmfesztiválon debütált, és túlzás volna azt állítani, hogy meghódította a közönséget. A leggyakoribb reakció a „mi a fenét láttam?” volt, a koncepció merészsége azonban eléggé tetszetős volt ahhoz, hogy a film elnyerje a zsűri különdíját. Itt szépen le is záródhatott volna a történet.

A Netflix színre lép

Amíg mindenki elfelejteni készült az Emilia Pérez nyújtotta bizarr élményt, a Netflix szagot fogott, és 12 millióért megvásárolta a filmet. Nyilvánvalóvá vált, hogy ezzel hajtanak majd rá az Oscar-díjra, amit évek óta hiába üldöznek, és amire a CODA című Apple-film 2022-es győzelme óta féltékenyen szomjaznak. Azt viszont szinte senki nem értette, hogy mégis hogyan készülnek eladni az Emilia Pérezt, az ugyanis finoman szólva nem közönségbarát darab. Ez nyilvánvalóvá is vált, amikor világszerte mozikba került, és színesedni kezdtek a vélemények.

Az LMBTQ+ közösség, amelytől a Netflix feltehetően a támogatást várta, például meglehetősen elutasító volt a filmmel szemben. Sokan úgy vélték, hogy a történet káros sztereotípiákat éltet a transzneműségről, és gyakran még félre is érti azt – például egy jelenetben, ahol a főszereplő egyik fia felismeri az „apja szagát” az immár nőként élő Emilián. Csakhogy a hormonterápia során Emilia ezt a szagot elvesztette volna. Az efféle, nemtörődömségre utaló elemekhez még adjuk hozzá azt, hogy a film afféle személyiségbeli újjászületésként kezeli a tranzíciót, és nem csoda, hogy a szivárványos mozgalom nem állt be széttárt karokkal Audiard víziója mögé. Kezdett kialakulni azonban egy sokkal károsabb narratíva is: nevezetesen, hogy a film rossz.

Az ellenállás

A közönség nem szerette az Emilia Pérezt. Rengeteg kritika érte összecsapott befejezését és bizarr, hamisan elénekelt dalait, melyeket állítólag még a mesterséges intelligencia is megpróbált feljavítani, nagyrészt sikertelenül. Mindez persze feleannyi embert sem zavart volna, ha nem tűnik úgy, hogy a film éppen készül elnyerni a közönségkedvenc alkotásoknak járó díjakat, többek közt a Wicked című világklasszis musical elől. Márpedig a Golden Globe-díjak és az Oscar-jelölések után egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy az Akadémia készül agyonjutalmazni az Emilia Pérezt.

A film becsmérlése hirtelen nemcsak trend, hanem erőteljes kiállás is lett a filmszakmai elit megjátszott progresszivizmusa ellen. Az emberek igyekeztek fogást találni a stábtagokon is, és mint kiderült, Audiard nem a legmegfontoltabb nyilatkozó. Egy interjújában például azt mondta, hogy a spanyolt a szegény, alulfejlett országok nyelvének tartja, egy másikban pedig arról beszélt, hogy ő (franciaként) nem nézett utána a mexikói kultúrának, hiszen „arról már tud mindent, amit kell”. És hogy mit szóltak ehhez a mexikóiak?

Csontvázak a szekrényben

Nos, maradjunk annyiban, hogy a film nemhogy bukott Mexikóban, de olyan sokan követelték a mozijegy árának visszatérítését, hogy végül a hatóságok parancsoltak rá a moziláncokra, hogy valahogy kezeljék a helyzetet, de gyorsan. Külföldiként talán nehéz megérteni, pontosan mi akasztotta ki ennyire a mexikóiakat, ám megannyi vélemény alapján így foglalható össze: a filmbeli mexikói spanyol beszéd teljességgel hiteltelen, mintha a Google-fordító munkája lenne (ami Audiard nézeteit látva nem elképzelhetetlen), a mexikói kultúrát pedig a végletekig sztereotipizálják, és még meg is sértik a feltételezéssel, hogy a polgárai bármikor is szentként tisztelnének egy drogbárót.

Amikor pedig már más sem hiányzott a Netflixnek, kiderült, hogy a film főszereplője, Karla Sofia Gascón végig időzített bomba volt. A nő, akit a történelem első transznemű Oscar-jelöltjeként ünnepelhettünk volna, egy éjszaka alatt nemkívánatos személlyé vált, miután kiderült, hogy iszlamofób és rasszista posztokat őrizget a közösségi oldalán, mellette pedig rosszindulatúan vádaskodik versenytársaival, pontosabban a brazil Én még itt vagyok stábtagjaival szemben. Gascón ráadásul a médiatréning egyértelmű hiánya miatt napról napra rontott a helyzeten, például amikor a Netflix tudta nélkül egy túlfűtött interjút szervezett magának a spanyol CNN csatornán.

Meleg helyzet

Valahol szomorú volt látni annyira elmérgesedni a helyzetet, hogy a gálán végül még egy mondat erejéig se vegyenek tudomást az első transznemű jelöltről. Ugyanakkor, ha tanulhatunk valamit az Emilia Pérez botrányos kampányából, az minden jel szerint az, hogy az internet korában nem lehet látszatprogresszivitással hülyére venni a közönséget. Ha egy film forradalmárként ünnepelteti saját magát, akkor alkotói ne viselkedjenek megalkuvó elnyomókként. Az internet talpraesettsége alighanem minden idők egyik legproblémásabb Oscar-győzelmétől mentett meg minket.