Egy választás Magyarországon

Ha netalán eddig azt hittem, hogy a Két választásban Mikszáth fantáziája elszabadult, és eltúlozta a valóságot, ennek a Hont megyei választásnak a történetét olvasva rá kellett jönnöm, hogy Mikszáth csupán egy realista író volt.

Az egész úgy kezdődött, hogy a dualizmus kori politikai párbajokról akartam írni egy tanulmányt, amelyek Magyarországon ugyancsak gyakoriak voltak. Különösen állt ez Hont vármegyére. Nem véletlenül írta egy korabeli lap, hogy úgy látszik, Hont megyében a politikai viták elintézési módja nem a bíróság, hanem a párbaj.

Az Ivánka–Luka párbaj előzménye

1884-ben Paczolay János halálával az Ipolysági kerület megürült, aminek a betöltésére időközi választást írtak ki. Az ellenzék jelöltje Ivánka Zsigmond volt, és kezdetben még Majthényi László főispán is elfogadta, hogy a kormánypárt nem indít ellene senkit – mivel az elődje is az ellenzéket képviselte. A megállapodás ellenére Majthényi a kormányzó Szabadelvű Párt jelöltjeként mégis báró Nyáry Bélát indította Ivánka ellen, és ezen a ponton durvult el a kampány. Olyannyira, hogy már az országos lapok is foglalkoztak az ipolysági választással, sőt a képviselőházban Horánszky Nándor számos visszaélést sorolt föl, és vádolta a megyei tisztviselőket, hogy hivatalosan beavatkoztak a választásba.

A BUDAPESTI HÍRLAP november 22-i száma idéz a választási visszaéléseket vizsgáló bizottság jegyzőkönyvéből:

„Kihallgattatik Czapp Farkas, őrsvezető a csalomjai csendőrségnél. Előadja, hogy Hodossy Imre szolgabíró megkeresése folytán tartóztatta le Bendik Anzelmet s ennek öt társát, jelen volt, mikor Bendik kihallgattatott és éjjeli csendzavarásért tíz napi elzárásra ítéltetett. Az elfogatás esti szürkületkor, a kihallgatás Kőkesziben késő este történt; utána Bendik ugyanott elzárva tartatott, másnap a tanú gyalog vitte Bendiket Ipolyságra. Bendik az ítéletet aláírni vonakodott s azt felelte, hogy majd talál ő ez ellen segítséget valahol. Elnök azt a kérdést, hogy Bendik ügyében tanuk hallgattattak-e ki nem engedi feltétetni.”

A választás keltette hullámok ugyanis az eredmény kihirdetése után se csitultak. Sőt, igazából csak ekkor indult el a feljelentések, párbajok, vizsgálatok, perek sorozata.

Ivánka Zsigmond elsősorban Luka Pál hont megyei tiszti ügyészt okolta a választási kudarcáért, ezért őellene folytatott hadjáratot. Egy 1885-ös, a belügyminiszterhez címzett levélben egyenesen korrupcióval vádolja:

„L u k a Pál hontmegyei tiszti ügyész a hontmegyei árvatár képviseletében Mikola Mihály, Müller Mátyás és Zsirai Viktor nagymarosi lakosok, mint az árvatár adósai ellen végrehajtást vezetvén, a nagymarosi 144. sz. tjkvben 4-1 sorszám alatt felvett zsellérház fele részét, melynek kikiáltási és illetőleg becsára 250 frt volt, az 1880. évi február hó 17-én az árvatár javára megtartott bírói árverésen tiszti ügyészi minőségben megvette 50 forintért; ugyanezen árverésen + 3 sorsz. alatti szőlőt, melynek kikiáltási és illetőleg becsára 32 forint volt, tiszti ügyészi minőségében megvette 19 frt 50 krért; végre ugyanezen alkalommal a + 1 sorsz. a. szőlő fele részét, melynek kikiáltási és illetőleg becsára 31 forint volt, tiszti ügyészi minőségében megvette 1 frt 50 krért; mely tiszti ügyészi eljárásokat bizonyítja az Ipolysági kir. törvényszék, mint telekkönyvi hatóságnál 1535/880. szám alatt fekvő árverési jegyzőkönyv, mint közokirat.”

„Találva vagyok”

Amint a bevezetőben is írtam, Hont megyében a politikai viták bevett elintézési módja a párbaj volt. Ezt a választást is párbajok sorozata követte. Az Ivánka–Luka párbajjal kapcsolatban a BUDAPESTI HÍRLAP 1886. március 25-i számából idézünk:

„Ivánka Zsigmondot múlt hét közepén felkeresték, Luka Pál Hont vármegye tiszti ügyésze nevében ennek megbízottjai: Batthyányi Elemér gr. és Uechtritz Zsigmond báró urak, hogy tőle elégtételt kérjenek ama följelentésben foglalt vádakért, melyeknek folytán ellene fegyelmi eljárás tartatott, mely azonban úgy a megyei fegyelmi bizottságnál, mint a belügyminisztériumba Luka Pál felmentésével végződött. Ivánka Zsigmond segédeiül megnevezte Ugrón Gábor képviselő és Keczer Miklós urakat. Ezek becsületbíróságra appelláltak, mely múlt pénteken ülésezett, s Dessewffy Aurél gróf elnöklete alatt Károlyi Tibor gr. és Ernuszt Kelemen urakból állott: ez a párbaj megtartása mellett döntött.

(…)

Egy órakor a felek segédeikkel, Lisznyai Elemér és Farkas László orvosokkal pontosan megjelentek a régi lóverseny téren. A békítő kísérlet után a párbaj kezdetét vette. Ivánka és Luka elfoglalták helyüket. Ivánka egyet előre lépett, pisztolyát elsütötte és nem talált. Ekkor Luka előre ment öt lépéssel s e szerint 19 lépés távolságból lőtt és talált. Ivánka állva maradt s igy szólt: „Találva vagyok.” Az orvosok oda siettek, kabát, mellény és nadrág át volt lyukasztva a jobb has felett, a mint oldalt volt fordulva Ivánka, de vér nem folyt. A hason csak erős ütődés és horzsolás nyomai mutatkoztak.”

A párbajnak azonban utóélete is volt, ami már a bíróság előtt játszódott, hiszen a magyar állam mégsem tűrhette, hogy a politikai élete köznevetség tárgyává váljon Európában. A bíróság végül Luka Pált háromhavi, Ivánka Zsigmondot háromnapi elzárásra ítélte. Az ítélet ellen mindkét fél fellebbezett.

Hát nem olyan, mint egy Mikszáth regény?

A teljes írás a nyomtatott Vasárnap 2022/8. számában jelent meg!

Aki vásárlás helyett előfizetné a Vasárnapot, az most egyszerűen megteheti: https://pluska.sk/predplatne/vasarnap/#objednat-tlacene