História

A kékkői játékmúzeumban jártunk. GALÉRIA

Ma már elképzelhetetlen, hogy a gyerekek a karácsonyfa alatt ne találjanak játékot, de nem volt ez mindig így. Az ajándékozás szokása tájainkon a múlt század harmincas éveiben honosodott meg, akkor is inkább a polgári családokban, és a játékok értéknek, dísztárgynak számítottak. Generációkon át féltve őrizték őket tulajdonosaik, sok közülük ezért látható ma is a kékkői játékmúzeumban.
Vrabec Mária

2020. december 23. 09:30

A kékkői játékmúzeumban jártunk. GALÉRIA
Somogyi Tibor felvétele

Balassi Bálint egykori vára ma régi játékoknak és báboknak ad otthont, Szlovákiában ez az egyetlen kiállítási hely, ahol a látogatók az itteni családokban meghonosodott játékok és a hazai bábszínházak történetével ismerkedhetnek meg. A gyerekek mindig játszottak: az utcán talált kavicsokkal, fadarabbal, rongyból varrt labdával, bármivel, de amint Erika Antolovától, a Szlovák Nemzeti Múzeum Kékkői Játék és Bábkultúra Múzeumának munkatársától megtudjuk, tudományos szempontból csak az számít játéknak, ami ebből a célból készült.

A selmecbányai játékműhely

Ez a történet is régen kezdődött, a kékkői tárlaton látható egy bronzkori agyagszekérke, amelyet Alsómislyén (Nižná Myšľa) találtak – ez a legrégebbi, Közép-Európában fellelt játék. „A játékokkal kapcsolatban mindenki a gyerekekre gondol, de ezek éppoly fontos látleletei az adott kornak, mint bármely tárgy. Üzenetértékkel bírnak a kor lakásberendezési kultúrájáról, divatjáról, ipari fejlettségéről is” – magyarázza a tárlat kurátora, miközben már a fából, rongyból és agyagból készült népi játékokat nézegetjük. A 19. században még ilyenekkel játszottak a gyerekek, elegánsabb játékokat csak a nagypolgári és nemesi családok leszármazottai kaptak. Számukra megrendelésre készített a helyi asztalos kisszéket, babaágyat, babaházat. „Selmecbánya mellett, Hegybányán, akkori nevén Piargban már a 19. század végén készítettek játékokat, a műhely 1887-ben jött létre, és az első világháború idején zárt be.”

Azok a híres párizsi babák

A nagy háború után, ahogy akkor nevezték, csak a tehetősebb családok engedhették meg maguknak, hogy játékokra költsenek, de ők igencsak megadták a módját: külföldről rendelték a porcelánbabákat, babakocsikat, -házakat. Ebben az időben Armand Marseille orosz származású német mester babái voltak a legkeresettebbek. Fejük porcelánból készült, végtagjaik fából, testük kasírozással. Minden baba egyedi volt, külön gyártási számmal, valódi hajból készült frizurával, nem csoda, hogy tulajdonosaik mesterembereknél rendeltek nekik bútort és több rend ruhát. Ugyanazt a babát több méretben is elkészítették, tíztől a kilencven centiméteresig. Fejük ugyan egyforma volt, de a kézi festésnek köszönhetően az arckifejezésük mégis más, ennek köszönhetően ma a gyűjtők több ezer eurót is kifizetnek értük. A legértékesebbek a kor legújabb divatja szerint öltöztetett párizsi babák voltak, de ezekkel csak az igazán jó kislányok játszhattak, ők is nagyon óvatosan. A nagy babák többnyire szépen felöltöztetve a kanapén, vagy a bevetett ágy közepén jelképezték a család státusát, és nem egy esetben úgy élték végig babaéletüket, hogy soha senki nem játszott velük.

 

Liebner bácsi őzikéje

Az ipari forradalom a játékiparra is nagy hatással volt, megjelentek az első játékautók, kisvasutak vagy a laterna magica, amelyet mécses lángjával hoztak működésbe. A kislányok varrógépet kaptak, amelyen maguk is varrhattak babaruhát. A kisfiúk pedig Anker építőkockát, amelyből várakat, városokat emeltek, és amelyet évtizedeken át úgy lehetett bővíteni, mint ma a Legót.

Hozzánk, a múzeumba kétféle módon kerülnek játékok: vagy mi kutatjuk fel a gyártók alapján, vagy a tulajdonosok ajándékozzák nekünk – mondja Erika Antolová. – A régióban két játékgyár is volt a 30-as években és a második világháború idején, a füleki fajátékgyár és az ipolysági Mesejátékgyár. Az ipolysági fajátékokat Budapesten is árulták, Liebner bácsi játékboltjának katalógusa, amelyben egy húzható őzikét kínálnak, a kiállításunkon is látható, az őzikével együtt. Az ipolysági játékok valóságos művészi alkotások voltak, Szabó Gyula losonci származású festőművész tervezte őket. A hagyatékából egy prototípust is sikerült megszereznünk, ennek alapján készült a többi darab.”

A Szabó család hintalova

A hajdani füleki játékgyárból egyetlen darabot őriz a kékkői múzeum: egy lovas huszárt, amelyért Erika Antolová a román határig utazott. „Egy ócskás kínálta fel a dombóvári múzeumnak. Nagyon megörültem, hiszen a régi fajátékok felkutatása ma már több okból is nagyon körülményes, mert csak kivételes esetekben maradtak fenn, de az ilyen vásárlásoknál alapszabály, hogy az ember nem mutatja ki, mennyire lelkes.”

A Monarchia területén Bártfán működött az Első magyar fa- és machée játékszer gyár, nálunk itt készültek az első szalagmunkában gyártott babák. Voltak köztük népviseletbe öltöztetettek, katonák, kéményseprők, zenészek, vidám népi és mesefigurák. A férfiak gyártották a testeket, a nők pedig az arcokat festették, és sárosi népviseletbe öltöztették a különböző nagyságú bábukat. Az 1900-as világkiállításra több vagon életnagyságú bártfai bábfigurát vittek, ezekkel díszítették a magyar pavilonokat.”

Búgócsigák, hintalovak társaságában folytatjuk a beszélgetést. A hintaló egy kedves látogatótól, Szabó Károlytól került a múzeum tulajdonába, aki a kiállított fényképen még testvérével együtt ül a faparipán a karácsonyfa alatt 1944-ben. „Az ínséges, háborús időkben még két kisfiú is belefért az apjuk által készített hintalóba, a hatvanas években, amikor az unokahúguknak ajándékozták, már csak egyszemélyesnek bizonyult a hintaló. Háborús időkben a játék olyan nagy érték volt, hogy sokszor a családi értéktárgyakkal együtt ásták el. Így maradt meg és került a kékkői múzeumba egy limuzin modellje. A miniatűr hangszereket pedig egy nyitrai úr kapta mint generációkon át örökölt játékot, az egyedi kivitelezésű picike csikósparhelt meg egy lőcsei hölgy ajándéka.”

Generációs babaházak

A második világháború után már sorozatgyártásban készültek a játékok. A babák egyre könnyebbek voltak, műanyagból préselték, textilből varrták őket és leggyakrabban mesefigurákat ábrázoltak. A legrégibb babakocsik kosarát fűzfavesszőből fonták, és hű másai voltak a gyermekkocsiknak, vagyis létezett babakocsi, sportkocsi és promenádkocsi is, amellyel csak a vasárnapi korzóra jártak az anyukák és a kislányok. Ebben az időszakban még mindig inkább dísztárgy, mint használati volt a játék, óvták, őrizték, vitrinbe tették. „Játékokat még a múlt század elején is csak akkor kaptak ajándékba a gyerekek, ha valamelyik rokonuk külföldi utazásaiból, vásárból hozta. A karácsonyfa alatt inkább hasznos dolgokat, sapkát, kesztyűt, alsóneműt találtak, a játék csak a sorozatgyártás által vált szokványos ajándékká” – magyarázza Erika Antolová. Már amennyire, mert még ezekben az időkben is csak a nagypolgári családok engedhették meg maguknak, hogy pompás babaházakat rendeljenek.

A kékkői múzeumban több különleges darab is látható, és értéküket csak növeli, hogy a muzeológusok a történetüket is ismerik. „Az egyik babakonyhakredencet egy poprádi hölgy ajándékozta nekünk, azzal hívott fel, hogy vigyük minél hamarabb, mert sajnos megázik a balkonon. Budapestről származó édesanyja a húszas években kapta a bútort, és amikor férjhez ment, magával vitte Poprádra, ahol a férje fürdőorvos volt. A fényképen látható a korabeli babaedény – mérleg és kávédaráló, amit német folyóiratokból rendeltek –, de alatta már az a porcelánszerviz is, amelyet a lánya, aki nekünk ajándékozta a bútort, a negyvenes években kapott. A hölgy rajztanár volt, a bútort restaurálta is, jól láthatók rajta a későbbi beavatkozások. A szekrényben az ő lányának hatvanas évekbeli babaedényei is megőrződtek, ez egy igazi háromgenerációs bababútor, ami külön növeli az értékét. A következő, 19. századból származó babaház akkora, hogy fénykorában külön szobát, vagy legalább asztalt érdemelt. Tetején magyar zászló, bárkié volt, biztos, hogy kiskorától nemzeti öntudatra nevelték.

 

Galéria
Erika Antolová kalauzolt-1
Régi fénykép-2
Ilyen volt régen...-3
jatekmuzeum-4
+48

A játékok három lelke

Míg a babák dísztárgyként szolgáltak, a plüssmacik azóta, hogy 1902-ben Margarete Steiff megvarrta az első példányt, odabújós, kedves játékszerek voltak. Csehszlovákiában a Mlaď Handlová játéküzemben varrták a legtöbb plüssfigurát, főleg macit, rókát, kutyát, mókust, nyuszit. „A régi mackók sokkal inkább hasonlítottak az igazi medvére, de ahogy haladunk előre az időben, egyre kisebb a hasonlatosság a játékok és a valódi állatok között. Ma sok plüssfiguráról meg sem lehet állapítani, micsoda, ennek az első példája a moncsicsi. „A kézzel varrott játékokban még benne volt a készítő lelke, aztán lelket lehelt beléjük a tulajdonos, és végül a gyűjtő. Azért mondjuk, hogy a hozzánk került játékoknak három lelkük van” – mondja Erika Antolová, miközben már a pohorelái (Koháryháza) lemezjátéküzemben készült tárgyakhoz kalauzol. „A gyár az ötvenes évektől a nyolcvanasig ontotta a többnyire fiúknak szánt közlekedési játékokat, munkagépeket, fegyvereket, aztán leégett. Ez volt az elemes játékok divatjának időszaka, minden mozgott, búgott, villogott, és a Varsói Szerződés országaiban mindenhol ugyanazzal játszottak a gyerekek. Biztosan sokan emlékeznek az orosz pléhfigurákra, a magyar csengős mozdonyra, vagy a cseh Kloboučku hop társasjátékra.”

A nyolcvanas években a játékok nagy része már műanyagból készült és távirányításra működött. A legnagyobb sláger a fiúknál az autópálya, a lányoknál a járóbaba volt. Ezekből még szinte minden ház padlásán akad egy példány, de inkább emlékek, mint eredeti rendeltetésüknek szolgáló játékszerek. A mai játékok rövidebb életűek, népszerűségüket sokkal inkább a divat és a reklám, nem pedig a gyerekek szeretete szabja meg. Erika Antolová szerint nem is ez legnagyobb baj, sokkal inkább az, hogy nem elég kreatívak, kevés teret hagynak a fantáziának. Sok van belőlük, hamar rájuk lehet unni, ezért esélyük sincs, hogy történetük legyen. De ez a karácsony megint új lehetőség arra, hogy a fa alá olyan játék kerüljön, amelyik éveket-évtizedeket tölthet a családdal.


 

A teljes írás a nyomtatott Vasárnap 51-52. számában jelent meg!

Aki vásárlás helyett előfizetné a Vasárnapot, az most egyszerűen megteheti: https://pluska.sk/predplatne/vasarnap/#objednat-tlacene

Támogassa a vasárnapot

Bizonytalan időkben is biztos pont a Vasárnap. Hogy a gazdasági nehézségek ellenére fennmaradhasson, fokozottan szüksége van az Olvasók támogatására. Fizessen elő egyszerűen, online, és ha teheti, ezen túlmenően is támogassa a Vasárnapot!

Kattintson ide, hogy a járvány közben és után is legyen minden kedden Vasárnap!

Támogatom
Hozzászólások

Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik. Egyben felhívjuk figyelmüket, hogy a kommentekhez tartozó IP címeket a rendszer elraktározza.

Önnek ajánljuk
ablak

Hat dolog, amire autóvásárláskor nem érdemes pénzt költeni

a

Holtan találták Feketenyéken az eltűnt horgászt

A pincesorok egy része sötétedés után a vandálok miatt nincs megvilágítva

Vandálok rongálták meg a kisgéresi pincesorok közötti lámpákat

csíz lengvarský

Rehabilitációs központot adtak át Csízben

rendőrség

Két súlyos baleset is történt a Nyitrai kerületben

Vasárnap

Vendégünk a VASÁRNAPBAN: Örökölt fájdalom. Egy családtörténeti traumakutató

Legfrissebb galériák
Olvasta már?
logo

Kedves olvasó!

Valószínűleg reklámblokkolót használ a böngészőjében. Weboldalunkon a tartalmat ön ingyenesen olvassa, pénzt nem kérünk érte. Ám mivel minden munka pénzbe kerül, a weboldalon futó reklámok némi bevételt biztosítanak számunkra. Ezért arra kérjük, hogy ha tovább szeretné olvasni a híreket az oldalunkon, kapcsolja ki a reklámblokkolót.

Ennek módját az “ENGEDÉLYEZEM A REKLÁMOKAT” linkre kattintva olvashatja el.

Engedélyezem a reklámokat

Azzal, hogy nem blokkolja a reklámokat az oldalunkon, az újságírók munkáját támogatja! Köszönjük!

logo 18+ kép

Figyelem! Felnőtt tartalom!

Kérjük, nyilatkozzon arról, hogy elmúlt-e már 18 éves.