Pető András magyar orvos, mozgásterapeuta nevéhez fűződik a konduktív pedagógia megalkotása, mely parkinsonos betegek esetében is kiválóan alkalmazható. De mit kell tudni erről a módszerről? Kovács Hipik Anna konduktor válaszol.
„A konduktív pedagógia, avagy a Pető-módszer a neuroplaszticitásból indul ki. Ez alapján az agyunk nem áll meg a fejlődésben, hanem egész életünk során folyamatosan változik. „Minden új beérkező információ és tapasztalat átrendezi az idegsejtek közötti viszonyokat. Ennek köszönhetően tudunk új készségeket megtanulni, egy sérülés vagy egyéb károsodás után pedig újratanulni. A konduktív pedagógia tehát az agy ezen funkcióját kihasználó rehabilitációs folyamat, mely az egyén meglévő képességeire alapoz. Nem kizárólag a mozgásszervi akadályozottság csökkentésére koncentrálódik, de helyet kap az értelmi fejlesztés, a kommunikáció fejlesztése, illetve az önellátási feladatok újratanulása is” – magyarázza Anna, aki a budapesti Semmelweis Egyetem Pető András Karán tanult konduktív pedagógiát.
Ritmikus gyakorlatok
„A pedagógia egyik alapja a ritmikus intendálás, ez annyit tesz, hogy a gyakorlatok elvégzése közben ritmikusan számolok, azok időkeretbe vannak helyezve. A csoportos fejlesztésen a nagy mozgásoktól haladunk a finommanipulációs feladatokig. Egyébként a parkinsonos betegeknél néha kihívás a csoportos foglalkozás, mert ez a korosztály már nehezen ismerkedik, illetve sokan nem akarják felvállalni a betegségüket, anonimitást kérnek. A betegség bármelyik szakaszában elkezdhető a konduktív pedagógia, hogy a parkinsonosok megtarthassák a hétköznapokban elengedhetetlen mozgásfunkciókat. Minden gyakorlat mögött ott van valamilyen hétköznapi tevékenység: kikelés az ágyból, leülés a székre, teafőzés. Az elvégzett feladatsorok diagnózis nélkül is nagyon hasznosak, megtornáztatják az agyi funkciókat. A gyakorlatokat egy kemény fából készült, speciális ágyon végzik a páciensek, ez segíti az önálló mozgásukat. A feladatsort pedig mindig az ülés kiegyenesítésével kezdjük: már ez is segít abban, hogy lassabban épüljön le a test” – tudjuk meg a szakembertől.
Parkinsonos otthon
Ha az adott betegnél már nagyon előrehaladott a kór, akkor a családtagokkal is beszél a konduktor. „Átvesszük, hogy a lakásban hol vannak kapaszkodók, hová kellene még tenni, milyen segédeszközt lenne érdemes beszerezni. Nem mindegy egyébként az sem, hogy hogyan segítünk. A túlsegítés akár állapotromláshoz is vezethet, mert a beteg elveszíti a motivációját arra, hogy saját maga csináljon dolgokat. Figyelni kell, hogy ne essenek el, de ez nem azt jelenti, hogy ne is mozduljanak meg. Nyugdíjas korban sem árt egy kis aktivitás: polcra rakodni, kiteregetni, berakodni a mosógépbe… ilyesmibe jó, ha az időseket is bevonjuk. Jó, ha úgy érzik, van dolguk, van mit csinálniuk. A parkinsonosok ugyanolyan aktív tagjai a társadalomnak, mint bárki más. Ha viszont segítségről van szó, nem mindegy, hogyan támogatjuk őket. Szóbeli utasítások is segíthetnek. Pl. egy pohár levételét a polcról így irányíthatjuk: a talpunkra nehezedünk, a lábunkat megfeszítjük, kihúzzuk a hátunkat, felnyújtjuk a bal kart. Ezek az apróságok mind segítik a hétköznapi feladatokat. A feszítés-lazítás tudatosságának például a járásnál van nagy szerepe.”
Pető-módszer
A konduktív fejlesztés célja:
- a páciens életminőségének javítása
- az időszakosan fellépő állapotromlások lehetőség szerinti csökkentése, megakadályozása
- az állapot romlásának késleltetése
- a terhelhetőség és a mindennapi fizikai aktivitások visszaállítása, illetve minél nagyobb mértékű elősegítése
- az önellátás fejlesztése
- a megtanult mozgások, mozgásformák, egyéb képességek alkalmazásának elsajátítása, a gyakorlás és alkalmazás útján történő bevésése és automatikussá tétele a mindennapi tevékenységek során.
A teljes írás a Vasárnap családi magazin 2024/15-ös számában jelent meg, 2024. április 9-én
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.