Mitől jó egy kapcsolat? Mit tegyünk és mit ne tegyünk, ha boldog párkapcsolatban akarunk élni? Miért megy tönkre annyi házasság? Túlélheti-e a kapcsolat a hűtlenséget? Milyen konfliktusok jellemzik a vegyes házasságokat? Ilyen és ehhez hasonló kérdésekre keressük a választ Czajlik Katalin coach segítségével a Vasárnap családi magazin Kapcsolódj! című podcastjában. A podcast első epizódjának részletét közöljük.
Elsőként tegyük tisztába a coaching fogalmát. Mivel foglalkozik a coach?
Nagyon leegyszerűsítve a coaching egy gyakorlatorientált segítő szakma, amelynek az a célja, hogy a kliens – aki lehet egyén, pár, vagy akár egy csoport is – a leghatékonyabban érje el az általa kitűzött célokat. Tehát a coaching alapvetése, hogy a kliens saját maga dönti el, mit szeretne elérni, a coach feladata pedig az, hogy hozzásegítse ahhoz, hogy a leghatékonyabban érje el ezeket a célokat.
Ez olyan, mintha terápiára járna az ember?
Nem egészen. A coaching sokkal gyakorlatibb és célorientáltabb a terápiánál. Ennek a szakmának is megvan a metodológiája, de megvannak az etikai normái és szabályai is. Például nem dolgozhatunk olyan emberekkel, akiknél fennáll a lelki betegség gyanúja. Ha ilyesmi előfordul, akkor kötelességünk megfelelő szakemberhez irányítani a klienst.
Miért lehet hasznos, ha valaki követi a Kapcsolódj egyes részeit? Milyen gyakorlati segítséget kap?
Úgy állítottuk össze a sorozatot, hogy végigvesszük benne a leggyakrabban előforduló párkapcsolati problémákat, és megnézzük, milyen lépésekkel védhetők ki ezek a nehézségek, illetve ha már fennállnak, mit tehetünk azért, hogy jobbá, szebbé, harmonikusabbá tudjuk tenni a kapcsolatunkat.
Például?
Minden kapcsolat más és más, mindegyiknek megvannak a specifikumai, de azért vannak általános dolgok, amikről lehet és kell beszélni. Nagyon egyszerű példát hozok: ha túl negatívak, kritikusak vagyunk, állandóan csak támadjuk, bíráljuk a partnerünket, az nyilvánvalóan nem segít a kapcsolatnak. És mégis hányan tesszük! Gyakran tehát nagyon egyszerű, szinte banális dolgokról fogunk beszélni, amelyeket úgymond mindenki tud – ennek ellenére a mindennapokban pont ellenkezőleg viselkedünk.
Ma már sok könyv, kiadvány foglalkozik a „lelki” kérdésekkel, előadásokra, terápiára lehet járni. Nem esünk át a ló másik oldalára?
Valóban, sosem „lelkiztünk” annyit, mint ma. Sőt, megkockáztatnám azt a kijelentést, hogy mi vagyunk az első generáció, akinek egyáltalán rálátása van ezekre a dolgokra. Elég csak egy-két generációval visszamenni, s azt látjuk, az emberek szörnyű traumákon és szenvedésen mentek át. A nagyszüleink adott esetben lehet, hogy megéltek két világháborút. Aztán jött a kitelepítés, a kollektivizáció, a kommunizmus – rengeteg trauma érte az embereket. Ezek az úgynevezett „nagy” traumák, amelyekhez társulhattak a „kis” traumák, mint az alkoholizmus, a családon belüli erőszak, a családok szétesése… Rengeteg stressz, rengeteg szenvedés érte az előző generációkat, ennek ellenére keveset beszéltek ezekről, vagy egyáltalán nem beszéltek. Ugyanis nem volt meg hozzá az eszköztáruk. Nem tudták kifejezni, verbalizálni, mivel küzdenek. A mi generációnk viszont már látja, tudatosítja, hogy a lelki egészségünk alapvető feltétele a jólétünknek. Tehát, ha manapság sok a lelkizés, az inkább pozitív dolog, mint negatív.
Visszatérve a kapcsolati kérdésekhez: mit jelent párkapcsolatban élni? Ahányan vagyunk, annyiféleképpen gondolkodhatunk erről…
Ez nagyon bonyolult kérdés, és mintha egyre bonyolultabbá válna a megválaszolása is. Egy generációval ezelőtt például, ha a fiú elkezdett udvarolni a lánynak, akkor ennek a várható és természetes kifutása a házasság volt. Ehhez képest mi van ma? A kapcsolatok óriási skálája megengedett és elfogadott. Ma élhetünk házasságban, bejegyzett élettársi viszonyban, nyitott házasságban, élhetünk együtt úgymond „papírok nélkül“, léteznek poliamóriás kapcsolatok, vagy kötetlenebb, akár a szexualitáson alapuló kapcsolatok. És akkor még nem beszéltünk a virtuális kapcsolatokról, vagy például a sextingről, amikor nagyon intim tartalmakat osztunk meg gyakran vadidegen emberekkel.
Ezt mindet nevezhetjük kapcsolatnak?
Ez is nagy kérdés. Ki dönti el? Valaki számára kapcsolat, valaki számára nem. S pont ez a problémák egyik forrása: az emberek úgy mennek bele egy kapcsolatba, hogy nincsenek tisztában azzal, valójában mit várnak el tőle, illetve nem biztos, hogy ugyanazt várják a kapcsolattól, mint a partnerük.
Tehát ezeket a kérdéseket jó tisztázni a kapcsolat elején?
Nyilván nem az első randin kell megbeszélni a gyerekek nevét (nevet), de valóban jó, ha tisztázzuk elsősorban magunkban, hogy mi az, amit én a kapcsolattól elvárok, mi az, amit a partneremtől elvárok, amiből nem engedhetek. És természetesen fontos mindezt megbeszélni a másikkal, kommunikálni minderről, hogy senkit ne érjen később meglepetés.
De a kapcsolat eleje általában a szerelem megéléséről szól, nem pedig a tervezésről. A hormonok játéka közben hogyan legyen tudatos az ember?
Mindenki, aki megélte, tudja, hogy mennyire gyönyörű az az állapot, amikor szerelmesek vagyunk. Tudósok vizsgálták a szerelmes emberek agyát, és azt találták, hogy nagyon hasonló jegyeket mutat a drogok hatása alatt álló emberek agyi működéseivel. Tehát ilyenkor valóban bizonyos értelemben „elborul az agyunk”. Nem látjuk reálisan a másikat, gyakran általunk elképzelt tulajdonságokat vetítünk rá. És akkor szokott jönni az első válsághelyzet, amikor már elmúlik a hormonok hatása, és „kijózanodunk”. Ekkor már új és más készségek kellenek, hogy megmaradjon a kapcsolat, és tudjunk együtt növekedni. Egy barátságon, elfogadáson, tiszteleten épülő kapcsolat tovább tud építkezni a kezdeti szerelmi bódultság elmúlása után is.
Milyen további fordulópontok jöhetnek?
A következő ilyen fordulópont az első gyerek születése lehet. Ez alapvetően új helyzetet teremt a kapcsolatban. Egy kisgyerek jelenléte állandó stresszhelyzetet teremt, ami természetesen kihat a szülők viszonyára is. Sokunk számára nehéz lehet megtalálni magunkat szülőként, s ezt az új szerepet beilleszteni a párkapcsolatunkba.
Akkor is jöhetnek gondok, ha azt érzi az ember, hogy megtalálta a nagy Őt?
Erősen tartja magát az elképzelés még manapság is: ha megtaláljuk az igazit, a lelki társunkat, akkor onnantól kezdve idillikus, tökéletes állapot várható, a szerelem örökké fog tartani, soha nem bánthatjuk egymást. A másik kitalálja a gondolataimat is, és maradéktalanul boldoggá tesz engem, anélkül, hogy nekem ezért bármit is tennem kéne. Ez az illúzió nagyon erősen belénk van táplálva. Gondoljunk csak a mesékre, amelyek tulajdonképpen úgy érnek véget, hogy a szerelmesek összeházasodnak, és boldogan élnek, míg meg nem halnak. Pedig az igazán érdekes történet csak ezután kezdődik: mi van akkor, amikor a királyfi meg a libapásztorlány összeköltözik a kastélyban. Hogyan folytatódik? Erről már a mesék nem szólnak. És tartja magát az a naiv elképzelés is, hogy a jó kapcsolat önfenntartó, ha pedig problémák jelentkeznek, akkor az annak a jele, hogy nem ő az igazi.
Ezzel el is érkeztünk a válás kérdéséhez: a coachnak az a célja, hogy megmentse a házasságot?
Alapvetően arrafelé haladunk, amerre a kliens akarja. De természetesen, ha azt látom, hogy a kliens elvárása nem reális, közlöm vele. Vagy ha a két partner közül csak az egyik akarja megmenteni a házasságot, az nem elég. De visszatérve a kérdéshez, én azt gondolom, hogy sok házasság vagy sok párkapcsolat megmenthető lenne.
Miért hidegülnek el egymástól olyan emberek, akik valaha szerelemmel kapcsolódtak egymáshoz?
Ez persze egy nagyon bonyolult kérdés, de felhívnám a figyelmet egy fontos elemére. Nézzük csak meg azt, mi mindennek szentelünk figyelmet az életünkben. Van munkánk, fenntartunk egy háztartást, vannak gyerekeink, hobbink, s egyre több időt szentelünk az egészségünknek: sportolunk, odafigyelünk az egészséges étrendre. A mai ember élete rettentően zsúfolt. De mit teszünk a párkapcsolatunkért? Általában ez az első alapvető gond, ami elindítja a kapcsolat hanyatlását: nem töltünk együtt szinte semmilyen minőségi időt. Olyan időt, amikor leülünk, és csak egymásra figye-lünk – ami a kapcsolat elején természetes volt, hiszen mindig együtt akartunk lenni, s minden érdekelt, ami a másikkal kapcsolatos. Ebből kellene megőrizni valamit ahhoz, hogy a kapcsolat meghitt és életképes maradjon.
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.