A böjt újabb kori formája: a digitális detox

Érkeznek hozzátok kliensek a készülékfüggőség problémájával? 
Nagyon aktívan szembesülünk ezzel a kérdéssel. Cégünkben, a Power Coachingban négy területen dolgozunk: egyénekkel, párokkal, gyerekekkel és vállalatokkal, és mindenhol hangsúlyos a probléma. 

Akkor nem csupán a fiatalok vannak „rákattanva” a mobilra?
Általában a szülő jön azzal, hogy a gyerek állandóan a telefonon lóg, de nagyon gyakran oda lyukadunk ki, hogy a szülő a függő. Ha neki a vacsora közben is kezében a telefon, akkor a fiának miért ne lenne?! Másrészt, ha a szülő már a kicsi gyermek kezébe adja a telefont vagy tabletet azért, hogy egy kis nyugalma legyen, akkor ne csodálkozzunk, ha a gyerek rászokik. Sokszor maguk a felnőttek kérnek segítséget tőlünk, hogy ők maguk le tudják tenni a mobilt. 

Hogyan hat ki a mobilhasználat a párkapcsolatunkra?
Különböző formában. Egyik oldala a kérdésnek a bizalom: akarom-e tudni, kivel írogat a másik. Van, akit zavar, ha a párja „belemászik” a telefonjába: „ne kontrollálj, hagyj már lélegezni!” Vannak, akik követik a másik minden lépését a nyomkövető applikáció segítségével, majd számonkérik, hogy miért járt itt vagy ott. 

Tehát a féltékenységet erősítheti fel?
Igen, és a másik feletti kontroll igényét, mert van, aki arra panaszkodik, hogy a párja nem hívja, nem ír neki gyakrabban. De a másik véglet is megjelenik: „egyáltalán nem foglalkozik velem, ha hazajön, lefekszik a kanapéra, és csak a mobilját bújja”. 

Mi a helyzet az idősebbekkel?
Az egyévestől a 70+ korosztályig mindenkit érint ez a probléma. Az idősebbek általában híreket fogyasztanak, a közösségi médiát pörgetik, és képesek ideológiák rabjává válni.

Miért olyan nehéz lerakni a kezünkből a telefont? 
Az alkohol-, a drog-, vagy bármilyen más függőséghez hasonlítanám. Pillanatnyi boldogsághoz jutunk általa. Annak az izgalmát kínálja, hogy rajta keresztül kapcsolódhatunk másokhoz, vagy éppen az aggodalmat, hogy lemaradok valamiről, esetleg a szorongást, hogy vajon kinek tetszik a kép, amit posztoltam, hányan jeleztek vissza. És képesek vagyunk órákig rövid videókat nézni. Sokkal többet ártunk magunknak általa, mint amennyit kapunk tőle. De mégis érdekel bennünket, és nem tudjuk letenni.

De jó dolgokra is lehet használni a telefont…
Így van, használjuk kapcsolattartásra, fotózásra, e-mailezésre, üzenetküldésre, vagy a munkánkat is végezhetjük a mobilon keresztül. És akkor még nem beszéltünk a különböző applikációkról: ha elveszítenék a telefonukat, sokan nem tudnának parkolni a városban, fizetni az üzletben, nem tudnák megnézni, hogy a gyermekük iskolában van-e, milyen jegyet kapott… 

Tehát alapvetően arra irányulnak ezek a funkciók, hogy megkönnyítsék az életünket. Mégis hatalmas terhet kapunk mindezzel egy csomagban. Akkor mi a jó megoldás?
A tudatosság. 

Tudatosan korlátozni a készülékhasználatot?
Tudatosan használni a készüléket. Miért ne használhatnánk ki azokat az előnyöket, amelyeket az egyes alkalmazások kínálnak? Bizonyos tekintetben virtuális világban élünk: már nem kell annyi jegyzetfüzet, nem feltétlenül kell készpénz ahhoz, hogy mindennapi dolgainkat intézzük. De jelen vagyunk különböző platformokon, és ezek főként a gyerekek, fiatalok esetében a legkárosabbak, mert hamis képet festenek a világról, ahol mindenki vékony, tökéletes, mindenki exotikus országokban kirándul. És akkor jön az összehasonlítás: mindenki boldogabb, mint én, én pedig egy senki vagyok… Ehhez kell egy nagy adag tudatosság!

Például azzal, ha korlátozom az egyes alkalmazások vagy egyáltalán a mobiltelefon használati idejét?
Fel lehet tennünk a kérdést magunknak: valóban szükségünk van az összes alkalmazásra, amely a telefonunkban van? Valamelyik törölhető? De az is lehet, hogy tudatosan engedek magamnak napi fél vagy egy órát a „hülyeségekre”. Minden ember más és más. Például a strukturáltabb napirendű embereknek az a jó, ha van egy rendszer, amiben működnek. Ebbe beépíthetők időszakok az egyes tevékenységekre. De a „művészibb” típusok esetében nem feltétlenül működik ugyanez, sőt, frusztráló is lehet. Arra kell rájönni, hogy kinek mi a jó. A lényeg: úgy kellene használnunk a készüléket, hogy a nap végén azt érezhessem, volt időm arra, amire szerettem volna időt szánni, beszéltem emberekkel, akikkel szerettem volna, és láttam a világból is valamit. Ehhez kell az önkontroll. 

A gyerekek esetében kell a külső kontroll?
Máshonnan indítom a választ: nincs pontos tudásunk azzal kapcsolatban, hogyan hat a gyerekre a „mobilvilág”. Mi nem ezen szocializálódtunk, és még nem nőtt föl az a generáció, aki már ebbe beleszületett. Viszont egyáltalán nem igaz, hogy a kisgyerekek vagy a kamaszok függőbbek, mint a felnőttek. Gondolkozzunk el azon, hogy a gyermek otthon mit lát: játszunk-e társasjátékot, szokott-e olvasni anya és apa, főzünk-e együtt, megyünk-e sétálni, amikor sétálni megyünk, visszük-e a mobilt, beszélgetünk-e este. Ha mindezt otthon megtanulja a gyermek, akkor meg vagyok róla győződve, hogy sokkal kevésbé kell beleszólnom a mobilhasználatába. 

Azt vajon kell ellenőrizni, hogy milyen tartalmakat követ, illetve kivel beszélget online?
Én nem tudom elfogadni azt a felvetést, hogy a gyereknek van magánélete, és ebbe nem szabad belemászni. Ha telefont adok a gyerek kezébe, azzal kinyitom számára az ajtókat az egész világba – bárki utat találhat hozzá, az is, akit nem szeretnék, ha utat találna. Mintha kinyitnánk a gyerekszobája ajtaját, hogy tessék, menj, és mintha nem néznénk meg, hogy kivel tölti az idejét, ki mit ír neki. Azt gondolom, 13-15 éves korig itt-ott meg kell nézni, hogy hol van, mire iratkozik föl, miket fotóz, és beszélni kell mindezekről. Ez nem lehet tabutéma. És arról is fontos beszélni, hogy a mobilhasználatnak is van etikettje: nem káromkodunk osztálytársakra, sem idegenekre, nem küldünk fotókat, nem fényképezzük magunkat sem elölről, sem hátulról, és végképp nem meztelenül. Mert ezt nagyon sok gyerek nem tudja – honnan tudná, ha nem beszéltünk róla soha?

A tudatos mobilasználaton túl hasznos lehet a böjt is? Ha lerakom a készüléket egy, két vagy akár több napra?
Persze, akár egyetlen nap mobil nélkül is szuper! És lehet, hogy éppen akkor fogok rájönni, hogy milyen jó a férjemmel beszélgetni, hogy van egy kedves szomszédasszonyom, vagy tudok rajzolni, festeni… De sokkal nagyobb értelmét látom annak, ha tudatosan élem az életemet minden nap. Úgy képzeljük el ezt, mint egy elvonót. Ha például egy hónapon keresztül nem eszek édességet vagy húst, esetleg nem iszom alkoholt, az is nagyszerű, de még mindig ott a maradék 10-11 hónap, és ha akkor korlátlanul habzsolok mindent, akkor nem látom sok értelmét a böjtnek.

Tehát a digitális detox az indítása lehet egy folyamatnak, ami a tudatosabb készülékhasználat felé mutat?
Így van. Hasznos lehet megtapasztalni, hogy mi változik az életünkben, a napunkban, a viselkedésünkben, ha akár csak egy napra is kiiktatjuk a mobiltelefon használatát. De a legfontosabb, hogy a mindennapokba tudjunk változást hozni!