<p>Számotokra nem hihetetlen, hogy már március közepe van? Én alig akarom elhinni, hogy végre megérkezett a tavasz. Ti is örültök neki? Már annyira várom, hogy kimehessek végre a természetbe, hogy tavaszváró ötletem támadt! Találtam egy régi fonott kosarat. Először nem tudtam, mihez kezdjek vele, aztán úgy döntöttem, hogy virágokat ültetek bele!</p>
Megtöltöttem földdel, a nagymamámtól kértem virágmagokat és -hagymákat. A hóvirágra, ibolyára, nárciszra és jácintra esett a választásom. Mindegyikből ültettem néhányat, majd egyenletesen meglocsoltam őket. Büszke voltam rá, hogy nem kellett hozzá segítség. Mikor kész lett, az ablakpárkányra tettem, hogy sok napfényt kapjon. Másnap reggel jó korán ébredtem, és futottam az asztalhoz, hátha kibújtak már a földből. Szomorúan láttam, hogy minden olyan, mint előző este volt. Semmi változás nem történt. De a nagymamám megnyugtatott. Azt mondta, időbe telik, míg az elültetett növény előbújik. A virágok olyanok, mint a gyerekek. Belőlünk se lesz egy éjszaka alatt felnőtt. Már alig várom, hogy kivirágozzon a kosaram. Lehet, hogy addigra az első fecskék is megérkeznek.
Legyetek jók!
Huncutka
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.