Szabad a tánc

Akkor tinikként igen odakívántuk volna neki még azt az egy hetet, és sem gondolatban, sem szóban, sem cselekedetben nem követtünk el olyat, ami az ő békében nyugodását szolgálhatta volna. Mi közünk nekünk a Brezsnyev elvtárshoz?, kérdeztük többször, több helyen, de a válasz mindenütt a NEM, nem lehet diszkózni, táncolni, nevetgélni, ha ekkora halott van. Ma már nyugodtan báloznak a közvetlen családtagok is, ha úgy tartja kedvük, szeretett halottukon az otthon ülés úgysem segít. (Brezsnyev elvtárson sem segített a miénk.) Az jó, hogy ma már nem kell rettegni minden, a tömegestől eltérő viselkedés miatt, hogy a társadalmi konvenciók megszegéséért legfeljebb megszólnak a szomszédok, de nem vihet el a rendőr.

Ám mihelyt nem csupán a tánc szabadságáról van szó, rögtön komplikálódik is a dolog. És érvénybe lép a kereszténységgel meghaladott tézis, az amit szabad Jupiternek, nem szabad az ökörnek. Mert magántulajdont ellopni továbbra sem szabad, ugye, azoknak sem, akik piros ruhát öltenek gyászuk idején? Szabad péntek, szabad szombat, szabad szappanozni (ezt is a magyar iskolában tanultam), szabad az én galambomnak egy pár csókot adni, de továbbra sem szabad, ugye, azoknak sem, akik hivatalos papír nélkül élnek házasságban, lelőni egymást? Lehet egymásból gúnyt űzni, ki lehet figurázni bárkit, persze, az emberi méltóság tiszteletben tartásával. De ki dönti el, kinek hol kezdődik és meddig ér az emberi méltósága? Van, akinek simán belefér az emberi méltóságába a másik meglopása, talán még meg is üdvözül, ha Jézus Krisztusért lop. És aki Mohamedért öl? Ő is üdvözül? És csak azért nem szabad csúfolkodni, mert akkor meghúzhatják a hajamat? Igen, ilyen gyermeki kérdések követik egymást bennem, annyi minden történt, amióta nem írtam ide vezért, és most még Hunčík Péter is megfejelte párral, Vrabec Mari újabb hírekkel, hát ember legyen a talpán, aki ezekre a kérdésekre mind objektív választ talál.

Szóval, szabad a tánc!

Vagyis mindenki kedve szerint választ. Például iskolát. Mi történik egy magyarral, ha magyar iskolákat járt, erről fognak mesélni mától nagyjaink a Vasárnapban, s remélhetőleg sok kisgyermekes szülő is odafigyel majd rájuk.

Tovább: mindenki kedve szerint választ párt. (Pártot is, banántot is.) Társat, férjet, feleséget. Nálunk már nem a szülők választják ki gyermekük házastársát. Sőt, már házasnak sem kell lenni, már nem szégyen, mint régen, elég csak társnak. Mindenki kedve szerint választ. De ha már megtalálta azt a neki tetsző társat, szerintem, választhatná a házasságkötést is, mert az olyan jó. Magyar kisgyereknek a magyar iskola, párkapcsolatban élőknek a házasság a biztonság. Hosszú távra választott szabad döntések felelősségvállalással. Arról nem is beszélve, hogy ismét itt az Esküvő melléklet, és annyi praktikus tanáccsal, jó ötlettel, szépséggel szolgál, hogy kár volna mindezt hagyni kárba veszni. Nincs mit halogatni, ma a várandós menyasszony is divat, egyenesen sikk az uszályos fehér ruhából hegyesedő poci. Külön kismama menyasszonyi ruhákat terveznek, kínálnak a szakmabeliek. Hogy is ne? Hisz mekkora öröm egy kisgyermek születése! Aztán, hogy mi lesz belőle…

Ön dönt.

Cs. Liszka Györgyi főszerkesztő

Farsang első VASÁRNAPján újra kimosakodott Hanzi

Kosáryné Réz Lola: Perceg a szú