Charlie mindig egy kicsit kívülálló volt: zárkózott, érzékeny, korához képest jóval érettebb és rendületlenül idealista. Egy nappal a középiskola megkezdése előtt elkezd leveleket írni egy ismeretlennek, mivel úgy érzi, szüksége van valakire, aki meghallgatja. Nem vár választ, sőt olykor még más neveket is használ, hogy semmiképpen ne találjanak rá.
Az első napján azzal szembesül, hogy egyik régi ismerőse sem hajlandó szóba állni vele, a múltat elfelejtve buzgón munkálkodnak azon, hogy minél feljebb kerüljenek az iskolai hierarchiában. Végül egy végzős testvérpár, Sam és Patrick fölkarolja, és bevezeti az élet kellős közepébe. Charlie új barátai között megtalálja önmagát, megértik és kiegészítik egymást, viszont olyan homályos emlékek tűnnek elő a múltból, amelyek talán mindent megváltoztatnak…
A regény egy évet ölel fel, cselekménye 1991 augusztusában kezdődik. Tulajdonképpen már ezzel megvett magának az író, mivel a szívem (egyik) csücske a kilencvenes évek, legyen szó zenéről, divatról, filmekről, úgy szeretem, ahogy csak az szeretheti, aki soha nem élt bennük.
Az egyetlen, amit túlzás volt, az a főszereplő rengeteg sírása: gyakorlatilag egy oldalon legalább kétszer elsírta magát. Ilyen ember szerintem nem létezik, se férfi, se nő. Ezen az apró „hibán” kívül Charlie nagyon szerethető volt, többször magamra ismertem benne, azt hiszem, sok mindenben hasonlóak vagyunk. Bevallom, néha felbosszantott a naivsága, de csodáltam, hogy mennyire képes mindenben és mindenkiben meglátni a jót, és hogy milyen hűséges. Szerintem az író nagyon eltalálta Charlie hangját, a fogalmazásmód pontosan illett egy tinédzserhez. A könyvben Charlie angoltanára és egyben mentora megjegyzi, hogy a fiú túlságosan is úgy ír, ahogy beszél… nos, így igaz, ezáltal azonban úgy éreztem, mintha ő maga, személyesen mesélné el nekem a történetét. Néha elkalandozott a témától, és azt is átérezhettük, hogy éppen milyen a lelkiállapota. Tetszett a levélforma és a titokzatosság, az, hogy soha nem tudtuk meg, ki a címzett, vagy hogy mi a szereplők valódi neve.
Chbosky főalakjai egytől egyig szimpatikusak és élethűek voltak, Charlie családtagjai és barátai azonnal belopták magukat a szívembe, legfőképp Patrick, akinek nagyon inspiráló volt a pozitivitása és az életenergiája.
A könyvet eredeti nyelven, vagyis angolul olvastam, ez volt az első, amellyel megpróbálkoztam. A két cím elég különbözően hangzik, és szerintem más benyomást is kelt. A „wallflower” kifejezést Patrick használja Charlie-ra, szó szerint sárgaviolát jelent, átvitt értelemben pedig egy Charlie-hoz hasonlóan mélyen érző, empatikus, zárkózott, kicsit kívülálló embert. Ezzel szemben a magyar kiadásban „különc” olvasható, amiben szerintem van valami bántó, nem tudja visszaadni a wallflower kedvességét, nekem az valahogy sokkal pozitívabban hat.
A regény alaphangulatát tulajdonképpen a Charlie által olvasott könyvek és az általa hallgatott zenék adták. Különösen érdekes volt arról olvasni, hogy zeneszámokat másoltak át kazettáról kazettára… nekem ez már történelem. Az egész regényen végigvonul a The Smiths melankolikus dala, az Asleep, és még sok más (nagyrészt rock)számmal találkozhatunk, amelyet érdemes meghallgatni.
Charlie könyvespolcán ott van többek között a Ne bántsátok a feketerigót, az Úton, A nagy Gatsby és a Pán Péter.
Az Egy különc srác feljegyzéseit kikiáltották a modern Zabhegyezőnek, miközben a könyvben többször is kijelentik, hogy mennyire helytelen dolog folyamatosan hasonlítgatni… (Egyébként az említett művet Charlie is olvassa.) Nos, meg kell hagyni, hogy a két kötet mutat hasonlóságot, ahogyan Charlie és Holden is hasonló személyiségek. Viszont azt állítani, hogy ez a regény a modern Zabhegyező, szerintem nem is annyira elismerés, mint inkább lefokozó kijelentés. Az Egy különc srác feljegyzései nem utánzat, önmagában is megállja a helyét. Egy olyan keserédes történet, amely nincsen telepumpálva klisékkel, nem hatásvadász, hanem egyszerű, őszinte, szép. Sokszor volt az az érzésem olvasás közben, hogy nekem írták…
A regényből 2012-ben film is készült, amelyet maga Chbosky írt és rendezett. Remekül sikerült, hangulatos könyvadaptáció Logan Lerman, Ezra Miller és Emma Watson főszereplésével.
Benyovszky Adél
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.