Parádé New York utcáin

A halloween az egyik legkedveltebb ünnep az Államokban. Az emberek szépen kidíszítik házaikat, és jelmezeket, édességeket, ajándékokat vásárolnak.

A kellemes indián nyárból – amelynek hűvös reggelein ugyan mindenki elbírta a könnyű kabátot, de a délutáni nap sugarai már simogatóan melegítették a szabadban ebédelő irodai dolgozók csupasz karját – október végén egy hét alatt igazi ősz lett New Yorkban. A fák koronája többszínűre változott, s a lehullott lombok lassanként betemették a járdákat és a parkok sétányait. Előkerültek a papírzsákok, amelyekbe a gyönyörű őszi leveleket szokás itt gyűjteni. Miközben az anyukák csemetéik halloweeni kosztümjein gondolkodtak, a gyerekek örömmel dobálták egymást a lombkoszorúval, majd hordták nagy kupacokba a leveleket. A boltok kirakata is új színbe öltözött: a sok vigyorgó tökdísz mindet narancssárgává varázsolta, de kikerültek a boszorkányok, a szellemek és más félelmet idéző figurák is. A butikok és jelmezboltok felkészültek a halloweenre – hevesen reklámozva portékáikat.

Évszázados hagyományok
A halloween ünnepe elsősorban
a(z amerikai) gyermekeké. Még mielőtt járni tudnának, október 31-én jelmezbe bújtatják és felvonultatják őket a helyi parádékon. Később szüleik kíséretében járják a környéket. Szellemnek, boszorkánynak s egyéb ijesztőnek öltözve kopogtatnak be a házakhoz, s „Trick or treat?” (Cukor vagy bot? Ha nem adsz, lesz kapsz!) felkiáltással köszöntik az ajtót nyitó felnőttet. Ha felszólításukra sem kapnak édességet, akkor valamilyen módon „megbüntetik” a lakókat – például fogkrémet kennek a kilincsre, vagy vécépapírt tekernek a fákra. Néha a tinik is beöltöznek, de ők inkább baráti társaságban szórakoznak.
A Halloween kifejezés az „All Hallow Even” rövidítéséből keletkezett, s a mindenszentek előestéje. A mai modern szokások ír és skót hagyományokra vezethetők vissza – a tizenkilencedik században telepesek hozták Észak-Amerikába. A kelta kultúra szerint a földi halandók az évnek csupán ebben az időszakában léphettek kapcsolatba a szellemvilággal – a téli hónapok átvészelésére ekkor ölték le háziállataikat, takarították be terményeiket. Hittek abban, hogy az újesztendő (november elseje) előtti napon a halottak vissza tudnak jönni a túlvilágról, hogy kárt tegyenek a termésben és az állatállományban. A szellemeket ezért máglyákkal és rémisztő maszkokkal próbálták meg elijeszteni, a gyermekek hajába sót szórtak, hogy védjék őket a rossz erőktől. Később a kelta szokások néhány római tradícióval is összefonódtak. IV. Gergely pápa 835-ben a mindenszentek ünnepét november elsejére helyezte, így lett halloween ennek az előestéje.
Amerikában már a tizenkilencedik században elkezdték ünnepelni, de csak az 1900-as évek elejétől lett népszerű.
A maskarába öltözés az 1930-as, a házakhoz járás pedig az 1950-es években vált az itteni hagyományok részévé, s mára a hatodik legnagyobb hasznot hozó ünnep az Államokban (a karácsony, anyák napja, Bálint-nap, húsvét és az apák napja után).

Mókás forgatag
A New York-i Halloween Parade napjainkban kétmillió embert vonz az utcákra, s négymillióan kísérik végig a tévé képernyője előtt. (Az első felvonulást 1973-ban egy álarckészítő mester, Raph Lee szervezte a Greenwich Village nevű negyedben, amely akkortájt az alternatív kultúra otthona volt.) A legnépszerűbbek a boszorkány-, a kalóz-, a vámpír-, a macska- és a bohócmaszkok, de a közelmúltban a szuperhősök is nagyon közkedveltek lettek. Mivel a manhattani ünnepáradat egyre nagyobb méreteket ölt, New York egyéb negyedei is elkezdtek – eleinte csak a csemeték számára – saját kis parádékat szervezni. A Park Slope-ban, ahol lakom, évek óta rendeznek felvonulást. A 7. sugárutat és néhány mellékutcát már délután lezárják a forgalom elől, hogy a gyermekcsapatok biztonságosan tudjanak közlekedni az éjszakában.
A családi házakat és lakásokat ekkorra szintén dekorációkkal díszítik: a lépcsőfeljáratokon vagy a bejárati ajtók előtt tököket helyeznek el, a kerítésekről, az ablakpárkányokról pókhálók, boszorkányok és szellemek ijesztgetnek. Sötétedés előtt csak a legkisebbek mennek halloweenpartira, vagy járják szüleikkel a környék házait. Az üzletesek már délutánra kikészítik a cukorkákat és az egyéb édességeket, s mosolyogva osztogatják őket a legkisebb kosztümösöknek. Mire lemegy a nap, sokan a házuk előtti lépcsőfeljáratokon ülve egy kosár finomsággal a kezükben várják a gyermekeket. Ilyenkor a szomszédok is összejönnek, megisznak egy-egy pohár bort, s elbeszélgetnek a jelmezbe bújt, édességet kéregető csemeték szüleivel. Az idő általában elég meleg, így kellemes pár órát kint tölteni a gyertyák fényében.
A menet fél hétkor indul rendőrök, tűzoltók és mentők kíséretében. Az élen egy fej nélküli lovas halad, utána bohócok, tündérek, hercegnők s egyéb mese- és szellemvilágbeli figurák sétálnak. Zenét három együttes is szolgáltat. A legkisebbek kocsikban „menetelnek”, és többnyire a szülők is jelmezbe bújnak.
Az utóbbi évek nagy divatja, hogy a kutyatulajdonosok kis kedvencüket is felöltöztetik és felvonultatják. Az egyik volt szomszédom például nagy sikert aratott, amikor néhány évvel ezelőtt három kutyájával egyforma dalmatakosztümben jelent meg.
A maskarákat és álarcokat persze nem csak megvásárolni lehet. Minden évben azoké a legnagyobb elismerés, akik otthon gyártják ruhájukat. Az idén egy kislány New York-i sárga taxi(s)nak öltözött – nagy bajusszal. Majdnem mindenki megállította, megdicsérte, ami szemmel láthatóan boldoggá tette őt. Ez sokkal többet jelentett számára, mint egy zsák édesség. n