Magyar nóta Komáromban Hollandiából

Ma a civilben hatósági tolmácsként és nyelvtanárként dolgozó hölgy aranykoszorús nótaénekes, és a holland közönségnek éppoly szívből és szívesen énekel magyarul, mint az itthoninak.

Ágnes 1993-ban a Komenský Egyetem magyar–angol szakos diákjaként részképzésen vett részt a Groningeni Tudományegyetemen, itt ismerkedett meg későbbi férjével, aki akkor orvostanhallgató volt. Az érdeklődés nem volt véletlen: férje egy magyar szakos barátjával többször járt Közép-Európában, és Magyarország annyira lenyűgözte, hogy plusztárgyként ő is felvette a magyar nyelvet. „Amikor megismerkedtük, alapszinten tudott magyarul, később én tanítottam. Ma már folyékonyan beszéli a nyelvet, szinte tökéletes kiejtéssel. Ha nem létezne az alanyi és tárgyas ragozás, szinte hibátlanul használná. Kilencéves fiunk teljesen kétnyelvű, és annyira természetes dolognak tartja, hogy mi ketten magyarul beszélünk egymással, hogy amikor a barátai előtt hollandul szólok hozzá, figyelmeztet: »Anya, hiszen ők tudják, hogy mi magyarok is vagyunk!« Nagyon örülök, hogy nem konyhanyelvnek, anyuka kedvéért kötelező plusztehernek tekinti a magyart, hanem az élete magától értetődő része” – mondja Ágnes, aki maga is hamar és könnyen megtanult hollandul.

Vegyes identitással

Olyannyira, hogy ma bírósági tolmácsként dolgozik, és hollandoknak tanít magyar nyelvet a Népegyetemen. „Az érdeklődők többnyire üzletemberek vagy olyan fiatalok, akiknek magyar a párjuk. Közöttük ébredtem rá, mennyire nehéz a magyar nyelv, és nagyon tisztelek mindenkit, aki megtanulja. Nekem nem volt nehéz dolgom sem a holland elsajátításával, sem a beilleszkedéssel, mert férjem családja mindenben segített, mindig megkaptam a háttérinformációkat. Kezdetben ennek ellenére is értek meglepetések, mert a hollandok mentalitása egészen más, mint a miénk. Burkolatlanul őszinték, s ez eleinte tapintatlanságnak tűnt; később rájöttem és megtanultam értékelni, hogy szembe és azonnal mondják ki, amit gondolnak, vagy kérdezik meg, ami érdekli őket, nincs a hátak mögötti pusmogás, találgatás. Tetszik az is, hogy a munkaadó félévente értékelő beszélgetésre hív minden alkalmazottat, és közli velük, mi az, amivel elégedett, de azt is, amivel nem. Így mindenki tudja, miben javíthat a teljesítményén, és akkor sem érheti meglepetés, ha elbocsátják. Azt hiszem, az ott élő idegen akkor teszi a legjobban, ha mindkét nemzet szokásaiból a legjobbakat őrzi meg, és kialakít egy vegyes identitást.”

Magyar nóták hollandul

Ágnes azt mondja, ma már Hollandia az otthona, szereti az évszakonként változó tenger nyári ragyogását és téli robajlását, a hollandok elfogadó nyitottságát, még azt is megszokta, hogy látszatra nem tudnak úgy mulatni, lelkesedni, mint mi, magyarok. „Amikor az első népdalestjeimet tartottam holland közönségnek, feszélyezett, hogy szinte mozdulatlanul hallgattak, semmiféle jelét nem adták annak, hogy tetszene nekik a műsor. A végén viszont nagyon megtapsoltak és gratuláltak. Miután ezt megtapasztaltam, próbáltam őket is bevonni a produkcióba. Két alkalommal a férjem vállalta a műsorvezetést, elmondta a közönségnek, milyen kultúrtörténeti összefüggései vannak a nótaéneklésnek, kik a szerzők, és miről szólnak az egyes dalok. A másik módja annak, hogy a holland közönséget bevonjuk a műsorba, hogy feldolgoztunk a cigányzenekarral néhány ismert holland melódiát. A nóta vagy népdal fogalma Hollandiában ismeretlen, de erre fogékonyak, mert a cigányzenét nagyon szeretik. Továbbá lefordítottunk hollandra néhány magyar nótát, így együtt énekelhetnek velünk, és nagyon élvezik.”

Az éneklés és adakozás öröme

Bár itthon, családi körben gyakran nótáztak, Ágnes soha nem gondolta, hogy ezzel a műfajjal komolyabban kellene foglalkoznia. Amint mondja, Hollandiában a természetes régi vonzódás keveredett benne a szülőföld iránti nosztalgiával az ismerős dallamok hallatán, és egyre többet énekelt. „Először hobbiszinten, aztán komolyabban is képeztem magam, mert mindig azt tartottam, hogy ha valamibe belekezdek, azt a lehető legjobban tegyem. A munkám mellett ma már rendszeresen vállalok fellépéseket, 2014-ben megjelent A magyar nóta bűvöletében című CD-m” – mondja Ágnes, aki Komáromban tavaly mutatkozott be először énekesként. Az egykori tanáraival folytatott beszélgetések során született az ötlet, hogy jótékonysági koncertet tartson a református nyugdíjasotthon javára. „Az éneklés örömét összekötjük az adakozás örömével; remélem, ettől még jobban fogja érezni magát mindenki, aki eljön, és hozzájárul ennek a nemes célnak a megvalósításához.”