Katasztrófák éve: az USA 2017-ben

Olvasom az amerikai National Centers for Environmental Information oldalát, ahol 1980-óta listát vezetnek az Amerikai Egyesült Államok területén történt olyan természeti katasztrófákról, melyek legalább 1 milliárd dolláros kárt okoztak. Idén eddig 15 került rá, s az évből hátravan még egy hónap. Hét évvel ezelőtt a felsorolás sokkal rövidebb volt: 5 katasztrófát jegyeztek fel.

Tűz, víz, aszály

Az idei listán található három hurrikán, egy hárommillió hektárt érintő tűzvész, tornádók, árvizek, fagy és gyümölcsöket megsemmisítő jégeső, továbbá Észak- és Dél-Dakota, valamint Montana államban az év elején bekövetkezett súlyos szárazság. Az aszályba a statisztikák szerint senki sem halt bele, viszont 2,5 milliárd dollár volt a kár. Az augusztusi és szeptemberi három hurrikán együtt 217 ember halálát okozta, az anyagi károk felmérése pedig még folyik.

A Harvey hurrikán augusztusban pusztított Texas állam déli részén. A negyedik legnagyobb amerikai nagyváros, Houston területén viszonylag olcsón lehetetett ingatlant venni, így például a 2005. évi Katrina hurrikán sok New Orleans-i áldozata ide költözött. A Harvey alatt kb. 130 cm eső esett néhány napon belül a majdnem 7 millió ember lakta területre. 84-en haltak meg. A kár értékét hivatalosan még nem tudták megállapítani, de legalább 30 ezer ember vált hajléktalanná és 200 000 épület ment tökre a rengeteg eső által okozott árvíz miatt. Veszélyben voltak az olajfinomítók és más gyárak. (Houstonban készül az USA gázolajának 20 százaléka).

Harvey Katrinán is túltett

A Harvey az USA történetének egyik legborzasztóbb hurrikánja lett, méghozzá több okból is. Egyrészt az óceán vizének melegedése következtében eleve a többinél nagyobb és erősebb viharként vonult a szárazföld felé. Amikor pedig elérte, ahelyett, hogy legyengült volna, a houstoni párás, meleg levegő miatt még jobban felerősödött. A közelben lévő két ellenkező hatású front több napig egy helyben tartotta, így ugyanarra a területre zúdította a több mint egy méter vizet.

Lehet, hogy Puerto Ricóban nem sokan fogják lányukat Mariának keresztelni az idei szeptemberi, óriási sebességgel érkező hurrikán után. A vihar fákat, házakat, villanyoszlopokat s minden mást, ami az útjába került, össze- és kidöntött, felkapott s elpusztított. Az utak, a kommunikációs és energia-infrastruktúra valamint az egész termés tönkrement. Egy hónappal a Maria után a sziget 78%-a továbbra is áram nélkül volt. Két hónappal később még sok helyen nincs áram és ivóvíz sem. Több évbe telik majd, mire minden újraépül, de az sem biztos, hogy lesz miből újraépíteni. A lakosok az USA polgárai ugyan, de a kongresszusban nem képviseli senki az érdekeiket, így elég nehéz helyzetben vannak. Ráadásul a szigetország már az idei hurrikán előtt is rossz gazdasági helyzetben volt: több adóssága van, mint amit törleszteni tud. A Maria okozta károkat legalább 100 milliárd dollárra becsülik. Az amerikai kongresszus 5 milliárdos segélycsomagot hagyott jóvá Puerto Rico számára.

New Yorkba szeptember óta érkeznek az idei természeti katasztrófa menekültjei. Puerto Rico 3,4 millió lakosa közül várhatóan sok fog elmenekülni az otthoni kilátástalan helyzet miatt. Oda mennek, ahol rokonok, barátok be tudják fogadni őket.

Az Egyesült Államokban a nagy természeti csapások után a sürgősségi és hosszú távú segélyeket a Kongresszus hagyja jóvá (a kormány előterjesztése alapján). Az ilyen segélycsomagok megszavazása közben sok minden kiderül. 2012-ben például, amikor New York és New Jersey államoknak hagyott jóvá segélycsomagot, többek között Ted Cruz és John Cornyn texasi képviselők ellene szavaztak. Bezzeg amikor idén a Harvey után ők kértek segélyt Texas államnak, nem volt kifogásuk az ellen, hogy az amerikai adófizetők pénzét erre költsék. 

Melegszik a helyzet

Mindez persze nem zavarja az olyan politikusokat, akik például jelenleg a Fehér Házban vagy a Kongresszusban tagadják, hogy létezik globális felmelegedés, ha pedig elismerik a létezését, tagadják, hogy az emberi tevékenység felelős érte, és azt állítják, semmit sem tehetünk ellene. Donald Trump elnök néhány esetben eleve olyan minisztereket nevezett ki, akiknek a célja minisztériumuk megsemmisítése. Az oktatási miniszter szerint nincs szükség állami iskolákra, a környezetvédelmi miniszter előző karrierje alatt többször beperelte a minisztériumot, s az olaj- és szénipari vállalatok nagy támogatója, az energiaügyi miniszter a kampány alatt azt mondta, meg akarja szüntetni az energiaügyi minisztériumot. Ilyen körülmények között nehéz elképzelni, hogy a szövetségi kormány bármi pozitív intézkedést tenne a környezetvédelemért vagy a klímaváltozás ellen, sőt, közel egyévi tevékenységéből világos, hogy inkább hátráltatni fogja az efféle igyekezetet.

Szerencsére az USA politikailag eléggé decentralizált. Ahol a szövetségi vagy állami intézkedés hiányzik, ott a városok, főleg a tengerpartokon lévő megapoliszok hoznak helyi törvényeket a lakosság támogatásával. A viharok nagyobbak és erősebbek lesznek, ahogy az óceánok vize és a szárazföld feletti levegő egyre melegedik. Manhattan déli része, amely részben vízre épült, nemsokára újra víz alá kerül. A Canal Street, ahol naponta járok, újból csatorna lesz. Lehet, hogy pár évtized múlva hajóval közlekedik majd a fiatal tőzsdei alkalmazott a Wall Streeten. A jövő már majdnem itt van. Csak az nem látja, aki nem akarja.

Túlélni egy hurrikánt

New York városában öt évvel ezelőtt szenvedtük el a Sandy hurrikánt. 53 ember halt meg, és 75 milliárd dolláros kár keletkezett. A Sandy esetében nem a viharos szél vagy a sok eső, hanem a hold állása és az apály-dagály ritmus szerencsétlen összejátszása miatt magas viharhullámok keletkeztek, és elleptek korábban árvízbiztosnak vélt területeket. Manhattan déli része egy hétig áram nélkül volt, mert a sós víz elöntötte az egyik villanytelepet, s az felrobbant. A munkahelyem pont ezen a területen található. A Sandy 2012. október 29-én, hétfőn ért ide. A város vezetői tudták, mi készül, és lezárták a metróalagutakat, magasabb területre helyezték, amit lehetett. Az iskolák bezártak, aki alacsony fekvésű helyen lakott, azt kiköltöztették, és a lakosságot arra kérték, hogy mindenki maradjon az otthonában, vagy menedékhelyen várja ki a vihar átvonulását.

Szerdára már kialakult az megbízható alternatív buszszolgálat. Brooklyn és Manhattan között (mivel Manhattan déli részén még mindig nem volt áram, a metró nem működött) külön buszsávot alakítottak ki a Manhattan hídon. Pénteken elmentem megnézni, milyen állapotban van az irodánk. A busz elvitt Manhattan délkeleti részére, és onnan fél óra alatt beértem az épület elé. Már a gyalogút is érdekes volt. Ahogy haladtam délnyugat felé, egyre kevesebb volt a gyalogos. Autót egyáltalán nem láttam, a mobilom nem működött, és csak két, ételt kiszállító biciklissel találkoztam. Az épületben összesen négy férfi tartózkodott, akik azért voltak ott, hogy védjék az épületet a betörőktől. Hétfő óta nem tudtak hazamenni, a kazánházban állítottak fel kempingágyakat. Ételük és italuk volt bőven. Szerencsére odakint nem volt hideg. Kölcsönvettem egy zseblámpát, és elindultam a sötét lépcsőn felfelé. Gyerekkorom óta nem voltam ilyen koromsötétben. Az irodában mindent rendben találtam. Az eső nem hatolt be az ablakokon, beázásnak nem volt nyoma. Még a kis fagyasztó is kibírta, amely a hűtőben van: nem olvadt ki. Kiszedtem a jégdarabokat, és elindultam hazafelé. Röviddel naplemente után a környék egy katasztrófafilm helyszínére emlékeztetett. Lassan sötétedett, sehol egy lélek. Hétfőre újból volt áram, de a telefonok még egy hétig nem működtek, mert a telefonszolgálat nagy elosztópontjai a föld alatt voltak, és azokat is elárasztotta a sós víz.

A New York-ban lakók nagy részét alig érintette a Sandy, azonban többen életüket vesztették, vagy elpusztult a házuk, lakásuk, autójuk s a bennük lévő tárgyak. A rádió beszámolt olyan családokról, amelyek 2012 októbere után évekig éltek villany, gáz és fűtés nélkül, mert nem volt annyi pénzük, hogy albérletbe költözzenek. Sokaknak, akiknek volt biztosításuk, a biztosító lassan fizetett, és nem eleget arra, hogy felújítsák a házat. A többségnek azonban nem volt biztosítása. A Sandy után New York állam több tucat telket vásárolt fel az árvíz áldozataitól, és kivonta őket a forgalomból, mivel biztos, hogy a következő nagy viharkor is víz alá kerülnének.