Hol lakik a boldogság mostanában?

Mert fanyaloghatunk ugyan azon, miért nem élünk úgy, mint a svájciak, de talán jobban tesszük, ha inkább annak örülünk, hogy mégiscsak jobb a sorunk, mint Ruanda vagy Burundi lakóinak.

Négy hellyel boldogabbak vagyunk

Az ENSZ minden évben március 20-án, a boldogság világnapján teszi közzé a világ országainak boldogságlistáját, amelyet többféle kritérium szerint állít össze. Nem csupán gazdasági mutatók, a bérek nagysága és az egy főre jutó nemzeti jövedelem alapján határozza meg, hol igazán jó élni, hanem olyan szempontokat is figyelembe vesz, mennyi az adott országban a várható élettartam, mennyire elégedettek az emberek a munkájukkal, elérhető-e számukra az egészségügyi ellátás, szabadnak érzik-e magukat döntéseikben, nyomasztja-e őket a korrupció, vagy hogy biztonságban érzik-e magukat és szeretteiket. Mindezek alapján Szlovákia a 155 vizsgált állam első harmadában, a 40. helyen végzett, a tavalyi eredményhez képest öt helyet javított. Az első helyeket Norvégia és Dánia foglalja el, majd Izland, Svájc és Finnország következik. Norvégia a tavalyi 4. helyről ugrott a lista élére, a tavalyi első Dánia egy hellyel csúszott vissza.

Fontos a közösség

Hogy miért a látszólag visszafogott és napfényben sem bővelkedő skandinávok a legboldogabbak a földtekén, nem pedig a mediterrán országok vagy Latin-Amerika harsány, folyton jókedvűnek látszó lakói, arra Zuzana Kusá szociológus szerint rendkívül egyszerű a válasz. „A közösségi érzés, az állam vezetésébe vetett bizalom és az egyéni kibontakozás lehetősége határozza meg, hogy valaki jól érzi-e magát ott, ahol él. A skandináv országokban nagyon erős ez a közösségi összetartozás, a társadalmi egyetértés és felelősségvállalás. Ebből eredően lehet nagy az emberek biztonságérzete, ami az egészség és a jó családi háttér mellett a boldogság legfontosabb feltétele” – magyarázza a szakember.

Régiónkból Ausztria áll a legelőkelőbb, 13. helyen. Nyilván nem véletlen, hogy a csehek is sokkal boldogabbak, mint mi: ők a 23. helyen végeztek. Hogy miért, azt magyarázni sem kell, aki látott már tóparton sátorozó, a legnagyobb felfordulás közepette is gondtalanul söröző cseheket, az érti miért. A lengyelek nagyjából úgy érzik magukat, mint mi, 46.-ok a listán, a szívesen és művészi fokon búslakodó magyarok pedig 75.-ek. Igaz, ez komoly előrelépés a tavalyi 91. helyhez képest – bizonyára attól lett ilyen jókedvük, hogy most már biztosan tudják: Magyarország erősödik.

Nem boldogít a pénz

Az elmúlt tíz év alatt a boldogságlistán a Közép-afrikai Köztársaság és Venezuela esett vissza leginkább, Nicaragua és Litvánia emelkedett a legtöbbet. Míg az első helyeket évek óta a skandináv országok bérlik, a sereghajtók rendszerint olyan éhínség és háborúk sújtotta afrikai államok, mint Ruanda, Tanzánia vagy Szudán. Az utóbbi években a lista végére szorult a belharcoktól szétdúlt Szíria is, amely a 2000-es évek végén még a középmezőnyben volt.

Az Egyesült Államok, amely tavaly még a 13. helyen állt, idén a 14. helyre csúszott le. Az elmúlt évtizedben Amerika boldogságindexe öt százalékkal csökkent; elemzők szerint a visszaesés oka az, hogy Amerikában a közösségi szellem kezd széthullani. „Ebből is csak az következik, hogy az ember nem lehet önmagában boldog, bármilyen jól megy a sora, és bármekkora a vagyona. Egy bizonyos küszöb fölött a több pénz nem jár több boldogsággal, ha nincs kivel megosztanunk azt, amit vásárolhatunk érte, és nincs egy csoport, amelyhez tartozhatunk” – mondja Zuzana Kusá. Vagyis az emberek ott igazán boldogok, ahol a gazdasági fejlődés, a kormányba vetett bizalom, az emberek közötti jó kapcsolatok és az alacsony társadalmi különbségek egyensúlyban vannak. Szó se róla, nem egyszerű feltételek, de a mellékelt ábra azt mutatja, hogy vannak országok, amelyeknek ez mégis sikerült.

Minek az alapján mérik a boldogságot?

Egy főre jutó GDP

Várható élettartam

Egészségi állapot és hozzáférhető egészségügyi ellátás

A család és a barátok támogatása

Szabad döntés arról, hogyan szeretnénk élni

Nagylelkűség, jótékonyság

Korrupció érzékelése

Mi a boldogság?

A pszichológia tudományos alapon igyekszik megközelíteni a boldogságot, és olyan, pozitív érzelmekkel jellemezhető mentális állapotnak nevezi, amely a megelégedettségtől az intenzív örömérzésig terjed.

Martin Seligman amerikai pszichológus megalkotta a PERMA betűszót, amely szerinte a boldogság alkotóelemeit reprezentálja: vagyis az emberek akkor boldogok, amikor jelen van a pleasure (élvezetek, mint egy finom étel, forró fürdő stb.), engagement (az elmélyülés egy élvezetes vagy kielégítő tevékenységben), relationships (szociális kapcsolatok, amelyek a boldogság legmegbízhatóbb fokmérői közém tartoznak), meaning (of life, vagyis az élet értelme, valamilyen felsőbb cél vagy küldetés) és végül accomplishments (eredmények, vagyis valami kézzelfogható siker).

Egy skandináv országokban készített felmérés szerint az átlagember számára egészség, a kiegyensúlyozott családi élet, az egzisztenciális biztonság és a kiszámítható jövő jelenti a boldogságot. Ők már csak tudják.

A boldogtalanság szélsőséget szül

Az INEKO társadalomkutató intézet idei felmérése szerint Szlovákia lakosságának kétharmada úgy véli, hogy a közéletben több elkötelezett tisztességes emberre volna szükség, és a megkérdezettek 43 százaléka szerint romlott az utóbbi öt évben a demokrácia színvonala. A reprezentatív felmérés részvevőinek negyede a diktatúra újbóli bevezetésében látná a megoldást. Ez a szakemberek szerint egyértelműen a szélsőséges pártok malmára hajtja a vizet. „Az emberek leginkább azt nehezményezik, hogy a politikusok nem a köz, hanem a saját vagy az őket támogató vállalkozók javára dolgoznak. Az, hogy az ország minden negyedik lakosa a diktatúra újbóli bevezetésében és az EU-ból való kilépésben látja a megoldást, intő jel, mert innen egyenes út vezet a szélsőséges pártok választóinak táborábaˮ – figyelmeztet Peter Goliaš, az INEKO igazgatója. Nem véletlen, hogy épp Kotleba Mi Szlovákiánk Néppártjának és Boris Kollár pártjának a választói hajlanak leginkább a parancsuralmi megoldások felé, mert ők nem látnak szoros összefüggést a demokrácia minősége és az emberek életminősége között.