Hála és főhajtás az Olvasónak

Hogy így legyen! És legyen így még sok további éven át, hiszen ez azt jelenti, hogy vannak, bizony vannak nem is kevesen, akik igényt tartanak a munkánkra. Köszönet érte Önnek, aki most épp olvassa ezeket a sorokat, és köszönet minden Vasárnap-előfizetőnek, -vásárlónak, aki ragaszkodik hozzánk. Aki ragaszkodik ehhez a heti rendszerességű, nyomtatott újsághoz.

Azt, hogy el sem tudják képzelni, micsoda öröm és megerősítés számunkra az Önök visszajelzése, biztosan sokszor leírtam már, hiszen nekem magamnak csengett ismerősen, amikor még le sem írtam egészen, hogy el sem tudják képzelni, micsoda öröm. Hiszem viszont, hogy nem lehet elégszer hangsúlyozni, mert tényleg, ha százszor, ezerszer írom is le, ha hetente csak ezt írnám, akkor sem tudnák elképzelni. Minden, munkából élő embernek odakívánom ezt az érzést, bár tudom, csak nagyon kevesek kapják meg. A hálát, a szeretetet, a köszönetet azért, amit csinálnak. Sokan, sokszor még a csekély fizetésüket sem, nemhogy elismerést. Mi meg a teljes év folyamán rendszeresen simogatva vagyunk olyan levelek és telefonhívások által, melyekben Önök, akiknek mi dolgozunk, értékelik, dicsérik a munkánkat. Meg persze, kritizálják is, amikor kritikára szorul, azért is csak hálával tartozunk, hiszen ez is az elismerés jele. Így lehet, csakis a jóindulatú figyelmeztetések által fejlődni, javulni. Mert azt tudjuk ám mi is, hogy javítani még a nagyon jón is lehet.

De térjünk vissza Önökhöz, akik a mi munkaadóink, és akik azzal, hogy megvásárolják a lapot, a mi fizetésünkre is összeadnak, és akiknél jobb munkaadót elképzelni sem tudnék. Éppen ezért tartom fontosnak közölni Önökkel, hogy az így befolyt összeggel igen felelősen bánunk, fizetésemelés nagyon régen nem volt nálunk sem, a lap fejlesztésére, a hirdetésbevételi hiányok pótlására, plusztartalmakra, pluszszolgáltatásokra fordítunk mindent. Ha pár centtel emelkedik az ár, az csak azért van, mert emelkedik az oldalszám, bővül a tartalom (az Önök javaslatai, kérései, igényei alapján!), vele a papír- és a nyomdaár. A mi pluszmunkánkért soha nem számolunk fel Önöknek semmit. Ez a mi ajándékunk azért a sok szeretetért, amit kapunk.

És itt mindenképpen vissza kell kanyarodnom karácsony elé. Abba a számunkra különösen megáldott adventi időszakba, amikor szerkesztőségünk megtelt jókívánságokat hozó üdvözlőlapokkal, ajándékokkal, csomagokkal, hogy angyali Helgánk, aki abban asszisztál nekem, amihez én kevés volnék, győzte felcipelni a portáról. Azt nem tudják elképzelni, milyen érzés fáradtan (mert abban az időszakban mindig nagyon szoros, sűrű és kimerítő a munka) kinyitni a hatalmas dobozt, és meglátni benne a gyönyörű rendbe, gondosan csomagolt aprósüteményeket, a karácsonyi bejgliket, mégpedig azzal a kísérőszöveggel, hogy adjon energiát nekünk ezt a feszített időszakot is túlélni. Katartikus! De kaptunk mi házi készítésű gyönyörű pipereszappanokat, horgolt karácsonyfadíszeket, sütőtöklekvárt (!), cukrot, diót, mogyorót, jómagam már-már kezdtem hinni a Télapót.

Kedves Vasárnap-olvasó! Ön, aki most éppen ezeket a sorokat olvassa, és Ön is, aki nem, de családtagként kezeli lapunkat, nem láthatja ugyan, ezért is írom le: most felállok székemből, és mélyen meghajolok Ön előtt. Köszönöm.

Köszönjük Önt.

Cs. Liszka Györgyi főszerkesztő

– Hallod-e, Miklós, mondd meg nekem a tiszta igazságot, voltál-e ebben s ebben a templomban?

– Nem voltam én, felséges királyné, hogy is lettem volna, nincs VASÁRNAPja a szolgának.

Benedek Elek: Szép Miklós