Bajorország, a muskátlik országa. És Svájc?

Ausztrián keresztülutazva érkeztünk Németországba. Az út mellett hatalmas szélerőműparkok, amelyeket vasmadaraknak hívok, néztem, ahogy hosszú karjaik forognak a szélben. Gigászi méretük mellett minden eltörpül: mintha valamelyik meséből előlépő óriások lepnék el a zöldellő mezőt. Máshol napkollektorok sokasága az utak mentén vagy a házak tetején. Hát, ez nem Szlovákia. Van még mit behoznunk.

A bajor határ hegyvonulatait figyelve szemem-szám tátva maradt. Muskátlikkal roskadásig megrakott hatalmas, teraszos, emeletes házak mindenfelé. Ennyi muskátlit életben nem láttam. El is neveztem Bajorországot a muskátlik országának. Gyönyörűen rendben tartott porták, több hektáros távolságban a szomszédos házaktól. Minden ház mellett istálló, fészer. Tehenek, lovak legelésztek a szikrázóan zöld legelőkön.

Tizenkét órás utazás után megérkeztünk Rielasingen-Worblingenbe. Ahogy kiszálltunk az autóból, odalépett hozzánk a szomszédos ház lakója, hogy kapcsoljuk ki a rádiót, mert kihallatszik az utcára a zene. Vendéglátóinktól megtudtuk, errefelé az emberek szeretik a csendet, nyugalmat. Mulatni, ünnepelni péntek és szombat este engedélyezett, a vasárnap már a pihenésé. Fűnyírás, fahasogatás, fúrás, minden, ami zajjal jár, szigorúan tilos. Ezt nálunk is jó lenne betartatni. Ahogy kiraktuk az autóból utazótáskáinkat, vendéglátónk nevetett: miért zárjuk be a kocsit? Itt ez nem szokás, errefelé nem lopnak az emberek, nyugodtan hagyjuk nyitva. Na, azt azért mégsem!

Hohentwiel vára

Sajnos belülről nem tudtunk megnézni, mert kőomlás veszélye miatt zárva volt, de kívülről nézve is szép látvány. Gondolatban bebarangoltam évszázados utcáit, kőfalú termeit. Ezt a várat a svábok egyik hercege kezdte el építeni a 10. század második felében. Tulajdonosok jöttek és mentek, mígnem a harminc éves háborúban a franciák lerombolták.

Boden-tó

Estefelé fürödtünk egyet a Boden-tóból kiágazó Alsó-tóban. A Boden-tó Közép-Európa harmadik legnagyobb állóvize a Balaton és a Genfi-tó után, színe világoszöldes. Tele volt vidáman fürdőző emberekkel, mindenki örült a meleg időnek.

Szállásunktól mindössze két kilométerre volt a svájci határ, így két délután is átruccantunk felfedezni a szomszédos ország egy kis szeletét. Ahogy átléptük a határt, széles kerékpárutat láttunk mindenfelé, rajta bicikliző emberekkel. Mikor lesz ilyen nálunk?

Stein am Rhein

Ez a városka Svájc Schaffhausen kantonjában található. 413 méter tengerszint feletti magasságban, a Rajna mellett épült, ott, ahol a folyó kilép a Boden-tóból. Bebarangoltuk az óváros utcáit, ahol 400-500 éves házak sorakoznak. Megijedtem, mikor beléptem a 15. századi, korhűen berendezett szegénykórházba, annyira sokkolt az életnagyságú viaszbábuk látványa. Csonttá fogyott emberek ültek az ágyon, lefagyott végtagokkal. Egy szegény asszony kendőbe bugyolálva káposztapucolás közben – ez lehetett a szegénykórház konyhája. Továbbsétálva megnéztük a bencés Szent György-kolostort, II. Henrik német-római császár 1700 körül helyeztette ide. A 11–14. században virágzó kereskedővárossá fejlődött a település, ez tükröződik vissza az ódon házak homlokzatáról. A régi főteret elhagyva lesétáltunk a Rajna partjára. A folyó vize kristálytiszta, le lehetett látni az aljára. A városban jó volt üldögélni a régi házak közt lévő olasz fagyizó teraszán. Az ár borsos volt, de nem járunk erre mindennap.

Schaffhausen – Rheinfall

Vendéglátóink mondták, hogy van egy látvány, amelyet nem lehet kihagyni. Igazuk volt. A kontinens legnagyobb vízesése. A Svájc északi, Németországgal határos részén található Rajna-zuhatag Európa egyik legvarázslatosabb természeti csodája. Mindössze 23 méter magas, de nagyon széles: a víz 150 méteres szélességben zúdul le hatalmas robajjal a mélybe. A helyet rengeteg turista látogatja, kiépített sétaúton is megközelíthető. A mozgáskorlátozottak vagy babakocsit tolók számára még felvonót is építettek. Szavakkal nem lehet leírni. Egyszerre félelmetes és lenyűgöző. Ennyi fért bele négy napba. Viszlát, Németország! Viszlát, Svájc!

Fazekas Hilda