Szeptember végén érkeztem Poznańba, cserediákként. Akkor még nem sejtettem, hogy milyen társadalmi eseményeknek leszek a részese. Az abortusz betiltása felkavarta a lengyel közéleti, egyébként nem is annyira, állóvizet. A terhességmegszakítás kényes téma, amely a világ összes nőjét érinti, közvetett vagy épp közvetlen módon. Kétségkívül az egyik legaktuálisabb etikai és jogi kérdés.
Október végén Lengyelországban az akkori korlátozások alapján tíz főnél több személy nem gyülekezhetett egy helyen. Ennek ellenére több ezren követelték a kormány leváltását, az abortusz legalizálását, a női jogok érvényesítését. Az országban az európai átlaghoz képest meglehetősen kevés, nagyjából kétezer abortuszt végeztek 2019-ben, ebből csupán 2%-ban volt az ok nemi erőszak, vérfertőzés vagy súlyos veszélyeztetettség. A maradék 98%-ban azért döntöttek így a nők, mert beteg gyermekük született volna. Becslések szerint az illegálisan vagy külföldön elvégzett terhességmegszakítások száma mindeközben 200 ezer lengyel nőt érinthet évente.
A düh szimbóluma
A tüntetések egyik fő mozgatórugója a düh. Ehhez idomul a mozgalom jelképe, a vérvörös villám is. Ezt a jelképet Ola Jasionowska grafikus, feminista aktivista tervezte még 2016-ban, az akkori országos méretű tüntetések idején, a lengyel kormány ugyanis nem először vonta kétségbe az abortusz helyét a jogrendben. A villám életre kelt, felkapta a közösségi média, és globális szimbólummá nőtte ki magát. A mostani tüntetések idején ellepték az internetet a lengyel nőkkel vállalt szolidaritást hirdető villámok. Azonban nem csak a virtuális arcokra került villám. A 2020-as év legjellemzőbb kelléke a maszk lett, mely tökéletes felület arra, hogy üzenetet hordozzon. Így a vörös villám üzenetét is. Rengeteg személy viselte a szolidaritás jelképeit.
Ryszard Telecki házelnök, Kaczynski szövetségese pont a tüntetők legfőbb szimbólumát támadta meg. Azzal korbácsolta fel a hangulatot, hogy a vörös villámot a náci SS jelképhez hasonlította. Ez annak fényében, hogy a tüntetések egyik fő jelmondata: „Ez már háború!”, még nagyobb tőrdöfés volt azokba, akik nem értenek egyet a konzervatív honatyákkal. Az adott társadalmi helyzetben Telecki kijelentése olaj volt a tűzre.
Százezrek tüntettek az utcákon, szakértők szerint Lengyelországban ilyen méretű megmozdulásokat utoljára a ’80-as években lehetett tapasztalni, akkor ez rendszerváltáshoz vezetett.
A kulturális megnyilvánulások első számú tere a tüntetések hatására vagy inkább a tüntetésekkel egyidőben, szó szerint értve a köztér lett. A városok látképe önmagában véve is kulturális reakcióként idomult a társadalmi ellenálláshoz.
„Szeptember 30.: Későn és hullafáradtan érkezünk meg végre Poznańba. A városból csak annyit látok, amennyit az Uberben ülve, a hotel felé haladva elcsípek. Tetszik a látvány. Csodás épületek, nyüzsgés, napsütés és rengeteg zöld. Ami rögtön megüti a szemem, az a rengeteg szivárványszínű zászló. Történelmi épület, szivárványszínű zászló, jó kis kontraszt. Jók az első benyomások.”
Poznań városképe beszédes, de az elmúlt hónapok eseményei rengeteget formáltak rajta. Azt, hogy mit láthatunk az utcán sétálva. A tüntetések nyomai, szimbólumai mindenütt ott vannak. Részei lettek a hétköznapoknak.
Zenés tüntetés vagy közösségi terápia?
A nők sztrájkjának szervezői kreativitást vittek a tüntetésekbe. A helyzet súlyosságának ellenére jó hangulatú, utcabálszerű megmozdulások voltak. A techno tüntetések jelmondata a „we dance together, we stand together” (együtt táncolunk, egymás mellett állunk) volt. DJ-k játszottak a tüntető tömegnek. Valójában egészen abszurd volt a transzparenseket szorongató, zenére táncoló fiatalok látványa. A tánc és a zene végigkísérte a megmozdulásokat, a „partyzankának” keresztelt eseménysorozat például egy ritmusos performansz, mely során a mozgalom jelszavait kántálják egy betanult koreográfiára. A „sima” tüntetéseken is fontos szerepe volt a zenének. Cyndi Lauper: Girls Just Wanna Have Fun (a lányok csak szórakozni akarnak) című örökzöld slágerét például „Girls Just Wanna Have Rights” (a lányok csak jogokat akarnak) átköltésben énekelték a tüntetők. A tiltakozásokat egyébként művészeti megmozdulások is övezték. Az egyik leglátványosabbnál a szervezők arra kérték az embereket, hogy bárki, aki szeretne szolidaritást vállalni, csatlakozzon. Fák köré feszített ruhakötélre aggattak fekete ruhákat, így vizualizálva a gyászt, a fájdalmat, amit éreznek.
A teljes írás a VasárnapLélekben mellékletben jelent meg!
Aki vásárlás helyett előfizetné a Vasárnapot, az most egyszerűen megteheti
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.