Mitől világklasszis Milák Kristóf?

A júniusi budapesti világbajnokság egy kis plusszal ajándékozta meg. Őt is, minket is, az úszóvilágot is. A Duna Aréna ismert medencéje, s legfőképp a hazai közönség szárnyakat adott neki. Alig jelent meg, szinte felrobbant a lelátó. Kristóf egy pillanatra megállt, körbejáratta a tekintetét, kiintett. „Amikor bejöttem, s hallottam ezt az őrült ovációt, azt hittem álmodom...” Ilyen egyszerű. Álomban is születhet világcsúcs. De nem mindegy, hogy ki álmodja. Kristóf azonban nyugodt szívvel álmodhat.

1:50,34

„Olyan volt, mint egy álom” – ezt már a medencéből kiszállva ismételgette. Kiült a medence szélére, szemével újra körbepásztázta a lelátót, szívta magába a csodás légkört, a nézők üdvrivalgását. És mosolygott. Az arcára volt írva, hogy mit érez. Azután, hogy feltápászkodott, mert nagyon elfáradt, újra mondott néhány keresetlen mondatot arról, hogy „eddig kizártam az érzelmeket, de most legyűrtek. Felfoghatatlan, hogy ezt hazai medencében értem el...”

A 22 éves Milák Kristóf, a szám olimpiai és Európa-bajnoka, világcsúcstartója, saját, 2019-es kvangdzsui rekordját (1:50,73) megjavítva, 1:50,34 perces idővel csapott célba a 200 méteres pillangóúszás döntőjében, megvédve világbajnoki címét. Mielőtt elment levezetni, arra a kérdésre, hogyan építette fel a távot, meglepő választ adott: „Nagyon elsiettem, türelmetlen voltam magammal, erősebben kezdtem, mint bármikor máskor, így a maradék három ötvenen már csak robotoltam, így aztán csípett a vége... Szigorúan szakmai szemmel ez nem volt egy okos úszás, de így is sikerült ilyen jó időt úszni. Ha érettebb leszek, és nem hagyom, hogy ennyire magával ragadjon a közönség, akkor remélhetőleg még ezen is lehet javítani.” Megjegyzendő, hogy 1:51-es ideje is csak a már visszavonult úszóóriásnak, Michael Phelpsnek van rajta kívül, az amerikai legenda ezzel tíz évig tartotta a világcsúcsot. Milák úszását látva a szakma szerint az 1:49 sem elképzelhetetlen. Kristóf szerint azonban idő kell hozzá. „Szeretném minél hamarabb elérni ezt az időt, hogy aztán az én csúcsom ne tíz évig álljon majd, hanem akár húszig.”

Itt nem volt ugyan csalódott, mint a tokiói olimpián a 200 méteres pillangó döntője után, mert nem tudott világcsúccsal győzni, de azért csavart egyet a dolgon, mivel majdnem egy másodperccel gyorsabban kezdett a világcsúcsánál, a táv háromnegyedéig egy testhosszal úszott az azt jelző piros vonal előtt. Aztán kicsit elfáradt, de talán még inkább közrejátszott, hogy nem igazán volt ellenfele, aki hajtsa, űzze. Ezt ki is mondta a 100 pillangón aratott győzelme után. Ahol ugyancsak merész tervei voltak. „Szerettem volna 50 másodperc alá kerülni, a világcsúcs nem volt képben, de szerettem volna egy jót versenyezni. Sem az első, sem a második ötven méter nem volt olyan jó érzés, nem volt olyan erős iram, mint szerettem volna. Igyekeztem mindent megtenni, most ennyire volt elég” – húzta el a száját. Ha meg sem szólalna, az arckifejezése, a grimaszai elárulnák, mit érez, mit gondol. Már a medencében fitymálóan tekintett ki az órára, amikor pedig kiszállt, nem akartam hinni a fülemnek, amikor azt hallottam tőle, hogy „Nem tetszik! Szégyen! Borzasztó! Nagyon rossz!” A döntőt azonban 50,14-gyel így is magabiztosan nyerte.

„Szétverem, szétszaggatom”

Legnagyobb ellenfele, az amerikai Caeleb Dressel, a 100 pillangó olimpiai bajnoka, egészségügyi okokra hivatkozva előbb a 100 méteres gyorsúszás elődöntőjétől, majd a vb-n való további szerepléstől is visszalépett. Elmaradt a tizenötszörös világbajnok és a magyar klasszis várva várt nagy csatája. A nagy visszavágó. Tokióban ezen a távon Dressel világrekorddal győzte le az Európa-csúccsal második, 200-on aranyérmes Milákot. Kristóf nagyon készült a bosszúra. „Szétverem, szétszaggatom! – szavait kézmozdulatával is megerősítve, de tudatában annak, hogy erre majd máskor lesz alkalma. – Szerettem volna, ha itt lenne, meg szerettem volna mérettetni magam! Hiányzott, mert szeretem a jó versenyeket. Talán legközelebb.”

Egy pillanatig sem félt a vb előtt, nem tartott Dresseltől, utána viszont nagyon sajnálkozott, hogy nem adhatott leckét az amerikainak. Most, amikor kétszer egymást követően nyert ugyanabban a számban, világcsúccsal. S lett vitathatatlanul világhíres!

„Terveimben ez azt jelzi, hogy szép lassan haladok előre. A következő vb-n már négyszeres világbajnok akarok lenni.”

Tegyük hozzá: talán ötszörös! Sőt, a továbbiakban többszörös. Behozhatja Dresselt. Egyelőre a Duna Aréna küzdelmeit követően öt nap pihenőt kapott, utána pedig újra várja a kemény munka: felkészülés az augusztusi Európa-bajnokságra.

Egészséget a munkához!

A tehetsége adott, a szorgalma ugyancsak, a csökönyössége, az úszás szeretete, a vasakarata, céltudata viszi előre. Semmi nem hiányzik, ami egy sportolót halhatatlanná tenne. Ha az egészsége jól szolgál, senki és semmi nem állhat az útjába. Csak remélni tudjuk, hogy kimerítette a sors által rámért kvótát, mert többször is igen mélyről kellett visszakapaszkodnia. Felfelé ívelő pályáját majdnem kettétörte szívbetegsége, 2016-os műtétje után gyakorlatilag újra meg kellett tanulnia járni. „Befeküdtem a városmajori szívkórházba, ahol katéteres műtétet végeztek rajtam. Elég sokat ki kellett hagynom az uszodában, kezdetben még a járás is fájt” – ecsetelte.

Tavaly november közepén második alkalommal is megfertőződött koronavírussal, emiatt kihagyta a decemberi rövidpályás világbajnokságot. „Ha nem veszem komolyan, az a későbbiekben visszaüthet. Ha elkezdtem volna keményebben edzeni, fél évvel később akár szövődményekhez is vezethetett volna, ezért döntöttünk úgy, hogy biztonsági játékot játszunk.”

De nem csak ezzel a betegséggel kellett megküzdenie. Nemrégiben az a hír járta, hogy súlyos asztmája miatt műteni kell a tüdejét. Ezt persze később cáfolták, a Magyar Úszó Szövetség elnöke, Wladár Sándor öntött tiszta vizet a pohárba, mondván, hogy a koronavírus felerősítette Kristóf gyerekkori asztmáját, ami miatt gyógyszert kell szednie.

Nem tüdő-, hanem egy orrsövény- és orrmandulaműtét várt rá decemberben. Amikor a róla készült, négy éven át forgatott Jóslat című film kapcsán, amelyet Sós Csaba szövetségi kapitány jóslata ihletett, aki szerint „ebből a fiúból nagy bajnok lesz”, decemberben felhívtam, elmondta, hogy „a kihagyás kapóra jött, meg tudom magam operáltatni azzal a problémámmal, ami már három-négy éve húzódik, és amiből adódóan légzési nehézségeim voltak, terhelésnél nem kaptam elég levegőt, nem volt rendben az oxigéncserém, nem bírtam annyit.”

Büszke szülők

Kristóf szülei, Ildikó és Mihály visszafogottan ültek a lelátón, de fiuk győzelme láttán széttárt karral ugrottak a magasba. Aztán szerényen visszaültek, most sem akarták magukra vonni a figyelmet. Pedig lenne miért. Fiukhoz hasonlóan ők is tették, amit tenniük kellett, ott álltak mellette mint a „család védőszentjei – ezt az SzPress hírszolgálatos Szalay Péternek nyilatkozta az édesapa –, és legjobb tudásunk szerint rövid ideig mint menedzserei is.”

Aztán Kristóf a saját lábára állt, de ez sem jelentette azt, hogy megszakadt a szoros kapocs. Az édesapa, aki saját szavai szerint „a mértéktartás és a visszafogottság híve”, fia tavalyi edzőváltását is érintette. Korrekt módon elismerte, hogy „eredményei 99 százalékban Selmeci Attilának köszönhetők, aki kitette a lelkét azért, hogy Kristófból világverő úszó legyen”. De tavaly annyira elmérgesedett a viszony mester és tanítvány között, hogy „a vérbeli tanárember és Kristóf közt az érzelmi szál elszakadt, összekötni már nem lehetett. A sok kis nézeteltérés idővel összeadódott, olyan lett a kapcsolatuk, mint egy rossz házasságban, a végén már rá sem tudtak nézni egymásra.”

A legjobb magyar úszó felkészítését Virth Balázs vette át, s az új edzője ott folytatta, ahol az előző abbahagyta. Tovább tart a diadalút. Remélhetőleg még nagyon sokáig.