Lázadók, búcsúzók, vármegyék. Mi történt 2023 első félidejében?

Kezdjük egy helyreigazítással: nemrég azt írtuk itt a Vasárnapban, hogy idén a szeptemberben esedékes szlovák parlamenti választást megelőző kampány miatt gyakorlatilag elmarad az uborkaszezon. A májusi és júniusi bőséges csapadék viszont nemcsak a gabonának és a kukoricának tett jót, hanem az uborkának is, úgyhogy a szezonja teljes gőzzel dübörög. Nem vicc az sem, hogy az idei gabonatermés jobb lesz, mint az előző években. A Szlovák Statisztikai Hivatal múlt héten közzétett adatai szerint a búza, a rozs és a repce idei terméshozamát is magasabbra becsülik nemcsak a tavalyinál, hanem az elmúlt ötéves átlagnál is. A legnagyobb ugrást a búza esetében várják, ahol a tavalyi 4,97 tonnás hektárhozam helyett idén 5,66 tonnát valószínűsítenek átlagban. Sajnos, könnyen lehet, hogy ez az év legvidámabb híre.

Háború és béke

2023 első számú kül- és belpolitikai témája Európában továbbra is a 2022 februárjában kitört orosz–ukrán háború, valamint az ezzel összefüggésbe hozott energiaválság. Mivel a tél enyhe volt, a tavaly nyár óta rettegett gázválság nem következett be. Évtizedek óta nem hallottunk ennyit a biztonságpolitikáról, egymást követik a védelmi csúcsok, a legtöbb ország fegyverkezik. A háború legnagyobb húsdarálója idén mindenképp Bahmut volt: a várost fokozatosan elfoglaló oroszok becslések szerint húszezernél is több katonát veszítettek az itteni harcokban. A rakétákkal lőtt ukrajnai panelházak fotóira ugyancsak sokáig emlékezni fogunk. Rég nem emlegettük ennyit a békét, mint az elmúlt hónapokban. Úgy tűnik azonban, ezzel is úgy vagyunk, mint a demokráciával: ki-ki mást ért alatta, saját igényeinek, érdekeinek megfelelően.

Ami viszont tény, hogy az oroszok június elején felrobbantották a Dnyeper egyik hatalmas vízduzzasztó gátját, Nova Kahovka közelében, hatalmas árhullámot okozva a térségben. Nyugati hírszerzési források szerint a zaporizzsjai atomerőművet is aláaknázták „a biztonság kedvéért”.

Volodimir Zelenszkij ukrán elnök június végén váratlanul Pozsonyba látogatott. Egy héttel később a vilniusi NATO-csúcson pedig azt mondta, abszurd lenne, ha ebben a helyzetben Ukrajna nem kapna meghívót az Észak-atlanti Szerződés Szövetségébe. Pedig egyelőre úgy tűnik, nem fog, Joe Biden amerikai elnök ugyanis néhány nappal korábban azt mondta, Ukrajna a NATO-tagságra még nem áll készen.

Se veled, se nélküled

Tragédiák nem csak a háború sújtotta területeken történtek. Februárban Szíriát és Törökországot 7,8-as erejű földrengés rázta meg, a halálos áldozatok száma túllépte az ötvenezret. Rendszeres zavargások zajlottak Izraelben, Franciaországban.

Szétszakadt a Szövetség. Pontosabban távozott a pártból a Híd-platform tagjainak egy része, miután eldőlt, hogy a párt a választási listáján helyet ad az OľaNO-ból kilépett Gyimesi Györgynek. A Szövetség vezetése szerint a Híd szakadt szét, nem a Szövetség, mindenesetre a távozó hidasok Mikuláš Dzurinda új pártjával közösen, Modrí, Most-Híd néven indulnak a szeptember végi választásokon. Választási plakátjaikon Bugár Béla, a Híd 2020-ban politikai nyugdíjba vonult egykori elnöke is felbukkant (hangsúlyozva közben, hogy nem indul, csak támogat).

Akinek ez kevés, annak ott van a Simon Zsolt vezette Magyar Fórum, mely szintén aktív plakátkampányt folytat az év során. Időnként mérhető pártpreferenciákat is produkálnak, a választáson pedig közösen indulnak néhány szlovák törpepárttal.

Magyarországon folytatódtak a tavaly kezdődött utcai demonstrációk, a pedagógusok helyzetének javítását követelve. Júniusban az Országgyűlésben elfogadták a státusztörvénykényt emlegetett jogszabályt, amellyel a kormány új életpálya-modellt ígér a tanároknak. A tiltakozók szerint az új törvény nem szélesíti, hanem csorbítja a jogaikat, ezért több ezer pedagógus felmondását helyezte kilátásba.

Menni vagy nem menni?

Közben a politikusok panoptikumában is zajlik a nagy átrendeződés. Az év elején tíz év után elköszöntünk Miloš Zemantól, utódja a cseh államfői székben Petr Pavel tábornok. Mellesleg ő mondta a júliusi vilniusi NATO-csúcson a múlt héten, hogy Ukrajnának egy jövőbeni, Oroszországgal szembeni béketárgyaláson azok a sikerei jelentik majd a tárgyalási alapot, amelyeket az idei offenzívájával elér.

Távozott hivatalából a világ legfiatalabb miniszterelnöke is. A finn Sanna Marin helyére az áprilisi választás után a Nemzeti Koalíció vezetője, Petteri Orpo került. A másik nagy változás északi nyelvrokonainknál, hogy Finnország, szintén áprilisban a NATO tagja lett. Szomszédaik, a svédek még várják a bebocsátást, amihez a magyar és a török igenek hiányoznak. Az említett NATO-csúcson elhangzottak alapján már ez is csak idő kérdése.

Persze vannak, akiken nem fog az idő. Recep Tayyip Erdoğan májusban ismét győzni tudott az elnökválasztáson, így a 2003-ban még miniszterelnökként debütáló politikus további öt évig vezetheti Törökországot.

Nem készülnek nyugdíjba az amerikai elnökök sem. A 2021-ben leváltott Donald Trump a maga 77 évével egyelőre a legesélyesebb a jelenlegi republikánus jelöltek közt, a regnáló, 80 éves Joe Biden pedig bejelentette, hogy ő is kérne egy duplát.

Szintén májusban került fel a korona III. Károly fejére, így Nagy-Britanniát hetven év után királynő helyett ismét király vezeti, még ha csak szimbolikusan is.

Szimbolikus értékű bejelentést tett júniusban Zuzana Čaputová, Szlovákia államfője. Nem kíván indulni a második mandátumért, így jövőre távozik a köztársasági elnöki posztról.

Ilyen még nem volt!

Féléves áttekintésünk utolsó blokkjába olyan történéseket válogattunk, amelyek mindaddig képtelenségnek tűntek, amíg meg nem történtek.

Január elsejétől ismét vármegyék alkotják Magyarországot. Az Országgyűlés a történelmi hagyományokra hivatkozva még tavaly döntött úgy, hogy a megyékként számontartott közigazgatási egységek ismét vármegyékként szerepeljenek (ahogy 1949-ig). Aki sokat vonatozik vagy buszozik, válthat magának vármegyebérletet.

Magyar nemzetiségű miniszterelnöke van Szlovákiának. Ódor Lajos szakértői kormányát május 15-én nevezte ki Zuzana Čaputová. Ezzel olyat tett, amire Szlovákia történetében még nem volt példa. A kormányban további két magyar szakember is helyet kapott: Horváth Mihály a pénzügyért, Balík Péter pedig a régiófejlesztési tárcáért felel.

Utoljára hagytuk a legizgalmasabbat. Aki június 24-én szombaton figyelte a híreket, egy valódi akciófilm részesének érezhette magát. Az Ukrajnában harcoló orosz zsoldossereg, a Wagner-csoport ugyanis fellázadt az orosz katonai vezetés ellen. Jevgenyij Prigozsin vezetésével a Wagner egységei elfoglalták Rosztov-Don városát, és Moszkva felé indultak. Közben lelőttek néhány ellenük küldött harci helikoptert és egy repülőgépet. Prigozsin szerint az orosz reguláris csapatok az ő állásaikat kezdték lőni a fronton, az volt a lázadás oka. Kitudódott az is, hogy az orosz hadvezetés be akarta olvasztani a Wagnert a reguláris haderőbe. Prigozsinék végül nem jutottak el Moszkváig, hanem Fehéroroszországba „emigráltak”. Legalábbis ezt állítják magukról. Jens Stoltenberg NATO-főtitkár július 11-én azt mondta, a NATO-nak nincs információja arról, hogy a Wagner alakulatai Fehéroroszországban lennének. Mi lehet ebből a tanulság? Hogy ne csak azt nézzük, mit mondanak, hanem azt is, hogy ki mondja. Az érmeket pedig a dobogósok közt ossza szét ki-ki maga saját ízlése, értékrendje szerint. 2023 második „félidejében” vár ránk a szeptemberi kampányhajrá, a választások és az új szlovák kormány megalakulása. Ha tehetjük, pihenjük ki magunkat augusztusban.

*

A teljes írás a nyomtatott Vasárnap 2023/29-es számában jelent meg.