Barátunk a keresőnk?

Bizonyos technológiai cégek megkerülhetetlenek, már csak méretük miatt is. Jó mutatója ennek, hogy nem kell külön találgatni, miről is lehet szó, ha valaki a közösségi oldalról beszél – rögtön tudjuk, mire gondol. Ahogy azt is, milyen szolgáltatást használ, ha rákeres valamire. Vagy ha megnézi a videót. Azt kell külön megnevezni, ha nem a legismertebbet használjuk épp, az ilyen közlés pedig azon túl, hogy tájékoztató jellegű, egyben állásfoglalás is lett. Majdhogynem lázadó az, aki nem a Google-t használja, aki törli magát a Facebookról, aki nem a YouTube-ra tölti fel a videóját, pláne, ha ezt szándékosan, előre megfontolva teszi. Arról már a Vasárnapban is írtunk, milyen kétségek merülhetnek fel a közösségi oldalak adatéhsége miatt (akkor konkrétan az új őrületet, a TikTokot emeltük ki), de elég csak rákeresnünk a bármire, és máris adatot szolgáltatunk egy techcégnek. Hisz aki keres, az találat.

Tudjuk, nem ingyenes

Azt nyilván mondani sem kell (de azért legutóbb is elmondtuk, és most is elmondjuk), hogy bármennyire ingyenesnek tűnnek ezek a szolgáltatások, valójában nem azok, hiszen az adatainkkal fizetünk értük. És ezt ne úgy képzeljük el, hogy specifikusan XY óbébai lakos adatain nyerészkednek, hanem a sok millió felhasználó adatainak összességét értékesítik, például úgy, hogy megmondják a hirdetni kívánó cégeknek, kiket célozzanak meg. És itt jön be a képbe egy újabb megfizettetési mód: mivel olyan rálátásuk van a piacra, amilyen senki másnak, a hirdetési piacon is rendkívüli a szerepük. Így pedig a hirdetésekből élő helyi, kisebb médiacégek labdába se rúgnak, de legalábbis sokkal kisebb rész jut nekik. Ez most nem a hazabeszélés vagy önsajnáltatás helye, de mi lenne kézenfekvőbb példa, mint a Vasárnap: a Facebookon feladott hirdetések meg a pénzért jobb helyre sorolt Google-találatok valahol lecsípnek a hirdetési bevételekből. Eközben, teljesen abszurd módon, az olvasó vagy érdeklődő ezeken az oldalakon követheti vagy keresheti a tartalmainkat, tehát bizonyos szempontból átveszik, felhasználják. Na, ebből lett elege egyeseknek.

Átveszed? Fizess!

A sajtó világszerte a nagy techcégek árnyékába szorult: egyrészt megsarcolják, másrészt függ tőlük. Egyfajta ördögi kör ez, és ki meri megtörni? Úgy tűnik, Ausztrália igen (vagy talán). Február közepén ez a szándék törvényjavaslatként konkrét alakot is öltött, ebben pedig azt javasolják, hogy az óriások fizessenek a helyi cégeknek azokért a hírekért és tartalmakért, amelyek megjelennek az oldalukon, akár keresési találat, akár megosztás formájában. A Google válasza? Akkor bizony kivonulnak az ausztráliai piacról. Az ausztrál kormányfő viszontválasza? Fenyegetésekre nem reagálunk.

Akármelyik fél kerül is ki győztesként (vagy győztesebbként) ebből a vitából, azzal bizony példát statuál majd a világnak. Ha sikerült átvinni ezt a fajta megadóztatást, várható, hogy más országok is hasonlóan járnak el, hiszen érdekünk a helyi cégek (anyagi) érdekeinek védelme – ez pedig médiatörténelmi fordulat lenne. Ha viszont meghátrálnak Ausztráliában, mert végül nem merik bevállalni a Google (és ez nem csak a kereső, hanem a levelező, a térkép, a videómegosztó és számos kapcsolt szolgáltatás) kivonulását, akkor valószínűleg más már még ennyire sem tesz próbát a jövőben.

Konkurencia?

A Google bizony a fejünkre nőtt, és egy átlagos felhasználó szinte észre sem vette. Márpedig ha holnapután arra ébrednénk, hogy ez a cég minden szolgáltatásával együtt köddé vált, a legtöbbünknek gondjai lennének az internetezéssel, sőt akár a való életben is (hiszen a Google térképe nélkül hogy is találunk oda, ahova tartunk). Ez a leglátogatottabb oldal világszerte (természetesen konkrétan Szlovákiában is), a keresési piac több mint 90 százalékát fedi, 3,5 milliárd keresést dolgoz fel naponta, azaz az emberek jelentős része, mintegy 85 százaléka naponta több mint három dologra keres rá a segítségével. (És egyébként mindezt meg is jegyzi rólunk, azt is, a keresés nyomán milyen oldalakat nyitunk meg, hova megyünk a térkép segítségével, sőt anélkül is. Mindezt egyébként hány közeli barátunknak mondanánk el?)

Természetesen minden egyes szolgáltatásra van külön konkurencia, de hogy mennyivel nehezítené az életet egy átállás, jól mutatja, hogy egész hosszú listák kellenek ahhoz, hogy egy teljes átváltást modelláljanak: Google kereső – Bing; Chrome – Firefox; YouTube – Vimeo; Gmail – ProtonMail, hogy csak néhány példát említsünk. És persze kérdés, hogy ezek aztán mennyire működnek jól.

Élet nélküle?

Bármennyire az életünk (megkerülhetetlen) részének tűnik is, nyilván van és lenne élet e jó barátunk nélkül is. Lehet, hogy egy hirtelen átállás nem lenne épp kényelmes, de végül minden a helyére rázódna – nem a legjobb példa, hiszen egy diktatórikus ország, de Kínában már megtanultak élni Google nélkül, 2010 óta kénytelenek. Az ausztrálok nagy érve az, hogy mindenhonnan nem vonulhatnak ki, mert akkor bizony csődbe mennek, ha tehát elindul egy hullám – Európában is hallani már ilyen hangokat –, a legnagyobb óriás is kénytelen lesz alkalmazkodni.

Egyének persze már most is próbálkoznak a cég megkerülésével. A Wired magazin újságírója például már 2018-ban végzett egy tesztet, milyen az, ha a Bing keresőt használja három hónapon át – komolyabb panasza nem volt, csak meg kellett tanulnia a mikéntjét, hiszen a speciálisabb keresések kissé másként működnek, és egyes régebbi cikkek nem akartak olyan könnyen előugrani a hívószavára. Rákényszerülve egyelőre nem vagyunk, de ha lázadó- vagy kísérletezőkedvünk úgy hozza, akár mi is megnézhetjük, miként működik a másik oldal. Válogatni van miből, kereséseink mellett a leveleink, térképeink, dokumentumaink, prezentációink, naptárbejegyzéseink, videóink, képeink is sok esetben a Google birtokában vannak, szóval, akár csak a vicc kedvéért, kiválaszthatunk egyet vagy néhányat, amit lecserélünk egy időre (aztán esetleg tartósan). Nem mintha itt most ellenkampányolni szeretnénk, de azon mindenesetre érdemes elgondolkodni, megéri-e nekünk ez a szolgáltatáscsomag, és akarjuk-e, hogy egy cég még a házas- vagy élettársunknál is többet tudjon rólunk. Természetesen az is egy legitim válasz, hogy igen, megéri.

A teljes írás a nyomtatott Vasárnap 2021/8. számában jelent meg!

Aki vásárlás helyett előfizetné a Vasárnapot, az most egyszerűen megteheti: https://pluska.sk/predplatne/vasarnap/#objednat-tlacene