Nekünk még száz év elteltével is tragédia, a szomszédos nemzeteknek talán nem is téma. A történelmi Magyarország megszűnését jelentő trianoni békeszerződés emlékezetében győzelem és vereség, tragédia és öröm együtt van jelen. Vajda Barnabást, a Selye János Egyetem Történelem Tanszékének docensét arról kérdeztük, milyen eltéréseket találunk a térség nemzeteinek Trianon-értelmezéseiben, és az oktatásban mennyire érdemes ezekre figyelni.
Mikor találkozott először Trianon témájával, és hogyan változott a személyes Trianon-képe, értelmezése?
Engem Trianonhoz a gimnáziumi éveimben a családi emlékezet vezetett. 1938 után édesapám a MÁV alkalmazottja volt, a nagybátyáim pedig a magyar királyi hadsereg katonái. Az ő történeteik vetették fel bennem a hovatartozás, a változó államhatárok, a visszacsatolás és a határon túli magyarok ügyét. Tehát nem közvetlenül Trianonnal találkoztam, viszont személyes síkon érintve elkezdett derengeni számomra a probléma. Az egyetem alatt, az 1980-as évek második felében, amikor átjártunk Budapestre, már bizonyos magyar nyelvű irodalom is rendelkezésre állt Trianonról.
Mi a helyzet az utódállamok szakirodalmával?
Engem kutatóként az érdekel, hogy a Magyarországot környező országok történelemtankönyveiben hogyan ábrázolják, hogyan mutatják, egyáltalán említik-e a magyarokat és ezen belül Trianont. Az nem lepett meg, hogy az elmúlt száz év alatt az ő könyveikben alig van szó arról, hogy az első világháború után úgy alakult meg Csehszlovákia, hogy nemzetiségi szempontból igazságtalan államhatárokat húztak meg. Ellenben a tankönyvekben kidomborodik a csehszlovák állam megalapítása feletti öröm. Ez sem lepett meg, mert az iskola politika is, és a csehszlovák államnak az volt a mindenkori érdeke, hogy az államnemzeti kohéziót fenntartsa a tankönyvekkel mint ideológiai eszközökkel is.
Talált az elmúlt húsz év kutatási eredményei közt olyat a témában, ami igazán meglepte, illetve átírt valamit az addigi Trianon-értelmezésében?
Meglepett például, hogy a saját érdek szerinti oktatásügyi indoktrinációt a mindenkori csehszlovák, később szlovák állam mennyire következetesen végezte és lényegében végzi ma is, függetlenül az épp aktuális politikai rendszertől. A másik tanulságnak nemzetközi dimenziója van. Ismerve az összehasonlító tankönyvkutatás eredményeit, gyakorlatilag az összes környező országban a nemzetállamok következetesen és szinte kizárólag a saját szempontjukból ismertetik tankönyvekben az első világháború végi eseményeket – ami magyar szempontból Trianon elhallgatása. A környező nemzetek elitjei tehát nagyon is tudatában vannak annak, hogy nekik milyen nagy nyereség, a magyaroknak pedig milyen nagy veszteség volt az első világháború vége. Másfelől viszont Trianon mint történelemtanulási problémakör jól mutatja, hogy az a történelemtanítás, amely ennyire ,,csak az én nemzetemre” fókuszál, problematikus, mert önző, mert nem körültekintő.
Fontos ezeket az értelmezéseket közelíteni, vagy ezt a szakma is úgy kezeli, hogy mindenkinek megvan a joga a saját történelme értelmezéséhez?
Szabad világban a Trianon-értelmezések is szabadok. Ez a szabadság nemcsak a tudományosan megalapozott nézetek változatosságát jelenti, hanem azt is, hogy a primitív uszítástól a tényszerű, többoldalú és objektivitásra törekvő megközelítéseken át a lélekemelő művészi ábrázolásokig minden elénk kerülhet, ha akarjuk. Az értelmezés szabadságát én úgy fogom fel, hogy abba belefér a tények másfajta kontextusba helyezése és ebből más következtetések megfogalmazása. Azonban a szándékos ferdítés és a hazugság nem az értelmezés kategóriájába tartozik. Az iskolai közegben az értelmezés szabadsága még szűkebb kategória, mert szerintem az iskolának erkölcsi felelőssége is van, pl. a tankönyvekben fellelhető ellenségkép-teremtés ügyében, amelyre sajnos még a közelmúltból is van példa.
Milyen mértékben kell, hogy napjainkban ezekre az értelmezési eltérésekre reflektáljon például az alap- vagy középiskolai történelemoktatás?
Az iskolai történelemtanításba bele kellene férnie a ,,másik cipőjének a kipróbálása”, nevelési okokból. Ezért nem tartom helyesnek, ha a csehszlovák, majd a szlovák történelemtankönyvek nem mutatják be részletesen Trianont. Ez ugyanis nem értelmezési probléma, hanem válasz a szlovákok számára egy alapvető identitással kapcsolatos kérdésre. Hogyan jött létre Szlovákia, és mi köze a történelmi Magyarországhoz? Továbbá a Trianon-témakör az oka és eredője annak a ma is létező és nem is konfliktusmentes kapcsolatnak, hogy miért élnek Szlovákiában nagy számban a határ mentén magyarok, akik magyarul beszélnek, és száz éve a magyar kultúrkör részének érzik magukat.
Egy szlovákiai magyar történelemtanár képzésének a módszertana (például a Selye János Egyetemen) milyen mértékben veszi ezt a tényezőt figyelembe?
Az SJE Tanárképző Karának Történelem Tanszékén a történelemdidaktikai képzés egyik pillére a forrásalapú és többszempontúságra törekvő történelemtanár-képzés, alapképzéstől a doktori képzésig. A kutatásaink között van nemzetközi összehasonlító határkutatás, ahol arról is készítettünk interjúkat, kinek mit jelent a két Komáromban Trianon. A pedagógiai jellegű kutatásaink között ott található a magyar–szlovák Trianon-tananyag fejlesztése. Ma is úgy gondolom, hogy lehetséges létrehozni olyan módszertani segédeszközöket (forrásalapon és többszempontú megközelítéssel), amelyeket a magyar és a környező országok tanulói külön-külön és együtt is tudnának használni. Ezekből a tansegédletekből láthatóvá válhat a magyar és a nem magyar tanulóknak, hogy amit Trianonnak nevezünk, az milyen sokrétegű, sokszálú ügy. Benne győzelem és vereség, tragédia és öröm együtt van jelen. Ráadásul másféle értelme lehet az eseményeknek az egyes ember, és másféle értelme a politikai nemzet egésze szempontjából. Tanári hitvallásom, hogy történelmileg művelt tanulónak, később felnőtt embernek az tekinthető, aki képes belátni, hogy minden történeti eseményben, Trianonban is, sok szempont van vagy lehet együtt.
Száz év egy ilyen kaliberű történelmi esemény értelmezése szempontjából tekinthető soknak is, meg kevésnek is. Az idő múlása segíti vagy gátolja az utókor objektív Trianon-narratívájának kialakulását? Egyáltalán érdemes beszélni objektív és egységes szemléletről a téma kapcsán?
Úgy hiszem, itt is ketté kell választani a dolgot. A környező országokban Trianon nem ügy. Nem foglalkoznak, nem törődnek vele. Nekik egyszerűen más a fontos, mint például Csehszlovákiában és a mai Szlovákiában az az öröm, hogy a cseh és a szlovák népnek önálló országa lett. Én úgy látom, hogy Trianonnak mint veszteségérzetnek az intenzitása mind a határokon túl, mind Magyarországon csökken, de még hosszú ideig nem fog elmúlni. Az objektív szemléletről annyit, hogy természetesen létezik higgadt, értelmes, érvelő vita Trianonról. Azonban a történeti tudatunknak nemcsak értelmi, hanem érzelmi dimenziója is van. Trianon olyan téma, amely sok magyarból erős érzelmeket vált ki. És ezt az érzést nem érdemes nem létezőnek tekinteni.
A teljes írás a nyomtatott Vasárnap 2020/23. számában jelent meg!
Aki vásárlás helyett előfizetné a Vasárnapot, az most egyszerűen megteheti: https://pluska.sk/predplatne/vasarnap/#objednat-tlacene
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.