Kép Kiss-Kohut Andrea, Benkő Tímea
Már tavaly is az első napon mentem a könyvhétre, amikor még nincs tömeg. Így a hosszú, kígyózó sorokat a neves szerzők dedikálóasztala előtt én is csak a sajtóból ismerem. Ha konkrét listával érkezik az ember a beszerzendő könyvújdonságokról, célszerű nyugisabb napot választani. Az első óra így is bolyongással, a standok akcióinak feltérképezésével telik.
Szóval az a bizonyos csütörtök. Délelőtt tanítás a gimiben, déltől Erasmus+ konferencia, ahol odajött hozzám egy debreceni kolléganő, hogy aláírnám-e neki a Tanárit. Merthogy ő megvette Bresťák Marika boltjában, és tudja, hogy ma én Budapesten dedikálok a 94. Ünnepi Könyvhéten, lehetne-e itt is az érsekújvári Csemadok-székházban neki most speciel. Úgy meghatódtam, hogy majdnem lekéstem a vonatomat.
Négykor tűzoltózenekar nyitotta a Vörösmarty téren a rendezvényt, épp elértem az utolsó akkordokat. Elsőként a Könyvmolyképző standjának kínálatát fotóztam le a lányomnak, aki már küldte is a megrendelést: éldekorált példányt kér az egyik újonnan megjelent regényből. Gyönyörű tornyokban sorakoztak a szebbnél szebb kivitelezésű könyvek. Van nekem egy antikváriumi, 19. századi Arany-összesem arany lapszélekkel, de hogy 2023-ban újra az éldekorálás lesz a divat! Ki gondolta volna?
A Bázis standja
Ötkor volt jelenésem a Bázis standján, ami az autonóm, független és szabad irodalom, művészet és tudomány képviseletében jött létre. A K29-es stand a tagok különböző kiadóknál megjelent könyveit kínálta, konkrétan 85-öt. Ezeket ízléses katalógusba is rendezte. Ebben olvasható: „A Bázis felvállalja a magyar irodalom közvetítését a szlovák, valamint a szlovák irodalom közvetítését a magyar felé.” Megfigyeltem, hogy valóban, leginkább a kortárs szlovák szerzőket keresték magyar fordításban a vásárlók. Legalábbis amíg én ott tartózkodtam.
A négy nap alatt itt 39 dedikálás zajlott. (B. Mánya Ágnes és Marosz Diána vasárnapos szerzők stílszerűen vasárnap dedikáltak.) Nyitásként Bőd Titanilla, Janković Nóra és jómagam vártuk az olvasókat. Már ekkor nagy volt a nyüzsgés: írók, műfordítók, kiadók, szerkesztők találkoztak.
Titanilla Novotáját itthonról cipeltem, hogy végre dedikáltassam, mert olvastam és nagyon tetszett. N. Tóth Anikó Tanárnő kéremét alig, hogy megvettem, nosza, váratlanul megjelent a szerző, így rögtön ebbe is kaptam értékes, személyes ajánlást. Aztán anyu rögtön le is nyúlta, ott helyben olvasni kezdte, másnap pedig az iskolában az igazgatónő csapott le rá, úgyhogy én még csak most jutok majd hozzá.
Galéria
Megleptek a standnál egykori gimis tanítványok, akik most budapesti egyetemisták, illetve már itt élnek, valamint helybeli középiskolai kolléganők is, hogy találkozzunk.
A könyvhét ideje alatt a Bázis standján a gazdag kínálatból 198 könyvet adtak el, ami várakozáson felüli. Még mindig nem hiszem el, hogy részese lehettem ennek a kiemelt könyvünnepnek.
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.