Háromszáz éves házban, hatvankét lakosú faluban, Kékkúton él Cserhalmi György.
Pesti otthonában kevéske időt töltött a koronavírus-járvány megjelenése óta. Jól érzi magát a Balaton közelében. Szeretik a helybeliek. Segítenek is neki, ha kell. „Jól van, Gyurka, holnap jövünk!” – ígérik. De itt a holnap az egy hónap múlva van, nevet jóízűen a Kossuth-díjas művész.
Van kisebb falu is a környéken, mondja. Kisörspuszta. Összesen egy lakosa van. Ő maga a polgármester. Kékkúton már kocsma sincs. Megszűnt. Egyutcás falu egy nagyobbacska dombbal, ami a helybeliek szemében már hegyecske. Szőlővel és présházakkal, holland, osztrák, német betelepültekkel.
Milyen az élet egy háromszáz éves házban? Az írás hogy megy? Hol tart a memoárjával? Bírja még a tempót, hogy naponta ír? Írni könnyebb, vagy visszaolvasni? Hány kilométerre van Kékkút Budapesttől? El tud képzelni egy gyökeres változtatást az országban? A százhúsz éves magyar film nagykönyvében külön fejezet illeti meg Jancsó Miklóst, Fábri Zoltánt és Makk Károlyt, hogyan emlékszik a közös munkára? Hogyan vélekedik róla Wim Wenders, a híres német filmrendező?
A már megvásárolható Vasárnapban ezekre a kérdésekre is választ kapnak Szabó G. László interjújában.
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.