K0p: Fortepan/Szalay Zoltán
Nehéz sorsok hiteles megformálójaként írta be nevét a magyar filmművészet nagykönyvébe.
Görbe Jánosok, Bihari Józsefek, Solti Bertalanok örökségét vitte tovább eszelős erővel. Kérges kezű földművesek, látástól vakulásig robotoló munkásemberek, uradalmi cselédek, béresgazdák szólaltak meg ajkán, de a szeméből mindig szikrák pattogtak. Keménykötésű férfiember volt, hamisságot, álnokságot, kétszínűséget nem tűrő. Kézfogását állni kellett, szavai súlyát elfogadni, igazát értékelni. Madaras József azon kevesek közé tartozott, akik az Úristennel is tegező viszonyban voltak.
Erdélyországban született. Ezt ő mondta így. Parasztemberek voltak a szülei, dolgos, becsületes parasztemberek tizennégy gyerekkel.
Mikor és miért települt Magyarországra a család? Milyen szakmát tanul ki a Józsi gyerek tizennégy évesen? Miért maradt benne csak rövid ideig? Hogy került be a színművészeti főiskolára? Hogy lett nagynevű elvtársak kedvence? Mit állít róla hajdani nagy barátja, Koncz Gábor? Hogy érte el a vég hetvenedik évéhez közeledve? Hogy emlékezik rá Szabó István, és hogyan Cserhalmi György?
Ezekre a kérdésekre is választ kap, ha elolvassa Szabó G. László írását a már megvásárolható Vasárnapban.
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.