Cseh László az egyik legsikeresebb magyar úszó, a sportág ikonja. Olimpiai aranyat ugyan nem nyert (pechjére Michael Phelps kortársa volt), de azon kívül szinte mindent.
Hat olimpiai érme van (négy ezüst, két bronz), világ- és Európa-bajnok. Idén nyáron, a tokiói olimpia után jelentette be visszavonulását, nem sokkal később pedig egy interjúban (Kadarkai Endre Szavakon túl című műsorában) az úszóként elszenvedett traumáiról beszélt. Elmondta azt is, nagyon haragszik egykori edzőjére, Turi Györgyre, aki a Kőbánya SC-nél úgy bánt a fiatalokkal, „ahogyan nem lett volna szabad”. Az uszodák világában Cárnak becézett Turi György több mint egy évtizeden át volt Cseh edzője, de ma már nincsenek beszélőviszonyban. A 24.hu-nak adott interjúban Cseh úgy fogalmazott, Turi célja az volt, hogy „megtörje a versenyzőit”. Mi történt, ha nem sikerült valami az edzésen? „Jött az ordibálás, a büntetés. Gumikötelezés közben koki a farúddal. Ha nem úszod meg a szintidőt, akkor ugyanez a vízben. Képzeld el, amikor becsapsz 186–192-es pulzussal, és puff a fejedre. De ennél is rosszabb volt a lelki terror. Nem telt el úgy edzés, hogy valaki ne sírt volna a medencében.”
A világcsúcsok és az aranyérmek igazolják a gyermekbántalmazást? A fizikai és lelki terror szükségszerűen része a versenysportnak? Némán kell-e tűrni a szadista bánásmódot, mert ez a siker ára? A cél minden eszközt szentesít?
E kérdések mentén írt cikket Gazdag József. A teljes írás elolvasható a már kapható Vasárnapban.
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.