2007 nyarán húgommal metróval robogtunk Manhattan felé, amikor egy középkorú hölgy szólt hozzánk tört magyarsággal. Kiderült, hogy a családja Dunaszerdahelyről származott, és ő már itt született, de szüleitől megtanult magyarul.
Ortodox zsidó vagyok, mondta, és a brooklyni Borough Park negyedben lakom. Hosszú szoknya és paróka volt rajta, rá is mutatott, amikor ortodoxnak mondta magát. Egy bolti számla hátuljára felírta a nevét, telefonszámát, és biztatott, hívjam fel, mert milyen jó volt véletlenül dunaszerdahelyi, magyarul beszélő fiatal nőkkel találkoznia. Később többször próbáltam hívni, de sosem jártam szerencsével.
A hölgy sokszor eszembe jut, mert brooklyni otthonom most egy olyan negyedben van, ahol ortodox és nem ortodox zsidók is elég nagy számban laknak, és hozzá hasonló kinézetű hölgyek gyakran ülnek körülöttem a metrón. Ma reggel, miután a balkonon kiraktam a földimogyorót a madaraknak, kikukkantottam az utcára, ahol több fekete kabátos és kalapos, fehér inges férfi igyekezett a közeli zsinagógák egyikébe. Van egy férfi, aki rendszeresen elektromos rolleren suhan el mellettem az úton. A zakója alól kilógó cicesz (emlékeztetőrojtok) hullámzik mögötte a szélben.
Hatemeletes lakóházunkban a 129 lakás legtöbb ajtófélfáján mezuza, azaz díszes tokba helyezett zsidó imádság található gyakran akkor is, ha jelenleg nem zsidó vallásúak találtak itt otthonra. Péntek estétől szombat napnyugtáig a bejárati ajtó és a lift is a sábeszhez alkalmazkodik, mivel ilyenkor a vallásos zsidóknak tilos minden, ami munkának számít.
New York-i zsidókról tini koromban hallottam először Woody Allen filmjeiben. Brooklynban nőtt fel, mint több más ismert zsidó származású művész, például Barbra Streisand is. De New York városa az ország más részéről is ide vonzotta és a mai napig vonzza a tehetségeket, így a Broadway, a média és üzleti világ is sok zsidó származású, sok esetben nem hívő, de kulturálisan zsidó emberrel jeleskedik.
A zsidó ételek és tradíciók gyakran észrevétlenül épülnek be az emberek életébe, persze csak ha nem zárt közösségben élnek. Például a főnököm felesége és az itteni csallóközi barátnőm férje is zsidó, és gyerekeik két tradícióban nőttek fel. Hanukát és karácsonyt is ünnepelnek, zsinagógába és templomba is járnak. Sok más hasonló vegyes család él a városban, és azon kívül is. Decemberben a tereken, nagyobb lakó- és irodaházak előcsarnokaiban a karácsonyfák mellett hétágú menórák is díszelegnek. Az itteni nyelvhasználatba sok jiddis és héber szó épült be, mint például a micva, kóser, kibic, kluc, lox mens vagy a chucpa. Az ételek közül talán a bagel és a fonott kalács a legelterjedtebb zsidó eredetű péksütemény, ami manapság vallástól és nemzetiségi hovatartozástól függetlenül kerül a New York-i konyhaasztalokra és tízórais zacskókba, és amelyeket eredetileg a közép- és kelet-európai zsidók hoztak ide. A valamikori híres New York-i zsidó delicatessen üzletekből és éttermekből ma már csak néhány, például a Zabar’s és a Katz’s Deli üzemel, de kóser ételt, éttermet és élelmiszert könnyen találni. Mint ahogy kínai vagy latin negyed is van a város minden részén, zsidó negyedek is kialakultak Bronxtól Brooklynig többfelé. A Manhattan középső részében található gyémántkereskedők nagy része felismerhetően ortodox zsidó.
Az ultraortodox közösség nagyrészt elszigetelve él és kerüli a modern világgal való kapcsolatot. Mostanság viszont nem ritka filmekben, könyvekben is rádióműsorokban feldolgozott történeteket hallani az ilyen közösségeket elhagyókról, akiket távozásuk után kiközösítenek, így elveszítik gyerekeiket, tágabb családjukat és barátaikat. A Netflixen látható Unortodox című német–amerikai sorozat egy ilyen történetet mutat be. Egy másik, az izraeli Shtisel, egy ultraortodox jeruzsálemi család mindennapjait meséli el.
Időnként kritikus hangok is felbukkannak az ortodox közösségről, például hogy a vallásos jesiva iskolák nem készítik fel a diákokat a külső világban való megélésre, vagy amikor a Covid miatt minden más iskola bezárt, a jesivák továbbra is működtek maszk és más elővigyázatosság nélkül. Néhány évvel ezelőtt pedig a Williamsburg negyedben élő ortodox zsidók ellenezték a bicikliutat, mert nem akartak rövid ujjú pólókban bringázó nőket látni a környéken. Ennél sokkal komolyabb konfliktus alakult ki 1991-ben Crown Heights brooklyni negyedben, amikor afroamerikaiak és zsidók estek egymásnak, és az összecsapások több napig tartottak.
Amikor húsz évvel ezelőtt ide költöztem, az egyik szomszédom, egy angliai fiatal hölgy (férje amerikai zsidó építész) az egyik elhanyagolt dél-manhattani zsinagógában dolgozott. Meghívott, menjek el megnézni. Az Eldridge utcai zsinagógát a 19. században építették az ide menekült kelet-európai zsidók. Látogatásomkor a gyönyörű épületet hosszú adománygyűjtési kampány közepette már kezdték felújítani. Az adománygyűjtő koncerten Woody Allen is fellépett. Évekkel később egy régi manhattani templom felújításán találkoztam egy építészmérnökkel, akinek egyébként Pozsonyban is vannak rokonai, és aki az Eldridge utcai zsinagóga felújításán is dolgozott. Kicsi a világ, mondtuk ki egyszerre. Még a nagy nyolcmilliós New York-i világ is kicsinek tűnik néha.
Molnár Miriam
A teljes írás a nyomtatott Vasárnap 2022/10. számában jelent meg!
Aki vásárlás helyett előfizetné a Vasárnapot, az most egyszerűen megteheti: https://pluska.sk/predplatne/vasarnap/#objednat-tlacene
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.