Zöldövezet. Ne nyírj füvet májusban!

Sok helyen pedig már a bab- és a csicseriborsó-hajtások kacskaringóznak a támasztékokra. Ha a nagyüzemi termesztőket nézzük, ők a kukorica és a napraforgó vetése után a kibukkanó növénykék védelmével vannak éppen elfoglalva.

A csonthéjasok, a szilva, a barack, a cseresznye és a meggy lassan megmutatják, mennyi lehet a termés, mennyi virágot sikerült beporozniuk a méheknek és más rovaroknak. Az almások, körték virágzása is véget ér májusban, a dió terméskezdeményeket ringat, ilyenkor kezd el bizakodni mindenki. A fagyosszentek után már a szabadföldi palántázásnál tartanak a kerttulajdonosok, tehát a paradicsom, a paprika, az uborka, a káposztafélék is lassan mind a helyükre kerülnek, hogy kiteljesedjék a kert. Hétvégéken pedig egyre gyakoribbá válik a kaszálógépek hangja, hogy munkájuk nyomán ápoltnak látszó, megkurtított gyepszőnyegek szegélyezzék a telkeket. Pedig!

Virágos, ritkán kaszált kertrészek = gazdag termésű konyhakert

Pedig hagyni kéne méhlegelőnek valót! Egyrészt azért, hogy a méheket és a haszonnövények virágainak beporzását elvégző más, egyéb apró rovaroknak legyen életterük, elegendő táplálékuk, másrészt azért, mert a klímaváltozás miatti hőmérsékleti szélsőségek megjelenésével egyre nagyobb a talaj felső rétegének kiszáradásveszélye! El is indult egy nemzetközi mozgalom, a Ne nyírj füvet májusban! Főleg a városi közterületekre érvényes ez a felszólítás, ahol a nagy beton- és aszfaltfelületek által napsütéses időben befogadott és kisugárzott hő ellensúlyozását, a mikroklíma és a páratartalom egyensúlyban tartását szeretnék azzal elérni, hogy kaszálatlanul hagyják (legalább május hónapban) a nagyobb zöldfelületeket. Sőt, olyan virágtársulásokkal vetik vagy ültetik be őket, amelyek akár három-négy hónapon át is színes virágszőnyeggel díszítik a városokat. Miért ne tennének így a kiskerttulajdonosok is? Ne kaszáljunk májusban! Ültessünk, vessünk inkább méhlegelőt!

Legyen saját méhlegelőnk!

Ajánlott tehát a kiskertekben is az évelő, kétnyári vagy egynyári virágokból méhlegelőnek szánt növénytársulásokat, a kert és ház mikroklímáját egyensúlyban tartó virágszigeteket kialakítani. Ezek nemcsak a szemet gyönyörködtetik, hanem a beporzást végző rovarok számára állandó táplálékforrásként, pihenőhelyként is szolgálnak. Ha a haszonkert tőszomszédságába telepítünk ilyen méhlegelőket, biztosan nagyobb lesz az eredményes beporzás a veteményesekben is, tehát a terméshozam is, és ez a gyümölcsfáinkra is érvényes. Bár van, akinek zavaró látvány lehet a kaszálatlan kert látványa, és jobban szereti a pontosra vágott gyepszőnyeget, azért mégis érdemes elgondolkodni azon, mi a jobb. Egy gondosan ápolt, ám sajnos talán éppen emiatt beporzás nélküli – mondjuk sarkítva – félig halott kert, vagy egy kicsit bozontosabb, virágillattól terhes, rovarzümmögéssel teli, élő, jó mikroklímájú és termésben gazdag? A választás a kiskerttulajdonosokon múlik.

Mikor lehet, mikor kell kaszálni?

A kérdés jogos, a válasz pedig az, hogy mindenki a saját meggyőződése szerint végezze el ezt a tevékenységet, de ha lehet, idén tegyenek egy kísérletet a kedves kiskerttulajdonosok! Hagyják meg a kerteket legalább május végéig a maguk természetességében, kaszálatlanul! S ehhez még telepítsenek kedvükre való vadvirág- vagy mezeivirág-társulásokat a kertbe! Ma már igen változatos a kínálat, biztos vagyok abban, hogy mindenki talál kedvére való növénymagkeveréket. Ezek még május elején nyugodtan kivethetők, néhány héten belül kikelnek, gyorsan virítani kezdenek, s az első fagyokig illatfelhővel, színpompával teszik kellemesebbé az életteret. Rovarok menedékeként. A méhekről pedig tudjuk, ha kihal az utolsó méhecske is, tulajdonképpen az emberiség is kihal! Hagyjunk hát helyet a virágoknak is a haszonnövények mellett. Júniusban pedig lehet majd kaszálni. De akkor sem tarra, hanem hagyjunk meg legalább hét-tíz centiméteres gyepréteget. Jól jön majd az nyáron, mert képes megtartani a ritkán lehulló, kevés csapadékot!