Visszatérni az életbe

Urbán Klára

„Sziasztok, hamarosan 3 éve, hogy megtörtént a balesetem, és nektek köszönhetően egyre jobb állapotban vagyok! Ezúton szeretném megköszönni az eddigi támogatásotokat és a leendő segítséget is!” – írta a közösségi oldalon Molnár Réka szilveszterkor.

2020. január 19. volt, amikor Réka munkába indult, Kulcsod és Nagymegyer között azonban súlyos balesetet szenvedett. A család nem sejtett semmit, a rendőrök az után értesítették őket, mikor a roncsautót elszállították. Az akkor 22 éves lányt a dunaszerdahelyi kórházba vitték, itt találtak rá a szerettei.

A doktor azzal fogadta az apukát, hogy egy centet nem adnának a lánya életéért. Réka a balesetben combcsonttörést szenvedett, súlyosabb volt azonban a fejsérülése. Három hónapig kómában feküdt, amikor felébredt, csak a jobb kezét és a lábát tudta mozgatni, a fejét egyáltalán nem. Beszélni sem tudott, gyomorszondán át táplálták. Egy idő után tele lett felfekvésekkel, csupa seb volt a teste. Réka a kórházban kapott egy kisebb utókezelést. A szülők, ha bent voltak nála tornáztatták, mindent elkövettek azért, hogy visszahozzák az életbe.

Nem beszél a balesetről

Később próbálták bejuttatni valamelyik rehabilitációs intézménybe, de Kovácspatakon nem fogadták, ahogy Pöstyénben sem, állítólag a gyomorszonda és a sérülés terjedelme miatt. Nemcsak a rehabilitációval voltak azonban gondok, mint arról korábban beszámoltunk olvasóinknak. A kezeléseket sajnos nem, vagy csak kis részben támogatja a biztosító, így a pénzt továbbra is elő kell teremteni. A kezelések ára magas, egy-egy terápia 5000 euróba kerül.

Az autóbaleset óta folyamatos kapcsolatban vagyok vele és a családdal. Réka lassan, de gyógyul. Hogy a lelki sebeket mennyire lesz képes kiheverni, azt senki sem tudja. „Nem beszél a balesetről, abszolút semmit. Nem tudni, mire emlékszik” – mondja az édesapja, Molnár Gyula. Csak remélni lehet, hogy nem emlékszik a történtekre, s ha mégis, idővel el tudja majd engedni. A baleset teljesen felborította a fiatal lány életét, fokozatosan elmaradtak a barátai, egy-két kivétellel. Dugába dőltek azok a tervek is, melyeket azután szövögetett, hogy elvégezte a szakközépiskolát Gútán, alkalmazott grafika szakon. Várta a lehetőséget, hogy munkát találjon a szakmájában, később családot alapítson.

S hogy mi történt azóta? „Tornázgatunk, sétálgatunk, megfogja a kezemet, és lépegetünk. Járóka nélkül. Az udvaron csináltam egy medencét, nyáron szívesen lubickol benne, abban is tornázunk” – mondja az apuka, miután a lány hogylétéről érdeklődöm. A balesetben Réka felső lábszárcsontja szilánkosra tört, azokat csavarokkal rögzítették egymáshoz.

Rehabilitációk sora

Azután, hogy a hazai rehabilitációs intézményekbe nem jutottak be, a család Sopronban próbálkozott. A Málly Judit doktornő által vezetett neurorehabilitációs intézményt eddig csaknem hússzor látogatták, ezek a kezelések azonban óriási összegbe kerülnek. „Csak abból tudtuk fedezni, ami az Összefogás Rékáért kezdeményezés számláján összegyűlt – meséli az apuka, hangjában érződik a hála. A pénzösszegen kívül sokszor teljesen idegenektől kaptak szobabiciklit, futópadot és masszázsfotelt is. – Segítség nélkül nem tudtunk volna Sopronban kezelést venni, egy hét két személyre 1000 euróba kerül. Lenne ugyan még egy lehetőség Légen, ahol nemrég indult be egy magánklinika. Az 2400 euró, csak az a probléma, hogy nap mint nap hozni-vinni kellene Rékát, ez pedig igen körülményes.”

Az elmúlt három esztendőben Réka volt a központ, az ő gyógyulása. Hogy elhiggye, sikerülni fog, hogy ne essen letargiába, ne adja fel. Ehhez a szeretteinek, az apjának, az anyjának – aki rendszeresen, kétnaponként látogatja a lányát – és a fivérének is talpon kellett maradnia. Mozgósítaniuk kellett minden erejüket, fizikait és lelkit is. Mindez nem volt egyszerű. „Részemről az volt nagyon nehéz, hogy ne mutassam ki előtte a félelmeimet, azt, ha fáradt vagyok – vallja be az apa, beismerve, hogy az ő ereje is véges, s ezt nemegyszer érezte már. Számtalanszor folytak a könnyei, amikor senki nem látta. De túl kellett tennie magát az elkeseredésén. – A lányomért sok mindenre képes vagyok. Lebénult az egyik oldalam, operálták a szívem, de szerencsére itt vagyok. Az embernek minden maradék erejét mozgósítania kell, ha a szeretteinek szükségük van rá.”

Gyógyközpont és otthon

Mióta utoljára írtunk Rékáról, nagyon sokat javult az állapota. Ma már a szilárd ételt is megeszi egyedül, és a mobiltelefont is tudja használni. Írogat, képeket és videókat nézeget, zenét hallgat. Édesapja a tanyasi házban – annak alapján, amit Sopronban látott – felépített egy rehabilitációs rendszert. Nagy hasznát vette asztalos szakmájának, hogy világéletében ezermester volt. Bár sokszor nem úgy mentek a dolgok, ahogy elképzelte – közbejött a válás, majd különböző egészségi problémák –, de ha maradt egy kis szabad ideje, azt mind erre fordította. Amit nem tud megoldani, azok az elektromos kezelések. De van a házban támaszkodókorlát és felfüggesztés is, az apa valójában minden egyes tornafázist képes elvégezni Rékával. „Tavasszal elkészül egy komplett tornaterem – újságolja. – Az a tervem, hogy oda bárki rokkant jöhet, akinek szüksége van rá, s együtt tornázhat Rékával, elbeszélgethetnek, legalább motiválják egymást. Sokukkal kapcsolatban vagyunk a közösségi hálón. A lényeg, hogy a lányka gyógyuljon. Legalább arra a szintre jussunk el, hogy önellátó legyen. Aztán már mégis könnyebb lesz – az édesapa ezzel a három mondatával summázza a lényeget. Mert 2020 januárja óta csak ez a fontos. Réka kemény munkával, szerettei támogatásával nagyot lépett előre, most az következik, hogy újra visszatérjen az életbe.