Utazzunk gyerekkel? Természetesen!

Akkor ezt még nem tudtam, de a tudat alatti anyai énem elraktározta a jónak tűnő praktikákat, és a „tanultakat” használom is.

Utazó család lettünk. Nyilván nem világ körüli út volt kis családunk első hosszabb kirándulása. A tengerpartot választottuk, autóval mentünk, az akkor mindössze nyolc hónapos fiunkkal. Átaludta az utat, hála érte. Így nekünk sem ment el a kedvünk a nyaralástól. Nem voltunk kimerülve érkezéskor, és élveztük a pancsolást közösen, végre hárman. Aztán az első születésnapjakor repülőre ültünk. Hatalmas szemekkel figyelt. Mindent. A legnagyobb gond a biztonsági öv volt. Hazafelé már észre sem vette, hogy használjuk. Tényleg utazó család lettünk. Repülés közben többnyire elalszik, de ha hosszabb ideig tart az út, arra is vannak bevált dolgaink. Kéznél van a mesekönyv, a kedvenc alvóka, pár kisautó. Séta a fedélzeten, a sorok között. Ilyenkor mindig akad valaki, aki jó barátnak. Nálunk mindig a fiam talál valakit, akivel pár percig elszórakozik. Legyen az a mögöttünk ülő néni vagy a mellettünk ülő tetovált srác. Mindenkit boldogít a röpke játék az úton. Végül ott vannak a táblagépre letöltött mesék. Ezekkel sokszor a nehezebb helyzeteket is megmentettem. Gyerekkel utazni óriási élmény, kaland és örök emlék.

Tizenkétszer repültünk közösen

Eltelt az életünkben fél év, és a családunk elindult a közös külföldi élet felé. Ciprusra költöztünk. Nem hosszú időre, mindössze egy évről volt szó. A férjem munkája miatt. Nem volt kérdés, hogy együtt megyünk. Fiunk az első ciprusi héten lett másfél éves. Olyan pici volt! A tengerben még meg sem tudott állni, mert folyton fellökte a hullámzó víz. Gyorsan elszállt az egy év. A mediterrán élet sokszor zavart, ám ma már újra hiányzik. Hogy milyen volt ott az életem kisgyermekes anyaként? Sikerült-e megszoknunk a ciprusi hétköznapokat? Milyen nehézségekkel küzdöttünk meg? Mi hiányzott a legjobban? Ezeket egy másik írásban elmesélem…

Hároméves koráig tizenkétszer repült a gyerekünk. Én felnőtt voltam, amikor először életemben repülőgépre ültem, erre ő... Hú… Nagy öröm, hogy a repülőtereken odafigyelnek a kisgyermekes családokra. Ahol többet kell várakozni (poggyászleadás, biztonsági kapuk), mindig előnyben részesítenek, ha látják, hogy kisgyermekkel várakozunk. Tágas pelenkázók, szoptatósarkok állnak rendelkezésre. Szép, tiszta belső játszóterek, melyeken el lehet ütni a várakozási időt. Számomra mindig lenyűgöző az ottani kilátás, az induló és érkező gépek, a poggyászt szállító járművek. Ezeket nézegetve meséljük, hogy épp mi történik körülöttünk. Történeteket a repülők főszereplésével. Mindig beválnak. A babakocsit egészen a gép bejáratáig használhatjuk, leszállás után rögtön ugyanott vár ránk. A légiutas-kísérők mindig nagyon kedvesek.

Szervezés

Szerintem a legnagyobb odafigyelést a tervezésre kell szánni. Ajánlatos pontos listát készíteni, mire van szükség, mit lehet az adott országban beszerezni, az indulás-érkezés pontosítása. Még ha nehéz is nyugodt lélekkel elindulni az izgalmak és a várakozás miatt. Igaz a mondás: Az anya nem nyaral, csak máshol vigyáz a gyerekekre. Az anyai agyat nem lehet teljesen kikapcsolni, de kellő segítséget tud nyújtani a párunk. Hogy a nyaralás kellemes pillanatait közösen tudja átélni a család. Anya is tudjon picit pihenni.

Nem tudom, milyen lesz a helyzet a világban ezek után a zűrzavaros hónapok után. Merre indulhat el a család, mit vállalnak a szülők. Mindenki felelőssége tudatában döntsön. 2020 egy más év mindenki számára. Az idei nyáron érdemes lenne felfedezni, megismerni az országunk nyújtotta természeti szépségeket, várakat, barlangokat. Hosszú túrák a Magas-Tátrában. Kellemes sátorozás a Duna-parton. Biciklitúrák, pecázások, szalonnasütés, hullócsillagok számolása, pont úgy, mint a mi gyermekkorunk nyarain.

Vanek Mária

A szerző a MinorityKids projekt munkatársa

A teljes írás a nyomtatott Vasárnap Nyári Kalauz mellékletében jelent meg!

Aki vásárlás helyett előfizetné a Vasárnapot, az most egyszerűen megteheti: https://pluska.sk/predplatne/vasarnap/#objednat-tlacene