Merünk-e valóban kikapcsolni? Így ápolja lelkünket a jó utazás

Merünk-e, tudunk-e valóban kikapcsolni és kilépni abból, ami a megszokott, vagy évek óta a nyaralásban is követjük ugyanazt a rutint, amit mindig, mert az már bevált, és félünk mindentől, ami új, amit nem ismerünk vagy szokatlan.

Az idő múlásának van egy olyan furcsa, ugyanakkor roppant hálás jellemzője, hogy amikor utazunk és térben távolodunk az otthonunktól, a valósan megélt idő meghajlik és megnő. Egy intenzív, komfortzóna-tágító útról hazatérve szinte mindig azt érezzük, mintha hetekig lettünk volna távol.

Egy aktív 24 óra, amiben valóban megvalósul a kikapcsolt állapot, ezerszer többet adhat, mint egy egyhetes nyaralás, ahová elvisszük a laptopunkat, a telefonunkat, és naponta ránézünk az értesítésekre.

Jelen lenni és a jelenben élni

Hívásokat kezdeményezünk és fogadunk. Hiába nem vagyunk jelen fizikailag a munkahelyünkön, az elménk bezár a szokásos labirintusba, ha ugyanazt tesszük a nyaraláson is, mintha otthon lennénk. Az elme nem érzékeli a napsütést, a tengert, a szelet, a szabadságot, ha telezsúfoljuk destruktív érzésekkel és gondolatokkal. Szorongva is lehet hajókázni, de a tapasztalat, ami megmarad, épp annyi lesz, mint amennyire az elménk tiszta volt az élmény befogadásának pillanatában. Ilyenkor az idő számunkra kedvezőtlen formában hajlik: megrövidül, miközben igazából sehol nem vagyunk jelen. Se ott, ahová a gondolataink által kerültünk, sem pedig ott, ahol a fizikai testünk van.

A jelenlét hiánya és az árnyékzóna

A hely, ahol nem látunk, nem hallunk és nem érzékelünk tisztán. Ez az árnyékzóna. Itt nincs tiszta derű, nincs tiszta öröm sem, így a nyaralás is darabra megy, kipipálható elvárás. Megtettük, mert mások is ezt teszik, mert nyáron ezt kell tenni!

Az árnyékzónában lakik az összes függőségünk, félelmünk, fájdalmunk, a hibáink, a hiányosságaink és minden, amit megbántunk, amit szégyellünk. Amikor nem vagyunk jelen a saját életünkben, akkor átadjuk az irányítást másoknak vagy épp az árnyékzónánk lakóinak. Biztos ismerünk mindannyian olyan embereket, akik egy nyaralás során jóval többet esznek, isznak, hangoskodnak és sorolhatnám tovább a listát, hogy mi az, amit mértéktelenül csinálnak. De amikor nincs jelenlét, nincs értéke a pillanatnak, és amikor vége a vakációnak, a jelen valósága élesen belehasít az életünkbe.

Nyaralások a parton

Ha elégedetlenek vagyunk, tele rossz szándékú gondolattal magunk és mások felé, ha ragaszkodunk a sérelmeinkhez és a fájdalmainkhoz, akkor a nyaralásunk is hasonló energiával fog megajándékozni. Azt fogjuk érezni, nekünk még ez sem sikerül, még egy nyaralástól se kapunk örömöt, és testileg-lelkileg fáradtabban jövünk haza, mint ahogyan elmentünk. Miért? Mert a parton nyaralunk, mindig valaminek a peremén, a határvonalán. A félelmeink, a bánataink, a hiányaink szélén ücsörgünk, és arra fókuszálunk, mi az, ami nincs, mi az, ami megsebezhet, vagy megsebzett, mi az, ami nem sikerülhet vagy nem sikerült.

Ezen a parton a múlt az úr. Ahol túl akarunk lenni mindenen, lehetőleg gyorsan és fájdalommentesen, elkerülvén a merülést. A parton rekedni annyit jelent, hogy az árnyékzóna gyógyító minőségét és vele a lélek öngyógyító képességét is megtagadjuk. Ezrével élnek és nyaralnak így emberek, attól is félve, hogy a lábukat víz érje. A merülés szóba sem jöhet...

Csodák a nyaraláson

Szerencsés esetben vannak azonban olyan varázslatos nyaralási élményeink is, amelyek évek múltán sem halványulnak, és elevenen élnek bennünk. Ezek azok a csodák, amelyek valójában jutalmak. Egy tudatos, szeretetteljes, őszinte, empatikus, bátor élet jutalmai.

A nyaralási csodák egészen kivételes ajándékok, ezt az ajándékot sokszor egy idegen emberhez való átmeneti lelki kapcsolódás hozza el. Valaki erőt, hitet, kedvességet, szeretetet, érintést ad. Megmutatja nekünk, hogy a mélybe lemerülni jó. Mert a csodában egyensúlyban vagy. Tudod és érzed, hogy most semmi baj nem érhet. A csoda a jelenben tart, a múltat meg oda teszi, ahová való

Egy csodás nyaralási élményben újra tiszta gyermeki minőségben vagyunk jelen, ahol nincs múlt és jövő, ahol csak a pillanat kalandjai léteznek.

Milyen embert adsz a nyaralásodnak?

Tégy egy próbát idén nyáron, és fontold meg ezt a néhány észrevételt, amit most összegyűjtöttem. Az alapállás mindig az, hogy rengeteg kötelező elvárással vagyunk a pihenésünket illetően is: milyen legyen a lefoglalt szállásunk, a személyzet, az ágyunk, a kilátás, az étterem, a tenger, a hegyek, a város, de még a naptól is elvárjuk, hogy úgy süssön, ahogy az nekünk jó. De tudjuk-e valójában mi az, amire szükségünk van, ha kiveszünk a képletből mindent és mindenkit, ami és aki befolyásolja a pihenésünket vagy megmondja, mi lenne nekünk jó? Követjük a divatot, megyünk, amerre a többség megy, mert ott nekünk is biztos jó lesz… Vagy mások elvárásai szerint élünk, kifogásokat gyártunk, amivel remekül megmagyarázzuk a döntéseinket?

Elgondolkoztunk már azon, hogy egy ilyen elvárásokkal telezsúfolt nyaralás a tudat és a lélek szintjén milyen embert kap a személyünkben? Hogy ki vagy te, amikor nyaralni indulsz? Milyen érzésekkel pakolod tele a bőröndöt? Érzed-e az ízeket, hallod-e a madarak énekét, a szél susogását, a patak csobogását, amikor vakáción vagy?

Hagyd elúszni az elvárásokat, engedd, hogy meglepjen az életed. Ez nem feltétlen azt jelenti, hogy nem tervezed meg az utazást, vagy hogy nem foglalsz előre szállást. Sokkal inkább azt, hogy ítélkezés nélkül fogadd be a pillanatot, az élményt vagy bármilyen helyzetet, amiben épp részed van, és ha már évek óta nem sikerülnek jól az utazásaid, mozdulj el, és merülj meg a vízben.

Montorffy Letti

fejlesztő coach