Pihenő

Két év a bezárkózott Kínában. GALÉRIA

Hizsnyai Tóth Ildikó közel két éve a kínai Hszián városban működő Nemzetközi Tanulmányok Egyetemén oktat magyar nyelvet és irodalmat, ő maga pedig sokat tanul a kínai gondolkodásmódról és mentalitásról. Azt mondja, Kínát könnyű megszeretni, de megismerni és teljesen megérteni egy európai ember számára ilyen rövid idő alatt lehetetlen.
Vrabec Mária

2021. július 13. 09:08

Vasárnap
Hizsnyai Tóth Ildikó diákjai körében

Eredetileg biztosan nem számolt azzal, hogy két évig nem jöhet haza, és meg sem látogathatja senki.

2019 augusztusában azzal búcsúztam el a fiamtól és a barátaimtól, hogy majd meglátogatnak. Ebben a tudatban éltem fél évig, amikor 2020 januárjában beütött a Covid-járvány. Épp erre az időszakra esett a kínai holdújév, ilyenkor a külföldi vendégtanárok vagy hazamennek, vagy utazgatnak Kínában. Szerencsére, én a szállásunkon maradtam, mert a többiek nem tudtak visszajönni, vagy csak igen kalandos úton-módon. A százból tizenketten maradtunk.


 

Ezek szerint Hsziánon kívül egyelőre nem sokat látott Kínából.

Országon belül is korlátozzák az utazást, teljesen bezárkóztak az egyes tartományok. Ez ma már nem az a Kína, ahová jöttem, a járványügyi intézkedések határoznak meg mindent. Valóban csak Hsziánnal ismerkedem – ez egy tizenegymilliós, felduzzasztott nagyváros az ország közepén. Kína nem annyira centralizált, mint sokan gondolják, mert akkora, mint egész Európa, és a tartományai olyan jogkörökkel bírnak, mint az egyes országok.


 

Az egyetem, ahol tanít, rangos intézménynek számít Kínában?

Az első osztályú egyetemek közé tartozik. Végzőseink a nemzetközi kapcsolatok terén érvényesülnek, és Kína úgy deklarálja, hogy nyitott a világ felé, ezért szorgalmazza a kis nyelvek oktatását. Három éve nyílt az egyetemen magyar szak, és én úgy kerültem ide, hogy kerestek egy gyakorlott magyartanárt, aki irodalmat és fordítást oktat, szervezi a könyvtárat, valamint részt vesz a tanszék kiépítésében. Rajtam kívül csak egy kínai kolléga van itt, aki valamennyire tud magyarul, és két magyarországi nyelvtanár tanít online.


 

Hány diákjuk van? Érdekli a kínai fiatalokat a magyar nyelv?

Itt ez nem úgy működik, hogy a diákok döntik el, mit szeretnének tanulni. Felveszik őket az egyetemre, majd a preferált szakokra irányítják. Amikor átsorolják őket magyar szakra, akkor a főnököm, az Európai Nyelvek Intézetének vezetője tart egy eligazítást a szülőknek, mennyire jó hely Magyarország, milyen előnyös lesz számukra, ha magyarul tanulnak, és hogy így biztosítva van a jövőjük. Hozzánk úgy kerülnek a diákok, hogy fogalmuk sincs, hol van ez a Magyarország, és semmilyen viszonyuk nincs a nyelvhez.


 

És mindenki ellenkezés nélkül oda megy, ahová besorolják? Nincs is elképzelésük a fiataloknak, hogy ők mit szeretnének tanulni?

Itt mindenki megszokta, hogy mások döntenek helyette, aztán ha ez nagyon kényelmetlen, majd talál kiskapukat. Az elsős egyetemisták 17-18 évesek, az egyetlen elképzelésük a jövőről, hogy a nyugati filmek főszereplőihez szeretnének hasonlítani. Meg lehet nyerni őket a magyar nyelvnek, de nem egyszerű, mert például nincs hozzáférésük a világhálóhoz. Van egy külön kínai világháló, amin szinte semmit nem találnak magyarul, ezért önállóan nem is tanulhatnak. Én otthon előfizetek egy speciális alkalmazást, úgyhogy feljutok az internetre, letöltöm az anyagokat, és USB-kulcson viszem be az órára. Ez ugyan nem teljesen legális, de Kínában a megtűrt dolgok szürke zónája igen kiterjedt.


 

Internet híján sokkal hagyományosabban kell a nyelvet oktatni, csak könyvekre szorítkozva?

Minden tanteremben interaktív tábla van kínai internettel, de a nyelveket úgy oktatják, mint nálunk a 19. században a latint – olvasással, memorizálással, fordítással. A diákjaim szeretik a biztonságot, kifejezetten kérik, hogy mondjam meg, mit várok el, és azt megtanulják, felmondják. Ez itt hagyományok kérdése, és Kínában a hagyomány kőbe vésett dolog. Ha az itteni fiatalok egyáltalán tartanak valamitől, akkor az az, hogy a szüleik életmódját kell folytatniuk.


 

Miért, milyen ez a hagyományos életmód?

Hierarchiára épülő. Itt nincs értékválság, és ez nem a rendszertől függ, hanem a hagyományokhoz való ragaszkodástól. Az egyén életét nem a saját ambíciói határozzák meg, hanem az, milyen családba született, milyen a munkahelye, és csak a harmadik a sorban az, milyen állami berendezkedésben él. A konfuciusi hagyomány szellemében mindenkinek megvan a helye a családban, és elképesztő helyes trükköket hallok a tanítványaimtól, hogyan próbálnak ebből menekülni. Itt a generációk nem engedik el egymás kezét akkor sem, ha a fiatalok nagyvárosba költöznek és modern életet kezdenek élni. A fiúgyermek például köteles az anyját holtáig eltartani.


 

Együtt is élnek a generációk? Mert az egykepolitika miatt nem lehetnek túl népesek a családok.

Még él az egykepolitika előtti nemzedék, amikor öt-hat gyerek volt egy családban, ezért elég nagy a torlódás. Az egyke is csak a városokban volt kötelező, vidéken megengedték a két gyermeket, főleg a nemzetiségek által lakott régiókban, mert velük nem mert szembe menni a kormány. Az utóbbi években tovább enyhítettek a megkötéseken, például ha két egyke házasodik, két gyermekük lehet, és ezt már kérvényezni sem kell. Itt is népszámlálás volt most, és nagyon nagy az ijedtség, mert az derült ki, hogy rengeteg az idős ember és kevés a fiatal, teljesen felborult a korfa.


 

Kínában létezik állami nyugdíjrendszer?

Állami nyugdíjat csak a közalkalmazottak kapnak, a többieket a gyerekeiknek kell támogatniuk. De ez is kölcsönös, mert itt korán, az 50-es éveikben mennek nyugdíjba az emberek, és ők gondoskodnak az unokákról. Az egyik kollégám elmondta, hogy az apja tanár volt, így kap nyugdíjat, de az anyja nem, ezért kötött a nevére nyugdíjbiztosítást, és havonta utal egy összeget. Ezt azért csinálja, mert ő második gyerek, az apja háromhavi bérét fizette ki azért, hogy megszülethessen, és ő ezért egész életében hálás lesz.


 

Sok klisé létezik Európában, hogy milyen ravasz és kiismerhetetlen a kínai ember. De milyen valójában? Közel kerülhet hozzájuk egy külföldi?

Soha nem engednek közel magukhoz, ennek is megvan a hagyománya. De nagyon udvariasak és kedvesek, ezért ez nem zavaró. Engem már meghívott az otthonába egy kolléga, de ezt ki kell érdemelni. Ha jellemezni kellene őket, az első, ami eszembe jut, hogy nagyon leleményesek. Nem lázadoznak, de megtalálják a módját, hogy azt csinálhassák, amit szeretnének.


 

Mennyire vállalhatják fel magukat? A nézeteiket, az identitásukat?

Ez attól függ, milyen témában. Mikor elkezdtem tanítani, megkérdeztem a diákjaimat, mivel jellemeznék magukat egy apróhirdetésben, s a tizennyolcból ketten azonos nemű partnert kerestek. Ugyanakkor egy évnek kellett eltelnie, hogy megtudjam, a csoportból egy kislány az egyik itteni kisebbséghez tartozik. A magyar regösénekekről szóló óra után magánlevélben vallotta be nekem, hogy az apja hmong nemzetiségű. A nagyapja volt a közösség sámánja, és a fia azért nem vehette át a posztot a halála után, mert kínai nőt vett feleségül.


 

A kínai kereskedő, aki mindent el tud adni, fogalom. Őket is korlátozták a járványügyi intézkedések?

Elsődleges téma volt, mikor nyithatnak a kiskereskedések, de a legnagyobb korlátozások idején is árultak az utcákon. Mindenki megelégedett ezzel, mert a boltokban hosszú lajstromokat kellett kitölteni az adatainkkal. Kínában a vevő tényleg úr, minden lépésben van egy eladó, amire rákérdez az ember, azt rögtön felbontják, megkóstoltatják. De velem már megtörtént az is, hogy egy másik vevő bontott ki nekem egy csomag ropit, és betette a számba.


 

Kínában az első járványhullámot nem követte több. Ez azt jelenti, hogy az élet visszatér a megszokott mederbe?

Nem a megszokott mederbe tért vissza, és szerintem már nem is fog, de a kínaiak alkalmazkodók. 2020 nyaráig lezajlott az első hullám, a nyár arról szólt, hogy biztonságossá tették a munkahelyeket, kialakították az ellenőrzési pontokat. Ez a mai napig megvan, plusz van egy GPS-alapú mobilalkalmazás, mely a pozíciómat meg a testhőmérsékletemet jelenti. Napi három alkalommal magam mérem meg és egyszer lemegyek a portára, ahol ők mérik. Ha minden rendben, akkor zöld színű a QR-kódom, és ahányszor felszállok egy buszra, bemegyek egy hivatalba vagy bevásárlóközpontba, ezt fel kell mutatnom.


 

Mi történne, ha láza lenne?

Elküldenének egy klinikára. Ma már nincs az, ami az éles helyzet idején, hogy szkafanderes kommandók az utcáról vitték az embereket karanténba. Itt, aki maga megy orvoshoz, mert rosszul érzi magát, nagyon ritka, úgy találják meg a betegeket, hogy az ellenőrzési pontokon fennakadnak. Ellenőrzési pont viszont sok van, az egyes városrészek, városok, tartományok határán és az országhatáron is, úgyhogy a fertőzötteket biztonsággal kiszűrik.


 

És nem morgolódnak, panaszkodnak, hogy még mindig tartanak az óvintézkedések, holott járvány már sehol?

Panaszkodni egy kínai nem szokott, mert ez azt jelentené, hogy nem elég leleményes. Azért sem beszélnek a járványügyi intézkedésekről, mert tudják, hogy van, aki helyettük megoldja, úgy állnak hozzá, hogy ez nem az ő dolguk. Majd ha valami nem tetszik nekik, megoldják okosba. Az egész pandémia nem akkora téma, mint Európában, mert a vidéket egyáltalán nem érintette, csak a nagyvárosokat. Holdújév után ezért nem engedték vissza a városokba azokat, akik vidékre utaztak a családjukhoz. A kínai kolléganőm a falujából tanított a mobiljáról úgy, hogy egy könyv sem volt nála, de mi, akik maradtunk a szállón, szintén hermetikusan le voltunk zárva. Még rendes ételünk sem volt, mi a karanténban nem meghíztunk, hanem lefogytunk. Azóta sem lazítottak teljesen, az embert, mint munkaerőt védik, mert itt az ország prosperitása elsődleges.  


 

Ez a tanév már viszonylag normális keretek közt zajlik?

Viszonylag, mert kezdetben a kampuszt is lezárták. 24 ezer diák lakik itt, ők augusztusban visszajöttek, és csak decemberben mehettek haza. A menzán az asztalokra térelválasztókat rögzítettek, mindenki úgy evett, hogy nem látott senkit. Belépéskor egy kesztyűs-maszkos hölgy nyomta a kezünkbe a tányért a pálcikával, minden ponton voltak elektronikus testhőmérők, fertőtlenítő. Egy idő után kialakult a biztonságos buborék, és a kampuszon belül már senki nem visel maszkot. Mi tanárok naponta utazunk oda, és akkor vesszük le a maszkot, amikor belépünk. Ebben is nagyon találékonyak a kínaiak, az alapiskolákban szalagokból készítettek útvonalat a gyerekeknek, és méteres színes lepkeszárnyakat adnak rájuk, hogy ne kerülhessenek közel egymáshoz.


 

Oltatják magukat a kínaiak, vagy inkább eladják a vakcináikat?

Nem erőltetik az oltást, csak felkínálják, de nem a Sinopharmot, hanem a Shinovacot, ami még gyengébben szerepelt a WHO-teszteken. Nem tolakszunk érte, én biztosan megvárom, amíg Pfizerrel oltanak. Már csak azért is, mert itt semmiféle előnnyel nem jár, ha valaki be van oltva.


 

A tanárszállón különböző országokból érkezett kollégákkal lakik együtt. Kialakult ott egy közösség?

Nem igazán, csak alkalomadtán találkozunk. Minden tekintetben nagyon sokfélék vagyunk. Próbáltuk együtt megtartani a karácsonyt, de amikor körülnéztem az asztalnál, azt láttam, hogy két kollégám ortodox, a többi meg hindi, muszlim vagy zsidó, csak nekem van ünnep. Hsziánban négy világvallásnak van temploma, és gyakran látom, hogy a kínaiak, akiknek elintéznivalójuk van az Úristennel, több helyre is betérnek a kéréseikkel, tehát vallásosságukban is gyakorlatiasak, persze, az más kérdés, hogyan viszonyul az állam az egyházi intézményekhez. Úgy általában szereti az ellenőrzése alatt tartani az embereket. Minden külföldinek van itt például egy kapcsolattartója, aki elvileg mindenben segít, bár a miénk még semmit nem tudott elintézni, amit kértünk tőle. De ezt mindig úgy kommunikálja, hogy minden a mi érdekünkben történik. Itt, ami nyilvánosan elhangzik, az mind szép és jó, a kínaiaknál pontosan adott, mikor, miről és hogyan illik beszélni.


 

Hosszabbít még, vagy elég volt a két év?

Hsziánban már nem maradok egyedül, mert elegem van ebből a zombilétből. Most arról kell döntenem, vállalok-e egy újabb évet Pekingben. Ez idő alatt talán a repülőjegyek árai is normalizálódnak, és nem kell a féléves fizetésemet feláldoznom. Visszajönni csak úgy lehetne, ha meghívna egy munkahely, de az ember rögtön a leszállást követően két hetet tölt teljes elszigeteltségben egy karanténházban, utána pedig további heteket abban a városban, ahol a munkahelye van. Mindezt saját költségen napi 50-60 euróért. Egy olasz kolléganőm abszolválta ezt, azt mondta, soha többé, pedig az olasz oktatási minisztérium állta a költségeket, neki csak ki kellett bírnia. Én biztosan nem vállalkozom erre, ha hazamegyek, az végleg lesz.

 

A teljes írás a nyomtatott Vasárnap 2021/27. számában jelent meg!

Aki vásárlás helyett előfizetné a Vasárnapot, az most egyszerűen megteheti: https://pluska.sk/predplatne/vasarnap/#objednat-tlacene

Galéria
Vasárnap-1
Vasárnap-2
Vasárnap-3
Vasárnap-4
+16
Támogassa a vasárnapot

Bizonytalan időkben is biztos pont a Vasárnap. Hogy a gazdasági nehézségek ellenére fennmaradhasson, fokozottan szüksége van az Olvasók támogatására. Fizessen elő egyszerűen, online, és ha teheti, ezen túlmenően is támogassa a Vasárnapot!

Kattintson ide, hogy a járvány közben és után is legyen minden kedden Vasárnap!

Támogatom
Hozzászólások

Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik. Egyben felhívjuk figyelmüket, hogy a kommentekhez tartozó IP címeket a rendszer elraktározza.

Önnek ajánljuk
sav

Őszre elegünk lett az óvintézkedésekből

A kisebbség nyelvén is fel lehet tüntetni az információkat az útjelző táblákon

A kisebbség nyelvén is fel lehet tüntetni az információkat az útjelző táblákon

iskola

Egyre több állástalan talál magának munkát

Vladimír Lengvarský

Lengvarský: Bérpótlékot kapnak, akik az első vonalban dolgoznak a járvány idején

Tompa Mihály Alapiskola

GALÉRIA: Megújult a Tompa Mihály Alapiskola

koronavírus Románia

Romániában két hétre bezárnak az iskolák, kötelezővé válik a maszkviselés

Legfrissebb galériák
Olvasta már?
logo

Kedves olvasó!

Valószínűleg reklámblokkolót használ a böngészőjében. Weboldalunkon a tartalmat ön ingyenesen olvassa, pénzt nem kérünk érte. Ám mivel minden munka pénzbe kerül, a weboldalon futó reklámok némi bevételt biztosítanak számunkra. Ezért arra kérjük, hogy ha tovább szeretné olvasni a híreket az oldalunkon, kapcsolja ki a reklámblokkolót.

Ennek módját az “ENGEDÉLYEZEM A REKLÁMOKAT” linkre kattintva olvashatja el.

Engedélyezem a reklámokat

Azzal, hogy nem blokkolja a reklámokat az oldalunkon, az újságírók munkáját támogatja! Köszönjük!

logo 18+ kép

Figyelem! Felnőtt tartalom!

Kérjük, nyilatkozzon arról, hogy elmúlt-e már 18 éves.