Pihenő

Hrabal háza

Nem kacsalábon forgó kastély és nem is egy erdei villa. Egyszerű hétvégi ház. Építészeti értéke nincs. Irodalmi annál nagyobb. Bohumil Hrabal, a cseh széppróza világszerte ismert mestere lakta 1965 és 1997 között.
Szabó G. László

2021. október 29. 09:42

Vasárnap

Az első könyveiért kapott tiszteletdíjakból vette egy idős pedagógus testvérpártól Prágától nem egész negyven kilométernyire, Nymburk közelében, ahol sörgyári gondnok volt az apja. Kerskónak hívják a helyet. Itt, ebben a napfényes kis erdőben próbált nyugalmat lelni, távol a prágai, lakótelepi lakásától, de mint írta: „Két nap alatt itt több barátom lett, mint amennyit Prágában összeszámoltam.” Szeretett itt lakni. Akkor is, ha írt, akkor is, ha a száztornyú városban kocsmázott. „Ha részeg vagyok, Kersko maga a Kilimandzsáró!” – mondogatta. De akkor is „megmászta”, mert mindannyiszor hazatalált. Népes macskaserege már a buszmegállóban vagy a ház előtt várta. És most ez a ház kerül vagy a közép-csehországi kerület, vagy egy messziről idevetődött orosz oligarcha birtokába.

Mi lesz vele?

Állok a kapu előtt a kora délutáni csendben. Sem a szomszéd házból, sem az erdő sűrűjéből nem jönnek hangok. A ház is üres. Nem lakik benne senki. Udvarában sem látni nyomát emberi tevékenységnek. Hrabal halála, 1997 februárja óta új gazdája is csak ritkán mutatkozik a telken. Azt viszont már széltében-hosszában lenyilatkozta, eladja, és nem egész 12 millió cseh koronát kér érte.

Kersko nem önálló település. Hradištko része, és a két hely együtt 700 lakost számlál. Kristálytiszta forrásvizet ihat itt az ember, de ha sörre szomjazik, vagy éppen vadasra van gusztusa, beülhet a Hájenka nevű vendéglőbe, amelyet előbb maga az író, majd jó barátja, Jiří Menzel tett híressé Hóvirágünnep című filmjével. Annak alapjául pedig Bohumil Hrabal helyi lakosokat felsorakoztató elbeszélése szolgált. De most még a szomszédos kis falvakban is sokakat foglalkoztat a ház sorsa. Mi lesz vele? Ki veszi meg, és milyen célra használja majd?

Nem sokkal azután, hogy Hrabal tulajdonába került a ház, a hozzáépített garázs helyére egy üvegezett verandát építtetett – meséli Tomáš Mazal, Hrabal egykori udvari fotográfusa, kebelbéli jó barátja, aki a legönzetlenebb szeretettel élete végéig gondoskodott az íróról. – Ha ott, bent írt, látta, mi zajlik körülötte. A vizet és a szennyvízelvezetőt neki kellett beszereltetnie. A pöcegödröt mindig a munka napján, május elsején ürítette ki, amikor mindenütt az országban ünnepi felvonulások zajlottak. Örült, hogy a bűz beterítette a környéket. Nem szerette a kommunistákat. A ház mögött patak csörgedezik, és az erdő is nyugalommal töltötte el. Eleinte csak a hétvégéket múlatta itt, de 1970-ben, amikor már nem publikálhatott, és a felette lévő lakásban, Prága libeňi városkerületében, az Örökkévalóság gátján elrepedt a vízvezeték, feleségével, Pipsivel, vagyis Eliška asszonnyal együtt kiköltözött Kerskóba. Prágába csak a sörözőkbe járt, ott találkozgatott szeretett cimboráival. Késő délutánonként utazott vissza hétvégi házába. Aztán új lakásba költöztek Prágában, s akkor már csak péntekenként járt Kerskóba. Mindig busszal közlekedett. Délelőtt tízkor indult a járat Nymburkba, és tizenegyre volt Kerskóban. Ha visszafelé utazott, általában délután kettőkor ült buszra, háromra megérkezett, átült egy taxiba, és már ment is valamelyik kocsmába.”

vasárnap

Mindenről élvezettel mesélt. A motoros versenyekről, a sörfőzésről, a történelemről, a házát körbeölelő erdőről, a környék szépségéről, csak arról nem beszélt, hogy éppen miről ír. Alkalmi közönségén, a sörözőbeli hallgatóságán tesztelte minden történetét. Ha szórakoztak rajta, ha látta, hogy érdekli őket a történet lefolyása és végkifejlete, megírta. Felesége született szakácsnő volt. Remekül főzött. A legtöbbször népes vendégsereget etetett. A környékről is sokan jártak hozzájuk, nemcsak a fővárosból. Azokban az években, amikor Hrabalt „likvidált íróként” jegyezte az állambiztonság, kerskói házában vagy kint, a szabad ég alatt világos szőrmekucsmában és égszínkék pufajkában pötyögtetve a gépét olyan regényekkel gazdagította életművét, mint a Sörgyári capriccio, az Őfelsége pincére voltam, a Gyengéd barbár, a Túlságosan zajos magány vagy A városka, ahol megállt az idő.

Naponta Kerskóba

Egy parcellával odébb lakott Břetislav, Hrabal fivére. Esténként összejöttek, szórakoztak, közös vacsorákat szerveztek. Pepsi asszony is szerette az itteni életet. Ha a férje Prágában kóborolt, ő a barátnőivel múlatta az időt. Miután Hrabal magára maradt, a közeli Hájenkába járt ebédre. Prágai lakásában nem sokat tartózkodott. Nyugtalan természet volt. Szeretett jönni-menni. Nem bírta sokáig egyhelyben még akkor sem, amikor már fájtak az ízületei. A tévé sem kötötte le. Inkább utazgatott. Naponta eljárt Kerskóba, a macskáihoz. Prágából hordta nekik az élelmet. A legtöbbször halkonzervet. Szerette az erdei csendet. Értékelte, ha senki nem zavarta. Egyszer megállt a háza előtt egy autóbusz. Rengeteg gyerkőc szállt ki belőle, élükön a tanító nénijükkel. Kirándultak. Eredetileg a pár kilométerrel odébb levő skanzent akarták meglátogatni, csak zárva találták, így a vadállományból sem láttak semmit. Így jött az ötlet, hogy akkor megnézik, hol él a híres cseh író. Vaddisznó helyett végül engem bámultak meg, mesélte Hrabal jókat kacagva. Akkoriban még nem volt annyira felkapott a hely, ritkán bámészkodtak a háza előtt. Olyankor félrevonult. Elbújt a ház mögött, a patak közelében, nem foglalkozott a kíváncsiskodó csoportokkal. Ha kellemes volt az idő, kint írt az udvaron. Vitte a kis asztalát, az írógépét, és dolgozott. Ha elfáradt, váltott pár szót a szomszédjával, vagy elszórakozott a macskáival. Utolsó esszéi, Áprilkának írt levelei is itt születtek. Amint befejezte az írást, már szedte is szaporán a lábát, mert közeledett a busz Nymburk felől, amely Prágába vitte. Áprilka, az amerikai bohémista lány valósággal rajongott Hrabalért. Az Arany Tigris sörözőben ült le mellé először, ott lettek barátok. Kerskóban egy hetet töltött nála, de nem volt köztük intim kapcsolat. Ez nem a faun megkésett őszi délutánjának a története volt.”

Kersko Hrabal több művében is megjelenik. A Foghíjakban, a Házimurikban, a Vita nuovában és az Élet szmoking nélkül című kötetében szereplő Kisautóban is. Ebben ír arról, hogy hirtelen sok macskakölyök született a telken, ezért néhányat élve elásott közülük, s azóta is lelkifurdalás gyötri. Bűnözőnek, sőt gyilkosnak nevezte magát. El is hitette magával, hogy a sors ezért büntette őt egy autós balesettel. Menzel filmjét, a Kerskóban forgatott Hóvirágünnepet nagyon sokan szeretik. Hrabal úgy érezte, ez a leggyengébb írása. Akkor született ugyanis, amikor az elvtársak már megengedték neki, hogy publikáljon, de azzal a feltétellel, hogy valami ártatlan történetet írjon, amivel nem sérti az állam érdekeit. Megírta hát az itteni lakosok, kiskertészek mindennapjait. De az is csak három évvel később jelenhetett meg, erősen cenzúrázva.

vasárnap

A ház sorsa

Hrabal halála után egy ideig üresen állt a ház. De a sorsa már az író életében eldőlt, mondja Tomáš Mazal.

Tőszomszédja, Zdeněk Eliáš baráti kapcsolatban állt az íróval. Mindig rajta tartotta vigyázó szemét. Gondoskodott róla. Szombatonként együtt söröztek, jókat dumáltak. Hálája jeléül Hrabal a házat Eliáš úr fiára hagyta. Szép örökség. Radek Eliáš ki is biggyesztett rá egy táblát: Bohumil Hrabal háza. Általában hétvégeken járt oda, a szombatokat és a vasárnapokat töltötte ott. Pár évvel ezelőtt aztán, amikor apa és fia kapcsolata megromlott, Radek Eliáš úgy döntött, mivel hétvégeken sem szívesen látná a kerítés túloldalán az apját, megszabadul a háztól, jó pénzért eladja. Tizenkétmilliót azonban nem ér. Hatot igen. Megjavíttatta a házat, felújíttatta a tetőt, a szennyvizet is elvezette, csak éppen fürdőszoba nincs a házban. Kersko időközben attraktív hely lett Prága közelében. Autópályán húsz perc alatt megközelíthető. Csehek azonban már alig laknak itt. Orosz nagyvállalkozók vették birtokukba. Luxuslakóházakká változtatták az egykori takaros kis fészkeket, és úgy élnek itt, mint a kiskirályok. Ha nem veszi meg a kerület Hrabal egykori fészkét, félő, hogy Radek Eliáš valamelyik gazdag orosz kezére játssza.”

Hrabal után nem maradt szinte semmi a házban. Még kézirat sem. Személyes tárgyait a nymburki múzeum őrzi, ahol meg is tekinthető minden.

Pár héttel az író halála után jártam utoljára a házban, amikor a sógornője, Dáša Hrabalová kiürítette – hallgatom a neves fotóriportert, aki több könyvet írt már Hrabalról. – Csak a heverőt és az íróasztalt hagyta itt, arra nem volt szüksége. Két héttel Hrabal temetését követően betörtek a házba, fel is túrták rendesen, de elvinni nem nagyon volt mit. Talán a végrendeletet szerették volna megkaparintani, másra nem tudok gondolni. Radek Eliáš azóta át is rendezte a házat, teljesen bebútorozta. Legutóbb fél éve jártam Kerskóban, de a házba nem mentem be. Zdeněk Eliáš kíséretében csak a telket jártam körbe. Igaz, neki nincs is kulcsa a házhoz. 1994-ben az U Hynku vendéglőben ültünk Hraballal. Azt mondta: Rátok hagyom, barátaim a kerskói házamat, csináljatok belőle múzeumot vagy klubot, amit akartok. Ő diktálta, én írtam a végrendelkezését, de hivatalosan nem ismerték el, mert közjegyző által nem hitelesítettük, bár Hrabal aláírása szerepel rajta. Ma már csak mosolygok ezen. Hrabal bizonyára megfeledkezett róla, hogy végrendelkezett már Radek Eliáš javára. Őt pedig csak a pénz érdekli. Hogy minél többet kapjon a házért. A kerület viszont aligha ad érte 12 milliót, de még a kulturális minisztérium sem. Művelődési ház is lehetne belőle, vagy írók részére alkotóház. Ez lenne a legideálisabb megoldás. Egyelőre senki sem tudja, mi lesz a sorsa. Nymburkot nem érdekli az ügy. A városi múzeumban Hrabalnak örökre helye van.”

S hogy találkoznak-e még Hrabal régi barátai az Arany Tigrisben? Összejárnak-e még utolsó éveinek hűséges társai? Tomáš Mazal keddenként bekukkant a sörözőbe. Aztán vagy talál ott valakit a legendás körből, vagy nem. A legtöbben elmentek már, jegyzi meg szomorúan, vagy olyan öregek, hogy ki sem tudnak mozdulni otthonról. Jardának, a söröző tulajdonosának is hiányzik a régi társaság, de főleg a vezéregyénisége, aki a hely leghíresebb törzsvendége volt. Egyébként semmi nem változott a falak között. Minden olyan, mint évtizedekkel ezelőtt. A sör is. Csak drágább, mint Hrabal idején.

 

A teljes írás a nyomtatott Vasárnap 2021/43. számában jelent meg!

Aki vásárlás helyett előfizetné a Vasárnapot, az most egyszerűen megteheti: https://pluska.sk/predplatne/vasarnap/#objednat-tlacene


 

Támogassa a vasárnapot

Bizonytalan időkben is biztos pont a Vasárnap. Hogy a gazdasági nehézségek ellenére fennmaradhasson, fokozottan szüksége van az Olvasók támogatására. Fizessen elő egyszerűen, online, és ha teheti, ezen túlmenően is támogassa a Vasárnapot!

Kattintson ide, hogy a járvány közben és után is legyen minden kedden Vasárnap!

Támogatom
Hozzászólások

Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik. Egyben felhívjuk figyelmüket, hogy a kommentekhez tartozó IP címeket a rendszer elraktározza.

Önnek ajánljuk
rejtő

Itt nyugtalankodott csendesen – Rejtő Jenőről

csemadok

GALÉRIA: Vasárnap tartották a Csemadok országos emlékműsorát

test

Mit tegyünk, ha elkapjuk az omikront?

dddd

Elhunyt Mokány Csaba színész, rendező

utasszállító illusztráció

Tizenegy órát töltött egy potyautas egy repülőgép futóműaknájában

ddd

Squid Game-univerzumot tervez a Netflix

Legfrissebb galériák
Olvasta már?
logo

Kedves olvasó!

Valószínűleg reklámblokkolót használ a böngészőjében. Weboldalunkon a tartalmat ön ingyenesen olvassa, pénzt nem kérünk érte. Ám mivel minden munka pénzbe kerül, a weboldalon futó reklámok némi bevételt biztosítanak számunkra. Ezért arra kérjük, hogy ha tovább szeretné olvasni a híreket az oldalunkon, kapcsolja ki a reklámblokkolót.

Ennek módját az “ENGEDÉLYEZEM A REKLÁMOKAT” linkre kattintva olvashatja el.

Engedélyezem a reklámokat

Azzal, hogy nem blokkolja a reklámokat az oldalunkon, az újságírók munkáját támogatja! Köszönjük!

logo 18+ kép

Figyelem! Felnőtt tartalom!

Kérjük, nyilatkozzon arról, hogy elmúlt-e már 18 éves.