Én(idő) és mi(idő). Álló Gabriella párkapcsolati tanácsadó rovata

Én(idő) – amikor csak magammal foglalkozom, és a saját hobbimat űzöm. Mi(idő) – a közösen eltöltött idő, amikor a kapcsolatot, a pár tagjai közti szeretetszálakat gondozzuk, tápláljuk. És végül a családi idő – közös program a gyerekekkel, nagyszülőkkel. Mai írásomban azzal a picike, ámde nagyon fontos idővel szeretnék foglalkozni, amit én csak mi időnek nevezek.

Sajnos rohanó életünkben nem mindig tudunk elég figyelmet szentelni ennek a területnek, ami pedig a boldog kapcsolat szempontjából kiemelkedően fontos. Persze, a munka, a háztartás és gyereknevelés klasszikus háromszögében nehéz megtalálni az alkalmat, időt, anyagiakat, hogy biztosíthassuk azt a minőségi időt, amit kettesben tölthetünk egymással.

A minőségi idő… nagyon gyakran hallom, olvasom ezt a fogalmat a köznyelvben, és sokszor az az érzésem, hogy nem mindig használjuk ezt a kifejezést megfelelően. Mi is a minőségi idő? Párkapcsolati szempontból nem az idő hossza a lényeg, sem pedig az, hogy pontosan mit csinálunk. Nem számít, hogy elmegyünk-e otthonról vagy sem, és ugyanígy az sem fontos, hogy mennyit költünk erre az alkalomra, mennyit készülünk rá.

Egy dolog a fontos: a teljes, osztatlan figyelem, a valódi jelenlét.

A közös sportolás, a közös séta, a közös festés, mozi, tánc, színház… a lehetőségek végtelenek. Hogyan tudunk jól választani? Választhatunk olyan programot, melyet mindketten szeretünk – ebben az esetben szinte biztos a siker, egy ilyen program hosszú ideig biztosít majd beszédtémát köztünk. Akkor sincs baj, ha olyat választunk, amiért csak az egyik fél rajong, hisz jó esetben az egyikünk mindig tájékozottabb a témában, bevezethet minket az alaptudnivalókba, ezzel tágul a látókörünk, mindketten új impulzusokkal gazdagodunk. Lehet olyan elfoglaltságot is választani azonban, ami a pár mindkét felének újdonság. Ebben az esetben is sok kalandban lehet részünk, új ismeretekkel, élményekkel gazdagodhatunk. Természetesen minden esetben elengedhetetlenül fontos a nyitottság, és az egymás iránt érzett elkötelezettség. Azaz, hogy felelősséget vállalunk azért, hogy a kapcsolat mindkettőnk számára jó legyen, és ezért hajlandók vagyunk tenni is.

Száz szónak is egy a vége: a közös programok nagyon fontosak a kapcsolat éltetésében, ápolásában. Fontos, hogy bokros teendőink közepette is igyekezzünk időt szakítani rá. Kéthetente, havonta, ahogy lehetőségünk adódik. A gyerekeknek szervezzünk nagyszülős programot, és figyeljünk egymásra! Tegyük félre a telefont, a munkát, a gyerekekkel való problémákat, és csak egymásra koncentráljunk! Adjuk meg egymásnak azt az odaadó figyelmet, amire mi is vágyunk. Higgyétek el kedves Olvasók, hogy a kapcsolat meghálálja ezt a fajta törődést és figyelmességet.

Napsugaras nyári pillanatokat kívánok minden kedves Olvasómnak!