Pihenő

Budapesti kacsaúsztató, avagy falusias élet a nagyvárosban. GALÉRIA

Budapest ma több mint kétszáz városrészből áll. Legtöbbjüket a folyamatosan növekvő főváros maga termelte ki, akár a központhoz közvetlenül kapcsolódó városias negyedekre, akár az új parcellázású kertvárosokra, nyaralónegyedekre gondolunk. Ugyanakkor nem csak zöldmezősen terjeszkedett a metropolisz, hanem mint egy kisgömböc, olyan településeket is magába olvasztott, amelyek korábban önálló életet éltek. Ezek egy része szinte változatlan formában őrizte évszázadokkal korábbi faluképét, mint Cinkota, Pesthidegkút, Békásmegyer vagy Soroksár. Többségük 1950-ben, Nagy-Budapest megszületésekor lett a főváros része. Ám a falvak beszippantása valójában már korábban elkezdődött.
Vasárnap

2020. november 2. 11:02

Budapesti kacsaúsztató, avagy falusias élet a nagyvárosban
A Daru utca 10. udvara 1910-ben. Fotó: Fortepan / Hanser Mária

 

Majdnem falvak: Tabán és Óbuda

Ha a budapesti falusi életről van szó, alighanem mindenkinek a Tabán jut eszébe. Valóban példanélküli, hogy egy ilyen negyed fennmaradhatott egy világváros közepén az 1930-as évekig. Miközben Pesten nyolcemeletes, modern lakótelepi házakat emeltek, itt még földszintes házikókban éltek az emberek, olyan körülmények között, ami már akkor is rettenetesen elavultnak számított.

Ezzel együtt a Tabán nem volt falu, sokkal inkább Buda külvárosa – Budapest szívében. Településszerkezete szinte egy középkori városé volt (épületállománya azóta persze jelentősen megváltozott, utoljára az 1810-es tűzvész miatt). Ugyanakkor az egy-két török korból itt maradt épületrészlet, a házak homlokzata, az utcák burkolata és persze a fekvése is inkább kisvárosi hangulatot árasztott. Még a neve is Raitzenstadt, Rácváros volt németül. A fotókon felbukkanó, egy-két komolyabb épület megjelenése pedig már előre jelezte, hogy ha nem jön a nagy bontás, akkor házról házra alakult volna át a negyed.

Már az 1880-as évektől tervezték, hogy eltüntetik a városrészt, végül csak a harmincas években jött el ennek az ideje. A házak többségét lebontották, de a modern épületek felhúzására már nem maradt idő: jött a háború. A pusztítást Rákosi idejében fejezték be: 1949-ben lerombolták a rác templomot, mely ugyan sérült volt, de meg lehetett volna menteni. Állítólag Sztálin születésnapjára kedveskedett vele Rákosi: Jugoszlávia akkor épp ellenségnek számított, ezért a szerb templom eltüntetésének politikai üzenete is volt.

Hasonlóképpen alakult a régi Óbuda sorsa is, bár végzete csak évtizedekkel később jött el. Itt is egy új Duna-híd megépüléséig maradhattak meg a kis házak és az évszázados településszerkezet, akárcsak a Tabánnál. Az Árpád hidat ugyan már a harmincas évek végén elkezdték építeni, de az építkezés a háború miatt félbeszakadt, és csak 1950-ben adták át. A hatvanas években megkezdődhetett a „földszintes Óbuda” eltüntetése, és helyette a lakótelep felhúzása.

Néhány utcányi terület megmaradt mutatóba a régi városból. A Fő tér környéke, valamint két temploma, klasszicista zsinagógája és a mellettük álló néhány ház jól mutatja, hogy Óbuda sem volt falu. Hogy is lett volna, hiszen már a török előtt fontos város volt, és az maradt később is. Nem véletlen, hogy ez volt a – gyakran elfelejtett – harmadik település, amelyből Budapest megszületett 1873-ban. Az is igaz azonban, hogy a kis városmagon túl, a település nagy részének utcái, házai nem sokban különböztek a korabeli falvakétól. A városiasodás viszont már a század elején megindult, szép példái ennek a gázgyári lakótelepek, melyek korszerű lakásokat kínáltak a munkásoknak és a tisztviselőknek. Persze ennek a változásnak a léptéke sehol nem volt a panelházak megjelenéséhez képest.

A valódi budapesti falvakat azonban kijjebb kell keresnünk.

Galéria
A tabáni Naphegy utca, szemben a Gellért-hegy az Orom utca és a Bérc utca házaival 1917-ben. Fotó: Fortepan / Lettner József-1
A Tabán háttérben a régi Erzsébet híddal 1910 körül. Fotó: Fortepan / Magyar Földrajzi Múzeum / Erdélyi Mór cége-2
A tabáni Hadnagy utca, a kép jobb szélén az Eper utca sarok 1927-ben. Balra fent a Czakó utcai Elemi iskola (ma sportpálya van a helyén). Fotó: Fortepan / Schermann Ákos / Sztehlo Borbála felvétele-3
A Tabán 1910 körül. Fotó: Fortepan / Magyar Földrajzi Múzeum / Erdélyi Mór cége-4
+4

 

Vidéki élet Békásmegyertől Cinkotáig

A török kiűzése után elnéptelenedett települések maradtak körben Buda és Pest körül. A falvak birtokosai éppen ezért külföldről hoztak telepeseket, hogy élettel töltsék meg azokat. Főleg németek érkeztek Soroksárra, valamint a budai oldalon szinte minden faluba: Óbudára, Pesthidegkútra, Budafokra, Téténybe és az akkoriban még Promontornak nevezett Budafokra. Eközben a kelet-pesti falvakat (Cinkotát, Keresztúrt, és az akkor Csömörhöz tartozó Szentmihályt) szlovákok élesztették újjá.

A takaros falvakból ma már leginkább a templomok jelzik csak, kik is lakták a települést: a svábok katolikusok, a tótok evangélikusok voltak. A birtokosokat nem zavarta, ki milyen felekezethez tartozik. Míg Budán és Pesten csak katolikus és ortodox templomok állhattak, Óbudán és Cinkotán már javában tarthatták istentiszteleteiket a reformátusok és az evangélikusok is.

A később Budapesthez csatolt falvak semmiben sem különböztek a távolabbiaktól. A patakok partján vízi malmok, a Dunán pedig hajómalmok dolgoztak, amikor a fővárosban már hatalmas gőzgépes üzemeket építettek, elsősorban Ferencvárosban.

Dél és kelet felé a Pesti-síkságon már az alföldi települések világa fogadta az arra indulókat. Nagy legelők, gémeskutak, tanyák, kis egyutcás falvak. A messzi, romantikus vidék hangulatát jól jelzi, hogy 1848-ban, Budapestről megszökve egy kis falusi templomban házasodott össze nagy titokban Jókai Mór és Laborfalvi Róza – annyira ellenezte mindenki, hogy a fiatal író néhány hónapos ismeretség után, egy nála idősebb „színésznőcskét” vegyen el, akinek ráadásul akkor már egy törvénytelen gyereke is volt. Ezt a kis falut Rákoscsabának hívták, és ma a XVII. kerület része. (A teljesség kedvéért jegyezzük meg: a huhogóknak nem volt igazuk, a pár boldogan élt 38 éven keresztül, míg a halál el nem választotta őket.)

A budai oldal falvai más képet festettek. Az ott élők jelentős része a filoxéravész kitöréséig szőlőművelésből élt. Erre ma már csak egy-két itt maradt, útmenti kápolna emlékezetet, melyek egykor az egész domboldalakat beborító szőlőkben álltak.

A falvak mellett felépülő, közéjük ékelődő új parcellázású negyedek nagyon sokban különböztek a falvaktól. Már az utcahálózat is egészen más volt. A geometrikus szerkesztésű, általában négyzethálós felosztás teljesen elütött az organikusan nőtt faluképtől, mely a természeti adottságokat, például egy patak vonalát követte. Jellemző, hogy például a Wekerletelep tervezésekor egy szabálytalan vonalvezetésű városszerkezet nyert a pályázaton, de azt a minisztérium végül elvetette, mert túl nehéz lett volna megvalósítani. Így lett az utcarendszer a jól ismert geometrikus.

A huszadik század első felében épült korszerű kertvárosok a házak telken belüli elhelyezkedésével, az építés módjával és az építőanyagokban is különböztek a falvaktól. A régi településeken jellemzően hagyományos technikával építkeztek, gyakran még vályogot használva – a tégla csak a huszadik században terjedt el a népi építészetben. A lakásokat kevés és kisméretű ablak világította meg, és mindenféle komfort hiányzott belőlük. Az utcákra merőlegesen épültek oldaltornácos parasztházaik, amelyek nem csak a későbbi épületektől, de a már említett „majdnem falvaktól” is megkülönböztették az igaziakat.

A különbségre az új parcellázású városrészek szánt szándékkal is ráerősítettek: előírásokat hoztak, milyenek lehetnek a telep házai, hogy még véletlenül se nézzék azokat falunak. Volt, ahol nem engedélyezték árok ásását, előírták a szabályos kerítést és a homlokzat megjelenését, vagy külön rendelet tiltotta meg a szennyvíz utcára vezetését.

Érdekes, hogy a mezőgazdaság – ami kifejezetten a falvak sajátja – virágozott Budapesten a nagy bővítés előtt is. A bolgárkertészek például Zuglóban, Kőbányán és Külső-Ferencvárosban is dolgoztak, a terményeiket HÉV-vel hordták eladni a belső kerületekbe.

Galéria
Sodronyos utca 31. (Mikszáth Kálmán utca 25.) Soroksáron 1938-ban. Fotó: Fortepan-1
Templom (Dömös) utca az Ezüsthegy utca felől nézve Békásmegyeren 1958-ban. Előtérben Veres Péter író feleségével, Nádasdi Juliannával a Dömös utcai Általános Iskola (ma Szent József Katolikus Óvoda, Általános Iskola és Gimnázium) előtt. Háttérben a Szent József-templom. Fotó: Fortepan / Szabó Gábor-2
A Római-fürdő egyik patakja, az ún. Krempl-malomárok, szemben a Schuszter-malom 1901-ben. Fotó: Fortepan-3
A Daru utca 10. udvara 1910-ben. Fotó: Fortepan / Hanser Mária-4
+6

 

A falvak élete már Nagy-Budapest megszületése előtt is alaposan megváltozott, elsősorban a magyarországi németek háború utáni kitelepítésével. Ez egyes falvaknál szinte a lakosság teljes cseréjét, a hagyományok elvesztését jelentette. Az épített örökség jelentős részét a városfejlesztés söpörte el. Van, ahol csak a lakótelepi házak között árválkodó templom emlékeztet arra, hogy valaha ott egy falu állt. Így például Rákospalotán, vagy – az inkább nyaralóövezetként működő – Rákosfalván. Másutt csak egyszerűen félévszázad alatt lecserélődött az épületállomány, és ma már csak nyomát találjuk az egykori falunak.

Ezeket a nyomokat azonban érdemes felkutatni, mert sok helyen ma is meglepően szép falukép fogad bennünket a világvárosban.

Galéria
A II. kerületi Gül Baba utca 1902-ben. Fotó: Fortepan / Magyar Földrajzi Múzeum / Erdélyi Mór cége-1
Barlanglakás a későbbi gellérthegyi Sziklatemplom helyén 1874 körül. Fotó: Fortepan / Budapest Főváros Levéltára / Klösz György Levéltári jelzet: HU.BFL.XV.19.d.1.05.057-2
A mai Nagy Imre tér, szemben a Gyorskocsi utca házsora, középen a háttérben a Magyar Országos Levéltár épülete a budai várban 1939-ben. Fotó: Fortepan / Boda Balázs-3
A II. kerületi Gyorskocsi utca 24. számú ház udvara 1940-ben. Háttérben a Medvei utcai iskola (ma Csik Ferenc Általános Iskola és Gimnázium). Fotó: Fortepan / Boda Balázs-4
+5

 

Írta: Zubreczki Dávid | Képszerkesztő: Virágvölgyi István

Támogassa a vasárnapot

Bizonytalan időkben is biztos pont a Vasárnap. Hogy a gazdasági nehézségek ellenére fennmaradhasson, fokozottan szüksége van az Olvasók támogatására. Fizessen elő egyszerűen, online, és ha teheti, ezen túlmenően is támogassa a Vasárnapot!

Kattintson ide, hogy a járvány közben és után is legyen minden kedden Vasárnap!

Támogatom
Hozzászólások

Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik. Egyben felhívjuk figyelmüket, hogy a kommentekhez tartozó IP címeket a rendszer elraktározza.

Önnek ajánljuk
Milan Krajniak

Egyezség született: A járványhelyzet súlyosbodása esetén nem kell fizetni a tesztért

koronavírus utazás

Mit csináljunk, ha külföldön eltűnik az úti okmányunk?

telefon k

Rendkívül drága a mobiladat Szlovákiában

koronavírus utazás

Kössünk covidos utasbiztosítást!

koronavírus Franciaország

Könnygázt vetettek be a Párizsban az új korlátozások miatt demonstrálók ellen

Szilágyi Áron

Szilágyi: hetekre, hónapokra lesz szükségem ahhoz, hogy felfogjam, mi is történt itt

Legfrissebb galériák
Olvasta már?
logo

Kedves olvasó!

Valószínűleg reklámblokkolót használ a böngészőjében. Weboldalunkon a tartalmat ön ingyenesen olvassa, pénzt nem kérünk érte. Ám mivel minden munka pénzbe kerül, a weboldalon futó reklámok némi bevételt biztosítanak számunkra. Ezért arra kérjük, hogy ha tovább szeretné olvasni a híreket az oldalunkon, kapcsolja ki a reklámblokkolót.

Ennek módját az “ENGEDÉLYEZEM A REKLÁMOKAT” linkre kattintva olvashatja el.

Engedélyezem a reklámokat

Azzal, hogy nem blokkolja a reklámokat az oldalunkon, az újságírók munkáját támogatja! Köszönjük!

logo 18+ kép

Figyelem! Felnőtt tartalom!

Kérjük, nyilatkozzon arról, hogy elmúlt-e már 18 éves.