Aranyló mézvilág

Az egész úgy kezdődött, mint a népmesében. A család legidősebb lánya elindult a nagyvilágba. Máté Csatlós Eszter Zsolnán végezte el az egyetemet, majd Pozsonyban kapott állást. Máté Zoltánnal, aki akkor még a barátja volt, azt tervezték, hogy a fővárosban fognak letelepedni, ám a tervek máshogy alakultak. „Jól kerestem, azt dolgoztam, amit tanultam, lakást kaptam, minden tökéletes volt, de valami hiányzott. Amikor este lefeküdtem, sokszor sírtam. Hiányzott a családom, nem akartam tőlük távol leélni az életem. Sokszor hívtak, videóztunk, és a szívem szakadt meg, hogy nem lehetek velük. Aztán arra gondoltunk, Győr mellett veszünk házat, ott fogunk élni. Majd egyik nap arra ébredtem, hogy ennyi volt, jövünk haza. A szüleim kétségbeestek, hogy hiába végeztem el az egyetemet, munkanélküli leszek. Fél évig voltam otthon, azalatt több munkát is visszautasítottam, mert szerettünk volna megpihenni, kitalálni, hogy hogyan is tovább.” Eszter egyetemi diplomával a zsebében ráakadt egy besztercebányai középiskolára, ahol méhészetet is lehet tanulni. Zoltánnal, aki tervezőmérnök, beiratkoztak. Azt gondolták, jó kikapcsolódás lesz, a természetet és a mézet is szeretik. „Távúton végeztük, de olyan fanatikus pedagógusok voltak ott, annyira megszerettük a méhészetet, hogy tudtuk, ezzel szeretnénk foglalkozni. Az iskola elvégzése után alig vártuk, hogy hozzákezdjünk. Vettünk két méhcsaládot, abból az egyik azonnal el is repült. Lelkesen próbáltuk a tanultakat alkalmazni, és hirtelen lett tizenhárom családunk. Akkor jöttünk rá, hogy ez annyira ideális környezet a méheknek, hogy még hozzáetetni sem kell őket. Kora tavasztól rengeteg nektárforrásuk van, amitől felerősödnek.”

Családi csapat

Először saját fogyasztásra szerettek volna csak mézet, esetleg rokonoknak, barátoknak ajándékozni. Sok a csipkebokor a környéken, így arra gondoltak, mi lenne, ha beleérleltenék az virágmézbe. Hatalmas sikere lett a csipkebogyóméznek, aki kóstolta, az vásárolni is akart belőle, pedig nem volt eladó. Azt sem tudták, mennyit kérjenek egy üveg mézért. Olyan gyorsan kiforrotta magát ez az egész, hogy szinte észre se vették, és volt egy vállalkozásunk. Míg az elején, négy évvel ezelőtt öt-hat üveg mézet készítettek, mára ez a szám megsokszorozódott. „Májusban kezdődnek a pergetések, egészen augusztusig. Szeptembertől csak a karácsonyi ajándékokkal foglalkozunk, hiszen nekünk ez a főszezon. Télen készítjük a kereteket, a viaszt tisztítjuk, kora tavasszal a méheket ellenőrizzük. Az egész család besegít, mindenkinek megvan a feladata. Az elején én is méhészkedtem, de kiderült, allergiás vagyok a méhcsípésre. Most ezt Zoli meg édesapám csinálja, ők járnak a méhekhez. Anyukám a gyertyákat önti, Zoli foglalkozik még a méz feldolgozásával és az adminisztrációval, én pedig a kreatív dolgokkal – fotókat készítek, kitalálom, hogyan nézzenek ki az ajándékdobozok, a katalógus. Segít Zsófia húgom is, vele palackozunk, csomagolunk, ötletelünk sokszor éjszakákba nyúlóan.” A családi vállalkozásnak sok előnye van, de legalább ugyanennyi hátránya is. Zoltán szerint a legjobb az, hogy együtt vannak, hogy tudják, miben jó a másik, és a közös élmények szerzése megfizethetetlen. Ugyanakkor kihívást jelet a munkahelyi problémákat úgy megoldani, hogy ne legyen belőle családi sértődés, a generációs különbségekről nem is beszélve. Ehhez, mint mondják, a legjobb recept a rengeteg beszélgetés, a tűpontos kommunikáció. Utánpótlás is van már, a kétéves Anna is hajtogatja a dobozokat, ahogy azt a felnőttektől látja. Nem olyan régen pedig üzletet nyitottak, így már nemcsak katalógusból lehet rendelni a finom mézeket. Az elején féltek, hogy senki nem fog hozzájuk betérni, ám úgy látszik, a minőségi mézre a környéken is igény van. Hiszen amellett, hogy finom, egészséges is. „Minden reggel mézes vizet iszunk, hogy erősítsük az immunrendszerünket.”

A mézmásolókról

Hogy mennyire igényesek a mézes csomagok, azt jól mutatja, hogy már másolójuk is akadt. Eszter szerint hamarosan megoldódni látszik a probléma. „Próbáljuk az igényes és környezettudatos csomagolást választani. Formás üvegekbe töltjük a mézet, papírral és pecséttel díszítjük, nem adunk nejlonszatyrot a vásárlóknak. Pár hónapja meg a fülünkbe jutott, hogy akadt másolónk. A dizájnt, az esküvői minimézünket, de még a múlt évi katalógusunkat is lekoppintotta. Az egészben a legrosszabb, hogy van, aki vele azonosít minket, pedig ő nem is a saját termékét árulja, hanem átcsomagolja a szupermarketben vásároltat. Sokan nem is gondolnák, mennyi munka, energia van egy-egy üveg mézben, ajándékcsomagban, és bosszantó, hogy ezt más csak úgy ellopja. Ügyvédhez fordultunk, reméljük, hamarosan megoldódik a helyzet, mert nagyon bánt minket.”

A méhek csodavilága

Eszter és Zoltán az apiterápia – méhekkel, méhészettel való gyógyítás – egy ritka és különleges ágával is foglalkozik. Ez a téli időszakban nem üzemel, mert a méhek ilyenkor pihennek. De mi is az apiterápiás ház? „Amikor elkezdtük, még nem volt magyar vagy szlovák nyelvű irodalom hozzá. Orosz, kazah meg ukrán szövegeket fordíttatunk, hogy minél jobban el tudjuk készíteni a házikót. Zoli megtervezte, felépítette apukámmal, speciális módon kell csinálni, még festeni sem lehet a fát. Belül kaptárak vannak, ezekre kell ráfeküdni. Fizikai kapcsolat nincs a méhekkel, ők ki-be repülgetnek a kaptárakban. De a zümmögésük, a rezgésük és a levegő, amit kibocsájtanak, az energiájuk annyira jótékonyan hat az emberi szervezetre, hogy körülbelül tíz percen belül bárki elalszik. Egy óra alvás annyira feltölt, mintha egy éjszakát aludtunk volna. Ez jó az immunrendszerre, a reumára, rengeteg dolgot gyógyít. De olyannal is találkoztunk már, hogy egy vendég érkezésekor a méhek szinte megőrültek, zajosak voltak, majd kiderült, a hölgynek daganatos betegsége van, amiről addig nem is tudott. Csodálatos lények a méhek, a természet is, igazi csodavilág.”

Helyi értékek

Emellett a helyi értékeket is igyekeznek felkarolni, polgári társulásukkal rendezvényeket szerveznek, hogy minél többen halljanak Kiskövesdről. „Mindkettőnk családja igyekezett önellátó lenni: zöldség, gyümölcs, jószág mindig volt a háznál. Ezt hoztuk otthonról. Szerettem volna a kenyérsütést is kipróbálni, de az élesztőt nem szeretem, mert az káros. Így maradt a kovászolás.” „Rengeteg helyet bejártunk – veszi át a szót Zoltán –, voltunk kovászos kenyeret sütni az Őrségben, de Szeged mellett is. Mi így kirándulunk, hogy közben tanulunk is valamit.” Lett egy száznégy éves kovászuk, így ma már abból készítik a kenyeret. Ráakadtak egy Facebook-csoportra, és beszippantotta őket ez a világ is, a tagokat tavalyelőtt meghívták Kiskövesdre egy közös kenyérsütésre. „Amikor mindenki összeadta a kis kovászmagját, amiből aztán megsütöttük a kenyereket, hihetetlen volt – emlékezik vissza Eszter. – Az idén is megismételtük, szerencsére akkor még lehetett.” A kenyér mellett a bor is fontos szerepet játszik az életükben, erről már Zoltán mesél. „Bortermelő vidék a miénk, borospincénkben úgy készítjük a bort, ahogy azt nagyapáinktól tanultuk. Átszűrjük, de nem teszünk bele semmi olyat, ami leköti a fehérjét. Éppen ezért pár hónap után van alja a bornak. Kipróbáltuk már a mézbor készítését is, de csak saját fogyasztásra. Semmiből sem szeretnénk tömegterméket csinálni, fontos számunkra, hogy ami kikerül a kezünk közül, az minőségi legyen.” „A legszebb az egészben a szenteste – mondja Eszter. – Amikor hazajövünk a templomból, megvacsorázunk, és akkor érezzük azt, hogy a kő leesik rólunk. Hogy beérett az egész éves munka, és megpihenünk. Közben jönnek az üzenetek az ismerősöktől, vásárlóktól, hogy meggyújtották a gyertyát, kóstolták a mézet, és érzik benne a minőséget, hogy mennyi munka van mögötte. Ez mindent felülmúl, ezért érdemes csinálni. Keresztyének vagyunk, érdekes dolog, de érezzük, ahogy a Jóisten vezet minket. Soha nem hirtelen kapunk sokat, hanem mindig annyit, amennyi kell. Mindig annyi mézünk volt, amennyit el tudtunk adni. Mindig olyan akadály gördül elénk, amit meg tudunk ugrani. Mindig akkor jön a váratlan segítség, amikor szükségünk van rá. Bízunk benne, hogy ez így is marad.”

A teljes írás a nyomtatott Vasárnap 51-52. számában jelent meg!

Aki vásárlás helyett előfizetné a Vasárnapot, az most egyszerűen megteheti: https://pluska.sk/predplatne/vasarnap/#objednat-tlacene