Aki Gímest szervezi

Különleges a származásod, édesanyád orosz, apukád pedig szlovákiai magyar. Mesélsz egy kicsit erről?

Egészen kicsi koromtól anyukámmal csak oroszul beszélünk, apukámmal pedig magyarul. Mivel ebben nőttem fel, számomra ez a világ legtermészetesebb dolga. Megszoktam, hogy automatikusan váltok a nyelvek között attól függően, éppen kihez szólok. Van is egy kedves történetem. Mindenki pislogott, amikor az oviba menet anyuval oroszul társalogtam, így köszöntem el tőle, majd az ovis társaimhoz már magyarul szóltam. Anyanyelvemnek mégis a magyart tartom, de az orosz is nagyon közel áll hozzám. Az ottani rokonokkal online tartjuk a kapcsolatot, nagybátyám még magyar üzenetekkel, jókívánságokkal is meg szokott lepni, de az unokatesómmal csetelve is gyakorlom az orosz nyelvet.

Főszervezőként ez az első táborod, de mikor találkoztál először Gímes és az ottani tábor fogalmával?

Elég korán képbe került. A bátyám tíz évvel idősebb, ő maga is résztvevője, szervezője volt hosszú éveken keresztül. Mindig hallottam otthon, hogy „már készül Gímesre, pakolnak Gímesre, most megy Gímesre”, de akkor még nem tudtam igazán, hogy ez mit is jelent. Aztán a középsulis ballagásom után a szülinapomra kaptam egy belépőt a bátyámtól a táborba. Mondhatni, akkor dőlt el a sorsom.

Sokat emlegeted a bátyád.

Amikor felmerült, hogy én lehetnék majd a GMT (Gímesi Művelődési Tábor) főszervezője, azt egyből a bátyámnak mondtam el. Ő rávágta, hogy szerinte bele kellene vágnom, mert ez egy jó lehetőség arra, hogy kipróbáljam magam egy új, felelősségteljes szerepben. Úgy gondolta, jó lennék ebben. Szóval történt egy generációváltás. Mindkettőnk beceneve Kele, a régi szervezőknek éppen ezért én még Kiskeleként rögzültem, de mára én lettem a „nagy” Kele.

Voltál gólyaként is táborozó, aztán következő évben rögtön szervező lettél. Mi a legnagyobb különbség, melyik pozíciót élvezted jobban?

Mindkettő más miatt jó. Gólyaként szuper volt csapatjátékozni, bulizni, gondtalanul táborozni, úszni az árral, ismerkedni. Szervezőként viszont lett egy szervezői családom, és ez mindent megér.

Mikor dőlt el véglegesen, hogy te váltod Fodor Pétert a főszervezői poszton?

Én már gólyaként úgy jöttem ide, hogy sok szervezőt ismertem. Rögtön az első táborom után beálltam segíteni a rakodásban, ekkor lettünk jóban Petivel. Aztán egy nyári gyűlés alkalmával, amin már mint tábori szervező vettem részt, félrehívott és megkérdezte, vállalnám-e, hogy főszervező legyek. A tavalyi GMT-n már abban a tudatban voltam, hogy idén én állok majd Fodor Péter helyén.

Az önkéntesség sem idegen számodra, hiszen önkéntes tűzoltóként tevékenykedsz Naszvadon, valamint a JAIK oszlopos tagja is vagy. Mesélj egy kicsit először a tűzoltóságról.

A barátaim révén kerültem be a csapatba. Először sportként fogtam fel, majd szép lassan önkéntes tűzoltó lett belőlem. A nyitrai központból szólnak, ha szükség van ránk. Ez olyankor fordul elő, amikor a hivatásosok nem bírják a munkát, vagy épp mi közelebb vagyunk az esethez, és gyorsabban oda tudunk érni. Segítettem már balesetnél és különböző tűzeseteknél is. Az első és egyben legemlékezetesebb bevetés, amin részt vettem, egy háztűz volt. De voltam már a születésnapomon is erdőtüzet oltani, ez is elég maradandó élmény.

És a JAIK?

Ez teljesen más műfaj, itt is megemlítem a bátyámat. Ő nyitrai egyetemista és hű JUGYIK-os (Juhász Gyula Ifjúsági Klub) volt. Amikor mondtam, hogy Pozsonyban fogok továbbtanulni, egyből ajánlotta, hogy lépjek be a helyi diákszervezetbe, a József Attila Ifjúsági Klubba, nem fogom megbánni. Hát nem is bántam meg. Itt nincs konkrét feladatom, elég sokrétű, hogy mi mindent csinálok. Legutóbb például beszélgetést vezettem egy hivatásos tűzoltóval.

Visszatérve a gímesi táborhoz: nem volt szerencsés a kezdésed, egy világjárvány közepén lettél főszervező. Mi volt a legnagyobb nehézség?

A korlátozások következtében minden sokkal nehezebb volt. A járások lezárása miatt nem tudtam bármikor elmenni Gímesre, hogy a tábori ügyeket intézhessem, az illetékesekkel egyeztessek. És még történt egy tragikus eset is: Varga Ivánnak, a község polgármesterének hirtelen halála mindenkit sokkolt. Ő rengeteget segített nekünk. Nyugodjon békében. Ezután újra kellett kezdenem a faluval való egyezkedést, nem volt könnyű.

Ez egy rendhagyó Gímes lesz, ugyanis jubileumi tábor, készültök valamilyen nosztalgiázós programmal?

A tábor szombati napját teljes mértékben a nosztalgiának szeretnénk szentelni. Lesz kerekasztal-beszélgetés a volt szervezőkkel, táborozókkal, este meg a táborban alakult Ghymes zenekar koncertezik. Ezután egy kortalan szórakozási forma: táncház lesz. Szóval egész hajnalig idősek és fiatalok együtt bulizhatnak.

El tudnád képzelni, hogy a tábor más helyszínre költözzön, vagy a név és a helyszín elválaszthatatlanok?

Nem szeretném, hogy máshol legyen. Viszont számításba kell venni, hogy lassan kezdjük kinőni a helyszínt. Ha szeretnénk megtartani ezt a családias légkört, ami most jellemzi, akkor nem fér bele, hogy többen legyünk. Nehéz kérdések ezek. Persze, ha az infrastruktúra azt fogja követelni, akkor költözni kell, de ez a jövő kérdése.

Hosszútávra tervezel főszervezőként?

Pár évig szívesen csinálnám, feltéve, ha a többiek is elégedettek lesznek velem. Nálunk nincs diktatúra. Szeretném az előadásokat egy kicsit korszerűsíteni. Legyen sok aktuális, a diákságot, a generációnkat érintő téma. És mivel én inkább technikai, mintsem művészi beállítottságú vagyok, nagyon szívesen látnék a programok közt ilyen diskurzusokat, foglalkozásokat, legyen az informatika, fizika vagy bármi…

Mit üzennél azoknak, akik még sosem jártak Gímesen?

Egyszer mindenképpen meg kell tapasztalni a gímesi életérzést. Csodás helyszín, emberek… Ezt át kell élni, és hazavinni az emlékeket, mert feltöltenek.

Neked melyik a legkedvesebb, amelyik a táborhoz köt?

Eddig két kopjafaállítást éltem meg ott, ezek maradtak meg bennem a legjobban. Megható, meghitt, családias pillanatok.

Milyennek képzeled el mondjuk a 60. Gímesi Művelődési Tábort, amely, ha minden jól alakul, 2041-ben kellene, hogy legyen? Miben lesz más?

Elsősorban nagyon remélem, hogy még lesz, és lesz hová visszamenni. Szeretnék majd szülőként, a gyerekemmel is elmenni Gímesre, de addig is mindig visszajárni. Biztosan nagyon más lesz, de a lényeg, hogy legyen. A kopjafapark egy igazi kultikus hely: minden szervező szívét megmelengeti, ha végigsétál benne.

A teljes írás a nyomtatott Vasárnap 2021/36. számában jelent meg!

Aki vásárlás helyett előfizetné a Vasárnapot, az most egyszerűen megteheti: https://pluska.sk/predplatne/vasarnap/#objednat-tlacene