A földünk túléli, de mi emberek nem biztos

Tavasz van, sokan ilyenkor égetik el a kerti hulladékot annak ellenére is, hogy tilos. Mi a jó megoldás?

Szlovákiában mindennemű hulladék égetése tilos. Nemcsak azért, hogy a szomszéd frissen kiteregetett ruháit ne füstöljük össze, hanem mert nagyon szennyezi a levegőt, szív- és érrendszeri betegségeket okozhat. Ha a község vásárol egy fadaráló gépet, amelyet a lakosok kölcsönözhetnek, mindenki fel tudja aprítani a lemetszett ágakat és a többi kerti hulladékot, amely komposztálható. Egy jobb minőségű gép kétszáz eurótól már kapható. A szokásos tavaszi égetések ugyanolyan károsak a légkörre, mint a hulladékégetés.

Akkor is, ha a kerti hulladékot a kályhában vagy a kazánban égetjük el?

Igen. Ha nem rendesen kiszárított fával fűtünk, ugyanolyan káros anyagokkal szennyezzük a levegőt, mintha nedves vagy félszáraz lombot égetnénk. A gyakorlatban ez sokszor úgy történik, hogy az ember nem készíti el magának másfél-két évre előre a tűzifát, a keményebb tél miatt feléli a tartalékait, amikor pedig ez elfogy, kénytelen rosszul kiszárított fával fűteni. Ezzel a kéménynek sem tesz jót, a légkörbe pedig porszemcsék kerülnek, amelyek szív- és érrendszeri betegségeket okoznak. A térszíni viszonyoktól függően bizonyos völgyekben az ilyen falvak és városok fölött szmoghelyzetek alakulhatnak ki. Ha ez még köddel is párosul, ami nem engedi felszállni a füstöt, a település lakói ezeket a részecskéket belélegzik.

Évtizedekkel ezelőtt mindenki szénnel és fával fűtött, mégsem éreztük rossznak a levegőt. Vagy csak nem foglalkoztunk vele?

Bármennyire meglepő, ma kevésbé szennyezett a levegő, mint húsz éve. Persze most is szennyezett, ennek egyik oka, hogy sokan úgy gondolják, bármit elégethetnek a kályhában vagy a kandallóban, műanyag flakonokat, cipőket, ruhákat, csak égjen. Régen a többgenerációs házakban általában mindig tartózkodott otthon valaki, aki dobott a tűzre, hogy a ház tartsa a meleget, a kéményjárat is meleg volt. Most sok esetben reggel az ember elmegy munkába, délután visszaér a kihűlt házba, és ha nincs automata kazánja, akkor begyújt, hogy meleg legyen. A hideg kályhába, hideg kéménybe való begyújtás viszont szintén fokozza a káros anyagok termelődését, ugyanaz a képlet, mint amikor téli reggelen hideg motorral indítjuk az autót. Megvan a kazánoknak és a kályháknak is a maguk ideális üzemhőmérséklete. Ehhez pedig idő kell, míg ezt felveszi. Ha egy műanyagot szemétégetőben égetnek el, de tejes értékkel, kevesebb káros anyagot termelnek.

Vagyis egy-egy rosszul fűtő háztartás jobban szennyez, mint egy szemétégető?

Így van. Egy másik vetülete a témának, hogy bizonyos régiók hosszú évtizedek óta tartósan magas munkanélküliségben élnek, példa erre a Rimaszombati vagy a Nagyrőcei járás, ahol szintén tevékenykedünk. Aki nem tud mit enni, annak nehéz elmagyarázni, hogy mivel ne fűtsön, hogy tiszta maradjon a levegő. Közben ezek nem buta emberek, csak sokszor nincs más lehetőségük, vagy tájékozatlanok. Némi felvilágosítás sokat segíthet. Egy pályázati projektnek köszönhetően járhatunk mi, légtisztasági menedzserek is ilyen felvilágosító körutakra, persze a járványhelyzet miatt az utóbbi időben ez is lelassult.

Mit tudnak tanácsolni a mélyszegénységben élőknek?

Az önkormányzatokon keresztül tudjuk leghatékonyabban megközelíteni a dolgot. Jó megoldás lehet a botoló füzesek telepítése. Ha van a falunak kihasználatlan telke, érdemes botolásra szánt fűzfákkal vagy akácokkal beültetni, ezek ugyanis gyorsan nőnek, és jól bírják a botolást. Ha a szociálisan rászorulók lehetőséget kapnak rá, hogy ezt a munkát elvégezzék, a lebotolt faanyagot pedig kiszárítsák és fűtőanyagként megkapják, akkor azt a többségi lakosság is könnyebben elfogadja, mint egy felülről érkező dotációt, hiszen az érintettek megdolgoznak érte. Jól működő szociális vállalatokat tudnak így kiépíteni az önkormányzatok. Ha pedig azt vesszük, hogy egy fűzfa normális esetben él harminc, hatvan évig, egy botolt fűzfa százhúsz évig is elél, a fa feje közben göcsörtösödik, odvak keletkeznek rajta, élőhelyet biztosítanak madaraknak, rovaroknak, akkor a hely biodiverzitását is növeljük. Azzal viszont senkinek nem segítünk, ha a kidobni való bútort a szegényeknek adjuk, hogy égessék el, mert mi fogjuk belélegezni a káros füstöt. Ami lakkot, ragasztót és festéket tartalmaz, az gyűjtőudvarba való.

Említettük a kerti hulladék likvidálásánál a komposztálást. Erre viszont nem biztos, hogy mindenkinek van lehetősége. Mit tehet az önkormányzat?

Szépen megoldották ezt például Losoncon, de más városok is kínálnak olyan szolgáltatást, hogy közös, nagy komposztálót hoznak létre. Összeszedik a lakosoktól a szerves konyhai és kerti hulladékot, ősszel vagy tavasszal pedig kész komposztot vihetnek onnan, és trágyázhatják vele a kertjüket. A föld visszaveszi belőle, amire szüksége van, megvalósul a körforgásos gazdaság elve. A háztartásokban termelt hulladék súlyának több mint a fele értékes szerves hulladék, ezt mindenképpen érdemes elkülöníteni. Életszemlélet kérdése az egész, és érdemes belegondolni, hogy milyen környezeti terhelése van annak, hogy ha egy ruhadarabot, vagy bármilyen apróságot olcsón Ázsiából rendelünk, vagy megvarratjuk, elkészíttetjük a szomszédos településen egy helyi vállalkozóval, helyi mesterrel.

Szlovákiában hol vannak a tisztább és hol a szennyezettebb levegőjű térségek?

Ez sok mindentől függ. Olyan egyszerű dolgoktól is, hogy síkságról vagy hegyvidékről beszélünk. Hogy mostanában Pozsonyban van-e jobb levegő, vagy a Rimaszombati vagy a Rozsnyói járásban, azt nem lehet egy az egyben kijelenteni, mert attól is függ, melyik részecskéket mérjük. A légszennyezést okozó kémiai részecskék ugyanis a levegőben vannak, tudjuk figyelni ezek koncentrációját. A nitrogén- és a kén-dioxidot vagy az iparral rendelkező helyeken a PM-részecskéket, amelyek főleg a tökéletlen égésekkor keletkeznek. Mivel Pozsonyban többen élnek, több információval rendelkezünk az itteni levegőről, hiszen több szempont alapján is mérik. Szlovákiában évente ötezer ember hal meg légszennyezés következtében kialakult betegségben. Olyan ez, mint a szívroham, az embert váratlanul éri, nem számít rá, az említett apró részecskék a tüdőbe kerülnek, és csak akkor szerzünk róluk tudomást, ha már komoly a baj. Néhány éve még nevettünk az ázsiaiakon, hogy munkába menet maszkot hordanak. Bizony, ott olyan komoly szmoghelyzetek vannak, hogy mindenkinek nyilvánvaló: védekeznie kell ellene. Lehet benne valami, hiszen ahogy néhány orvos is rámutatott, a maszkviselés lehet az egyik fő oka annak, hogy idén elmaradt a hagyományos influenzaszezon.

Vagyis a maszkviselés a járványhelyzetnek egy olyan hozadéka, ami nem csak a járvány miatt lehet hasznos a jövőben. Van még ilyen?

Szerintem az, hogy az emberek megismerték a vidéküket, hiszen rengetegen kirándultak a saját közvetlen környezetükben. Ez rámutat arra, hogy helyben is üdülhetünk, nemcsak repülőgéppel utazva. Ezzel is csökkentjük a környezeti terhelést. A másik, hogy talán kevesebb munkába járással, kevesebb autózással is beérhetjük. Az autóhasználat környezeti terheléssel jár, a parkolás is egyre nagyobb probléma és zajszennyezést is okoz. Vannak szervezetek, amelyek évek óta azon dolgoznak, hogy előnyösebbé tegyék például a kerékpáros közlekedést a városokban, mérik emellett a légszennyezést is. Pozsonyban a Cyklokoalícia, Budapesten hasonló munkát végez a Levegő munkacsoport, próbálják kiharcolni, hogy a kerékpárosok előnyöket kaphassanak az autósokkal szemben. Persze, autó nélkül nehezen tudunk ma létezni, főleg olyan településeken, amelyekről nincs igazán közlekedés, de meg kell fontolnunk, szükséges-e annyiszor autóba ülnünk, illetve hogy meg tudjuk-e osztani valakivel az autónk használatát. Sok olyan kocsitulajdonos van, akinek így is elég lenne az autóhasználat, a hétvégi nagy bevásárlást is meg lehet csinálni egyszerre egy autóval több családnak is, vagy úgy megegyezni, hogy egyik hétvégén én használom, a másikon te. Ne legyünk autófüggők. A tömegközlekedés minőségi fejlesztése nemcsak a stresszt csökkenti, hanem tisztább és csendesebb településeket eredményez.

Hogyan szólt bele az ön munkájába a koronavírus?

A Besztercebányai Megyei Hivatalban dolgozom, a nagyobb városoktól az apró falvak önkormányzatáig mindenkivel együttműködünk, tanácsokat, útmutatásokat adunk nekik, sajnos, a járvány miatt csökkent a lehetősége az utazásnak és a személyes konzultációnak, remélem, hamarosan mehetünk terepre ismét. Hasonló kollégák működnek a többi megyében is, és azon igyekszünk, hogy jobb levegője legyen Közép-Európának. A légszennyezés ugyanis az országhatárokról nem vesz tudomást. Közép-Európa azzal próbálja csalogatni a turistákat, hogy itt szép a környezet, tiszta a levegő. Közben szennyezzük a folyóinkat és a levegőt, vágjuk az erdeinket. Mire akarjuk akkor építeni az idegenforgalmat? Jó minőségű zöldövezetekre van szükségünk, a fákat például nemcsak ültetni fontos, hanem védeni is, egy régi fa sokkal hatékonyabban filtrálja és hűti a levegőt ott, ahol sok az aszfalt és a beton.

A családi házak esetében mindent megoldana, ha mindenki áttérne villany- vagy gázfűtésre?

Sajnos nem, hiszen ezt az energiát is ki kell termelni. Mostanában a legökologikusabb a gázfűtés, viszont a földgázfuratoknál a kitermeléshez nagy mennyiségű metán szabadul fel, ami az üvegházhatás egyik okozója. Hiába szabadul ez fel a messze Szibériában, az egész légkörben szétterjed, vagyis hozzánk is eljut. Mindegyik háznak meg kell találni az energetikai felújítási és szigetelési módját, mert ezzel a fűtés több mint fele megspórolható. De ez nem intézhető el azzal, hogy az épületet polisztirollal körberagasztjuk. Sokszor csak a lehetőségeket kell megmutatni az embereknek, mert rengeteg a tévhit és a kényszermegoldás.

Melyek a leggyakoribbak?

Sokan azért fűtenek nedves fával, mert azt hiszik, gazdaságosabb, ugyanis hosszabb ideig ég a fa. Nem tudják, milyen nagy mennyiségű kátrány szabadul így fel, ami a levegőt is szennyezi, és az ő kéményüket is, amelybe belerakódik, és ez a kátrány benn a kéménytorokban izzik. Még rosszabb a szegény családokban használatos fűtőbomba. Kétliteres flakont megtöltenek fűrészporral, felöntik fáradt olajjal, ezt bedobják a kályhába, egész éjszaka ég. De milyen áron? Olyan kémiai részecskéket termel, hogy kész katasztrófa. A teljes értékű égésre kell törekedni, mert akkor keletkezik a legkevesebb káros anyag.

Miről szokott még beszélni a tájékoztató körutakon?

Kérdezik tőlem néha, hogy megmenthető-e még a bolygó. Azt szoktam erre felelni, hogy nem az a kérdés, hogy a földünk vagy a növények túlélnek-e. Ők már sok mindent túléltek, nagyobb dolgokat is, mint az ember. A kérdés, hogy az ember túléli-e, illetve milyen körülmények között folytathatja tovább az életet a földön. Hisz már attól teljesen kivagyunk, mert néhány hónapig nem szabad étterembe járni meg találkozgatni. Le kell lassulni, és elgondolkodni, mit is akarunk.

A teljes írás a nyomtatott Vasárnap 2021/18. számában jelent meg!

Aki vásárlás helyett előfizetné a Vasárnapot, az most egyszerűen megteheti: https://pluska.sk/predplatne/vasarnap/#objednat-tlacene